Mert az magyar virtus. Tele van vele a naptár. Koncepciótlan, hurráoptimista falnakrohanásokkal. Meg mártírokkal. Ennyi, amit fel tudunk mutatni.

Erre legyünk büszkék. Ünnepeljük a bukást, a kudarcot, az értelmetlen veszteséget. Igazi keresztényi erény. Arról, hogy meghalt az az ember, aki anyagilag is oroszlánrészt vállalt többek között abban, hogy a magyar nyelv modern államnyelvként egyáltalán fennmaradhatott, arról ne emlékezzünk. Az annyira nem volt látványos. A huszárroham bezzeg! Meg mit akartok már, a pasas anyanyelve nem is a magyar volt! Azt hogy adjuk már el?