Szili Katalin a Kossuth Rádió vendége volt. Szemezgetek és belepofátlankodok, ha szabad (ha nem: hanem?).

„az elmúlt esztendőkben a baloldal feláldozta magát annak a neoliberális gazdaságpolitikának, amelyet végrehajtott.”

Vizitdíj-tandíj-kórházi napidíj? Azt leszavazták a zemberek. Mi volt még? Súgok:az ingatlanok áron aluli értékesítése, a hamis teljesítési bizonyítványok kiállítása, a túlszámlázott beszerzések nem neoliberális dolgok.

„Ebben volt ugyan szükségszerűség, ha csak a legutóbbi idők válságkezeléseire gondolok, de hosszú távon, úgy gondolom, még ezen belül is meg kell tudnunk teremteni azokat az értékeket, amit úgy hívunk, hogy szolidaritás, igazságosság, az emberek biztonsága.”

Vagyis a neoliberalizmus – értsd: megszorítás – rossz dolog, de nincs más megoldás. Azt szeretném kérdezni, hogy ha a baloldali politika olyan jól működött (a hitelből jóléti osztogatás sem neoliberális dolog), akkor miért is volt szükség már 2006-tól megszorításokra? Ne tessék úgy tenni, mintha tavaly ősszel kezdődött volna az időszámítás.

Szolidaritás? Az ön pártja hölgyem nem szolidarít. Amikor egy Boldvai vagy egy Kocsis megbecsült káderek, ne tessék csodálkozni, hogy a zemberek nem hiszik el, hogy velük itten szolidarítanak, ugyanis az említett urak – és még sokan mások – nem a saját pénzükön érték el jelenlegi életszínvonalukat, hanem pont azokén, akikkel szolidárisnak kellett volna lenniük.

Igazságosság? Az állam két dolgot adhat: kereteket, és lehetőséget, hogy ezeket a kereteket az állampolgárok kitöltsék tartalommal. Minden mást csak úgy adhat valakinek, ha azt előtte valaki mástól elveszi. Ebben hol az igazság? Ez azt jelenti ugyanis, hogy vagy a kereket határozták meg rosszul –többek között ön is, asszonyom, ne a zemberekre tessék majd mutogatni -, vagy a lehetőségeket nem adták meg. Esetünkben: mindkettő.

„Politikusként óriási hibát követnék el akkor, ha úgy gondolnám, hogy a politikustársaimnak kell megfelelnem. Az elmúlt esztendőkben minden egyes megnyilatkozásomban egyetlen dolgot tartottam szem előtt, mégpedig azt, hogy mi az, amit a társadalom tőlünk elvár, mi az, amit tennünk kell.”

Nem, nem, nem és nem. Nem egy altruista-opportunista politikust szeretnék, hanem olyat, aki elmondja, hogy ő személy szerint mit akar elérni, én meg eldöntöm, hogy én is el akarom-e érni azokat a dolgokat, vagy nem. Az önzetlenség mögött mindig ott van egy ki nem mondott hazugság, és csak addig vagyok boldog, amíg ki nem derül. Inkább essünk túl rajta hamar.

„…nem minden és mindig csak a tőkelogikán dől el”

Nem hát. De a számlát valakinek ki kell fizetni a végén. Érdekes mód Vona Gábor mondott hasonlókat a minap.

„Lehet a csak és kizárólag a neoliberális gazdaságpolitikára épülő pártpolitikát folytatni, de ha erre sütjük rá, hogy baloldali, akkor a társadalom kiábrándul, és sajnos elveszítjük azt is, ami a baloldali ethoszt jelenti.”

Abszolút egyetértek. A neoliberális nem baloldali. Nem is baj.

„…azt szerettem volna jelezni, hogy ha egy koalíciós kormányzat közös eredőként megteszi a maga intézkedéseit és döntéseit, ehhez képest a koalíciós kormány mögött álló pártok megfogalmazhatják markánsabban a saját véleményüket. Azt szerettem volna mindig is, hogy időnként a koalíciót alkotó nagyobbik kormányzó párt markánsabb véleményt fogalmazzon meg.”

Nem értünk vele egyet, nem akarjuk, de megszavazzuk? Miért? Nem lenne egyszerűbb nem megszavazni? Mégiscsak a nagyobbik párt, nem? Aljas húzás megnyomni a gombot, aztán kiállni a kamerák elé, hogy az nem is úgy volt, még ha pontosan és kétségtelenül úgy is látszik, és úgy is történt, és érvénybe is fog lépni a törvény, azért higgyük el, neki is rossz, lélekben, és nagyon együtt érez – nem is, markánsan érez együtt. Szolidarít, na. „There’s do and not do – there is no try.” (Master Yoda)

Szószedet

Neoliberalizmus: eredetileg a klasszikus szabadelvűség házassága a neoklasszikus közgazdaságtannal a 20. század második felében. Nem keverendő a globalizmussal.
Új jelentése: a kijelentő verbális derogatív kirohanása mindazon dolgok ellen, amiket éppen nem szeret a világban. Mert jól hangzik, azért. Van benne neo, meg liberális is, és ami új, meg szabad, az jó dolog nem lehet.
Gyurcsány Ferenc pedig annyira neoliberális, mint Szili Katalin vagy Vona Gábor.
Ugyanakkor mint 100%-ban adaptálandó rendszert hiba lenne példaként állítani, mert mint az összes többi, ez se jó mindenkinek.