Egyelőre még nem tudni, kell-e komolyan gondolkodni, hogy megegyezünk-e, vagy sem, de a Portfolio csapata elkészítette azt a görbét, amit minden magyar állampolgárnak be kéne magolnia, és minden iskolában tanítani kéne. Ez a marginális SZJA görbéje. Gyönyörűen nyomon lehet követni rajta, hogy mettől-meddig nem éri meg egy munkáltatónak legálisan fizetést emelni az alkalmazottnak. Ahol az a púp található az elején némi meredek felívelés után, ott az un. szürke zóna közepe. Előtte és utána is vannak szakaszok, ahol még mindig jobban jár mindkét résztvevő, ha adót és járulékot csalnak.
Gyurcsány dolgozatának egyik fő kommunikációs hangsúlya, hogy a gazdaság fehéredéséből számítanak plusz adóbevételre. Ezt két módon próbálják elérni: fokozott adó- és munkaügyi ellenőrzések, magasabb bírságokkal karöltve, bizonylatolási fegyelem erősítése és a kézpénzforgalom korlátozása az egyik oldalról, a másik fele pedig - mert a büntetéseket nem árt ellensúlyozni a jó magatartásért járó jutalommal - járulékcsökkentés és az alsó SZJA kulcs sáveltolása.
Az tiszta, hogy egy gazdálkodó szervezet szempontjából az adó, a munkabér és egyebek ugyanolyan költségek, mint az alapanyagok - mindezek összege a haszonnal megfejelve adják meg a termék árát, vagyis egy cég alkalmazottainak összes bérjellegű adóját és járulékát - és minden más állami elvonását - a vevő állja. Az is tiszta, hogy a versenyképesség és az elért haszon növelésének egyik módja, ha csökkentjük a költségeinket: egy beszállítóval vállalt szerződés esetén a kifizetett költség ellenőrzése aránylag egyértelmű, ahogy a bérmegállapodás teljesítése is (vagy megkapja a beszállító és az alkalmazott a megfelelő összeget, vagy nem, de az utóbbi esetben azt kockáztatjuk, hogy többet nem kell velük dolgoznunk). Az közterhek be nem fizetésével való spórolás ellenőrzése viszont ennyire már nem egyértelmű, hiszen nincs semmiféle szerződés, ami részletezné, hogy az adott cég az államtól milyen termékeket és milyen áron vásárol (nesze neked szolgáltató állam).
Éppen ezért a jelenlegi elvonási szint nincs leképezve az árakban: van, aki juszt se fizet, mert kommunisták/fasiszták (mikor mik), vagy mert hazudtak (mind hazudik), vagy mert ellopnák (ez mondjuk igaz), vagy mert úgyis csak odaadnák a tudodkiknek (nem, nem nekik, lásd előző indok), vagy csak egyszerűen röhög a markába, hogy így is ugyanazt kapja, mint az, aki befizeti (és megússza). Az előbbi csoportok képviselői az élősködők, az ő kiszűrésükhöz, büntetésükhöz és az állami bevételek növeléséhez az erős és szigorú ellenőrzés a legmegfelelőbb eszköz. De olyan is van, aki pedig nem tudja az áraiba beépíteni, pont a verseny miatt: ha a termék előállításához az alapanyag ugyanannyiba kerül, mint a szomszéd országban, a dolgozónak is hasonló nettó fizetése van, akkor az adó lesz az, ami eldönti, ki fogja tudni olcsóbban adni. Az ő számukra az elvonás csökkentése lehet alternatíva - ez nem amnesztia, mert a realitásokhoz igazítjuk az elvárásainkat, irreális elvárásokkal ugyanis szépen, lassan csődbe mennek, és az állami bevétel csökken, a kiadás pedig nő.
Viszont ha visszatekintünk a görbére, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi tervezet nem szüntetné meg az adókerülésre ösztönző púpot, csupán lecsípne belőle egy keveset, ráadásul pont az alacsonyabbik feléből. Ez azzal jár, hogy sem a dacból, sem a kényszerből szürkén foglalkoztatottaknak nem nőne a tényleges nettó fizetése, sem a közterhekből befolyó összeg nem emelkedne - egyszerűen papíron átírják a hivatalos szürke zóna határát, és abba a hitbe ringatják magukat, hogy azon kívül minden fehér. Ha viszont a felső határtól kezdenék, az pont azzal járna, hogy az oda bejelentett dolgozó tényleges nettó jövedelme nőne, könnyebb lenne a fizetések emelése, vagyis a közterhek befizetése emelkedne, és még a fogyasztás is - így a forgalmi adókból származó bevétel - nőne.
A legjobb persze az lenne, hogy ha nem lenne púp, és a nyaktörően meredek emelkedő helyett egy elnyújtott lépcsőt látnánk. Szép álom.
