Egy képviselőnek nem kell értenie a szakmai - való életben előforduló - dolgokhoz. Egy képviselő az kérem szépen nem ingatlanszakértő. Ezzel még egyet is értünk. De két dologgal nem fogunk: hogy egy képviselőnek a való élettel nem kell, hogy kapcsolata legyen akár ötletszinten is, meg hogy egy képviselőnek a meghozott döntést illetően nincsen felelőssége. Szavazni jár be kérem, nem gondolkodni.
Egy képviselőnek ha azt mondják, hogy az Andrássy úton az ingatlanok négyzetméterára 20 ezer forint, akkor a képviselő - felelősségének teljes tudatában, vagyis abban a nyugodt hitben, hogy az nincs neki - elhiszi. Ha azt mondják neki, hogy egy nem túl jó állapotú, fűtéskorszerűsítés előtt álló panel négyzetméterára 150-200 ezer forint, nos, azt is elhiszi. Ilyen naiva ő. A két információ között semmilyen előjeles kapcsolatot nem lát, fejében nem gyullad ki az a kis lámpa, ami figyelmeztetné, hogy frontális ütközés van a bizottsági ülésterem falain kívül lévő világban.
Miért is gyulladna. Ő szavazni jár, pláne ellenzékben. Az ellenzéknek az lenne a dolga, hogy árgus szemekkel figyelje a koalíciót, nehogy amazok elkanászodjanak. Ha mégis, akkor nyilvánossághoz fordul, az ügyészségre pedig besétál egy csokor jegyzőkönyvvel, hogy tessék megnézni kedves nyomozó polgártársak, micsoda disznóságok mennek itten az orrom előtt, és én, mint felelős képviselő, hát mégse hagyhatom. Csakhogy ő nem felelős.
És akkor kiáll a polgármester, hogy ő ártatlan, mert amit a testület megszavaz, az úgy van. A szemét neki se csípi, ahogy az se csípi hatalmasainkét, hogy minimálbérből nem lehet megélni, pláne nem nagy értékű ingatlant lízingelni a saját cégünktől. Itt kérem mindenki ártatlan. Mert nem értenek hozzá, mondják. Szerintem nem értetlenek - azt csak adják, mint a begyakorolt szerepet. Ezek kérem felelőtlenek - és nagyon is jól elvannak vele.
