- Mondtam neked, Irén, jó dolog ez a társasutazás!
- Jajj, Matild, ne gyere megint ezzel! Azt mondták, a termálba visznek minket, e helyett hallgathatjuk a hülye beszédeiket a szélben! Tudod, hogy milyen az a reumámnak!
- Irénkém, te mindig csak aggódsz! Hát hol a kalandvágy, az izgalom, a spontaneitás? Különbusszal megyünk, rendőri felvezetéssel, mint valami államelnök!
- Ja, mert félnek, hogy különben leugrom menet közben, és nem lesz, aki tapsikoljon. A rossebbet védenek ezek minket, vigyáznak, meg ne lépjünk!
- Ugyan, ne mond, hogy az az Attila gyerek neked nem dobogtatja meg a szíved! Úgy hasonlít az egyik kis unokámra!
- Amelyik tanácselnök volt, csak vége lett a rendszernek?
- Arra, arra.
- Hát, nem egy Feri. Látod, a Feriért eljönnék magamtól is, nem kéne itt villogniuk az ébereknek.
- Lesz még Feri, ne izgulj már annyit, csak most altatják, nehogy ellopják az ötleteit!
- Matild, látod, régen ilyen nem lehetett volna! Egy párt volt csak, rend volt, az ember tudta, mi merre hány méter! Most meg a kis lányunokám udvarlója ilyen sávos pólóban csapja neki a szelet, az idióta fiamék meg hagyják.
- Hát igen, régen minden jobb volt.