A kétszereplős posztmagyar kánon egy kötelező kortárs szólamához értünk: Daróczy Dávid újra felhívta a figyelmünket, mennyire nem mindegy, ki-milyen sorrendben lett gazdag, illetve politikus. Kedves tőle. Nélküle szép lassan közéleti demenciába süllyednénk mi, egyszerű választók. Ha ez nem lenne elég, a jelek szerint feledékenyek is vagyunk. Ez utóbbi szerintem nem igaz: inkább ignorensek vagyunk. Az események és a kijelentések között fennálló disszonanciát úgy igyekszünk feloldani, hogy hiszünk, méghozzá vakon. Vagy blogolunk, kinek mi jön be.