Olyan nekünk egy állami ünnep, mint diszfunkcionális családnak a karácsony. Ilyenkor nem kell dolgozni menni, nincs nyitva a bolt se, össze vagyunk zárva hirtelen nagy szabadidővel, és ki nem állhatjuk egymást. Hétköznap dolgunk van, nem érünk rá egymással különösebben kiabálni - hacsak nem ebből élünk, mint a politikusok és bérelt értelmiségijeik. Esetleg némi lökdösődés, hangoskodás a sorban a postán, vagy dudálás-mutogatás-kormányráhúzás kombó a dugóban.

De az ünnep az más. Ilyenkor elővesszük legjobb énünket, és kölcsönösen hazaárulózzuk egymást, mert az jó. Lassan oda jutunk, hogy akit nem hazaárulóztak le még soha, az rendes ember nem lehet. Ja, hogy itt valami ünnep is van? Megemlékezés, hogy emberek haltak meg, lőtték őket halomra? Hogy százezrek menekültek a deportálás elől? Hát jó, akkor beleszőjük azt is! Ezek az emberek azért haltak meg, hogy az olyan hazaárulók, mint azok ott pirosban, narancsban, zöldben és kékben eltakarodjanak, de Moszkva/Amerika/Izrael miatt nem takarodtak, de majd mi most jól eltakarítjuk őket!

Mondjuk egy forradalomra mivel is kéne emlékezni? Alázattal? Magunkba nézéssel? Pár perc csenddel? Bejátszanák hangszórókból az utolsó rádióüzenetet, közben mindenki, gyalogos vagy autós, megállna és hallgatná, majd miután vége, menne a dolgára? Dehogy is. Reenaktmenttel! A tankosra tankkal, a többire molotov koktéllal. És üvöltözni is kell, erősíti a tüdőt, meg az összetartást. És tessék sört is inni, némi röviddel (ezt persze máskor is lehet).

Kéne már valami forgatókönyv, mint a családi karácsonyra: apu nem veszi meg időben a fát, úgyhogy csak valami csenevész, félig kopasz kórót kap dupla áron, ezért bedob pár felest a sarki krimóban, a gyereket meg kint hagyja addig a fenyővel, majd közösen elkésnek. Anyu közben elbassza a vacsorát, összetör pár tányért, esetleg suttyomban bedob ő is valami édeset, mert ha nem látja senki, akkor nem hat. Ajándék bontás előtt van első kör üvöltés, utána meg aztán pláne, meg a gyanúsítgatások, amivel csak annyit érnek el, hogy paranoiáik önbeteljesítő jóslattá válnak.

A szerepekre köztéri szónokok, önjelölt nemzetmentők és hivatásosok is pályázhatnának. Akinek nem jut, annak marad a frusztrált gyerekek szerepe: a népé, aki szív, ha apuval van, és akkor is szív, ha anyuval, mert nem veszik észre. Aztán persze ha a gyerekek felnőnek, eltakarodnak a közös ünnepről, ha csak tehetik. Március 15? Ugorjunk le a Balcsira, nem baj, ha tömeg van. Október 23? Irány az erdő, még jó az idő, a kis séta nem árt. Nem kell sietni vissza, ki kell várni, amíg anyu és apu kitombolják magukat, és ingerült delíriumukban összeesnek.

Ott lent van egy kis szövegdoboz, ahova be lehet írni, hogy Gyurcsánytakarodj, Orbánfasiszta, ez egy szar poszt, meg hogy milyen szar karácsonyaim voltak (egyébként nem, de el tudom képzelni), nem csoda, hogy ilyen defektes lettem (így születtem).