Voltam thai masszázson. Nem, nem olyanon. Bejelentkeztem telefonon valami Beánál, aki erősen törte a magyart, de gondoltam, Thaiföldön csak nem olyan gyakori név a Bea.

Megjelentem, intett, hogy akkor oda a függöny mögé, és cseréljek pólót. Kaptam egy ilyen bordó unisex izét, de egész jól nézett ki, meg kényelmes is volt, de nem engedték hazavinni (pedig rákérdeztem). Aztán bejött egy thai kiscsaj a függöny mögé. Itt picit elgondolkodtam, mert lazán elfért volna a hónom alatt, és még maradt is volna egy kis hely, valamint a nyakába kellett volna vennie egy 10 kilós acéltárcsát, hogy legalább fele akkora súlyú legyen, mint én. Na, gondoltam, mi jól megleszünk.

Hasra fektetett, láb kinyújtva, lábfejek enyhén befelé, és ekkor rálépett mindkét bokámra. Egyszerre. Na, ez annyira nem volt jó. Állítólag ellazít. Mondjuk ami addig járt az eszemben, az huss, eltűnt, de azon kezdtem gondolkodni, hogy ha lerúgom, az milyen? Jó, ez a kezelés része. Bírjuk, kemények vagyunk. Aztán hátulról belelépett a térdembe. Itt hason fekve felültem a szivacson.

Okos lány, vette a jelet (lehet, hogy fel is sikkantottam), ezért leszállt a térdemről, és sarokkal bele a vádlimba, szóval lehet fokozni. Miután így megismerkedtünk elkezdett gyalogolni a hátamon. Azért mentem oda, mert fájt a hátam, hátha szét tudják masszírozni a begörcsölt csomókat, de ehhez az ő súlya, hát, kevés volt, a matrac is alig süppedt be, nemhogy a hátam. Szóval próbálta sarokkal, térddel, könyökkel („és most belemélyesztjük könyökcsakránkat a páciens hátába”), ököllel, sok hatása nem volt.

Aztán lement megint lábra. Én kezdtem félni. Azt mondja, rilax. Rilaxolok. Megfogja a bokámat. Eddig jó. Felemeli a lábamat. Nyög. Behajlítja, és nekidől. Nyög. Egyik lábamat behajlítja, a másikat rákulcsolja, felemeli, próbálja nyújtani. Nyög. Még ha ritmusra csinálná. Bea kérdezi a függöny mögül, minden rendben van-e. Mondom neki nem én nyögök. Ja, hogy ezért kérdezi, hogy én mit csinálok. Fekszem hason. Rilax van.

Másik láb hajlít, emel, nyög. Kezdek belejönni, mikor kell emelni a lábamat. Azt mondja valahol az angol, a magyar és a thai nyelvek között, hogy üljek fel. Ám legyen. Belép mögém, így kb egy magasak vagyunk. Tegyem tarkóra a kezem. Kész, ennyi. Most kivégeznek, nem is thai, hanem khmer. Átkulcsolja a karomat meg a vállamat, beletérdel a gerincembe, és próbálja feszíteni. Igazából úgy nézett ki, hogy felmászott a hátamra, megkapaszkodott, és lovacskáztunk.

Nyújtsam hátra a karom, fogjam meg az alkarját, ő meg az én alkaromat, és rilax (abban nagyon jó vagyok). Talppal betámaszt, és próbál kinyomni lábbal. Komolyan, én csak azért hajlandó lennék fizetni, hogy ezt még egyszer megnézhessem: a matraccal párhuzamosan, vízszintesen lebegett a levegőben. Aztán átlépett felettem egy lábbal (gyakorlatilag felült a vállamra, alig ért le a lába), rilax, kapaszkodás, és gerinctorna oldalra csavarva. Asszem itt feladta.

Leült törökülésbe, ölébe vett egy vastag törölközőt, és intett, hogy akkor hajtsam oda a buksimat, csicsika jön. Pihentünk egy picit, majd megint hasra, hogy végezetül megtapossa a bokámat és a vádlimat (biztos, hogy ne tudjak fizetés nélkül elszaladni). Fél óra, 5 rugó, pár óráig érdekesen mentem, a hátam még mindig fáj.

Legközelebb inkább csontkovácshoz és prostihoz megyek, de lehet, hogy nem ebben a sorrendben.