Orbánt itt és ma kritizálni eretnekség, a kommunizmus kívánása, gyurcsányizmus, és egyebek. Jó dolog, hogy a zembereknek szánt (ti. a Blikkben megjelent) interjúban dolgos, nehéz éveket fest fel a nagyérdemű elé, nagy lépés ez a polkommunikációban, hátha rendszerré válik, bízzunk benne. Rossz dolog viszont, hogy kihagy belőle részleteket: Ciceró után szabadon ők is használják a hármas osztatú retorikát, csak itt van egy a népnek, egy a közgazdász-fórumnak, egy meg a Bíbónak.

A hiányzó dolgok (nagy részét én adom a szájába, ez van, nem mindenki kap meghívást a zártkörűekre):
- az egymillió új munkahelyre maga is tíz évet ad.
- a 20 éve elvesztett egymillió munkavállalónak ki kell halnia.
- ha most nekiállunk, még egy 20 év (tehát nem 10), és meg is leszünk.

Azok az emberek, akiket „elveszettünk” (nem mentek ők sehová: előnyugdíj, rokkantnyugdíj, feketemunka – az eddigi kormányok ezeket a lehetőségeket biztosították nekik) az állami oktatásból kikerülve, az állami vállalatokban tapasztalatokat szerezve nem rendelkeztek piacképes tudással, jellemzően 40-50 évesek voltak, vagyis nagyjából mostanában fognak itthagyni minket, de lesz cserébe 500 ezer minimálnyugdíjasunk. Ha a mostani oktatást, munkakultúrát és gazdasági ösztönzőket már holnap nekiállunk rendbe tenni, akkor nagyjából ugyanennyi időbe (20 év) kerülne az az egymillió új munkahely, de az már csak a gyerekeinknek lenne elérhető.

Ez egy kihalásos rendszer, csak félünk kimondani - de ha ők így, akkor mi hogyan? Mert az elmúlt 20 évben nem sokat tettek a problémák újratermelődése ellen, sőt, még ösztönözték is a rendszerváltás hibáit. Lehet, nekünk csak akkor lesz jó, amikor már ők halnak ki?

„Van azért néhány olyan politikusunk még - magamat is ide sorolom -, akik végigcsináltak 20 évet, ez pedig komoly tapasztalatot jelent.”