Szkines téma megint. Feltűnt a videókon meg a kommentek között a film címe, meg hogy kult, meg minden, gondoltam megnézem, mert még nem láttam.
Előre szólok: se a film, se poszt nem a nácizmus, a rasszizmus vagy az erőszak dicsőítéséről szól. Csak hogy tudjuk.
Ízelítő:
Ausztrália, úgy durván 20 éve. Egy csapat fehér, neonáci szkin Melbourne külvárosában tengődik. Munka nincs, a társadalom perifériáján alkalmi bűncselekményekből tartják fenn magukat. Sorsukért a hatalmat, a pénzembereket, és persze a bevándorlókat okolják - gyűlöletük önnön tehetetlenségükből, alkalmatlanságukból táplálkozik, és ölt irracionális formát és méretet. Az egész eszmerendszerük, életvitelük, és tetteik teljesen illogikusak.
Amikor csak úgy összevernek pár vietnámit, Hando - Russel Crowe - elmagyarázza neki, hogy ezt most azért kapják, mert ez nem az ő hazájuk. Persze abba a szkin már nem gondol bele, hogy ő se éppen ab original, de nem is érdekli, ahogy az sem, hogy maga a nácizmus se kimondottan ausztrál találmány.
A film alatt egyre másra dőlnek le a bálványok és a tabuk, és felsejlik az egész neonácizmus nevetséges volta: a büszkeséget menekülés, az összetartást a magára hagyás, az erőt a félelem váltja fel, amint konfrontálódnak a valósággal.
Az egyetlen épkézláb karakter a filmben Gabrielle, a drog- és szexfüggő csaj, aki gazdag, molesztáló apja elől menekülve csapódott hozzájuk. Kihasznál, önző és felelőtlen, viszont az egyetlen, aki szembesíteni meri a bandát azzal, hogy világuk élhetetlen.
Romper Stomper nem szűkölködik párhuzamokban: az illegálisan elfoglalt raktárépület ostroma a vietnámiak által és Hando fellépése az "ázsiai hordák" ellen, vagy a legvége, amikor is Davey - második generációs bevándorló, német nagyszülőkkel - egy Hitlerjugendes késsel "hátba szúrja" Handot.
Magyarázat, ítélet nincs, hacsak nem az, hogy a félelem és bizonytalanság, ha hagyjuk, akkor könnyen irracionális gyűlöletbe csap át, ami a racionalitással találkozva erőszakba torkollik.
Ez viszont nem felmentés senki számára sem.
