Az a vicc, hogy ne lopj/csalj/hazudj, mert az állam nem szereti a konkurenciát, megvan? Akkor ezt most pörgesd tovább: ne jótékonykodjál itt nekünk, mert… izé. Csak. Másra kell most a pénz. Lelépési díjakra, ilyenekre (ha marad, akkor finanszírozunk belőle adósságszolgálatot is, de prémiumból nem lehet hiány – ne legyen igazam). Ülök és nézek értetlenül, hogy akkor most mi van: az állam nem szereti az önkénteseket? Ne tessék itt szervezkedni, minden a legnagyobb kontrol alatt. Mocorogsz? Oké, akkor a közcélú adományok adókedvezményeit eltöröljük. Meg úgy is világválság van. Tudom, én reagálom túl a dolgot (még talán helyből nekifutással túl is toltam), és az okok sokkal profánabbak – és kevésbé gonoszak - is lehetnek, de vegyük végig az én verziómat.
Történt, hogy államunk a megtermelt éves vagyonnak kb. a felét beszedi (egyénenként változó, nullától 70%-ig), levon ezt-azt működési költségre, finanszíroz egy adag beruházást – na azokban is sok köszönet van: kifizetetlen alvállalkozók, feketén dolgoztatott munkások, túlszámlázás, haveri megrendelések, megbugázott beszerzések, stb. -, nyújt közszolgáltatásokat, amik miatt mindig panaszkodunk, a maradékot pedig újraelosztja, hogy a segítségre szorulókon segítsen. Ez utóbbira az éves bevételének 14%-át tervezi elkölteni (ebben a különböző nyugellátások nincsenek benne), vagyis az éves megtermelt vagyon 7%-át. Másképpen: egy átlagos hónapban két napot az elesettekért dolgozol.
