Orbán Ráhel és Gyurcsány Bálint sikeresen felvételiztek a közgázra, sőt, évfolyamtársak lesznek (meg még pár száz fiatal). Apáik bűneiért ugye ne. Éppen ezért én arra gondolok, hogy Ráhel és Bálint keményen tanultak, sokat áldoztak, megérdemelten jutottak be, és sikeres, boldog élet vár majd rájuk az idegenforgalom és a számvitel világaiban. Miközben eredményeiknek pártállástól függően örülünk, jusson eszünkbe, miket hallunk atyáiktól, pártjaik prominenseitől és teoretikusaiktól az oktatás és a munkaerőpiac vonatkozásában.

Az egyik előtűnő sirám, hogy a sláger- és/vagy büfészakok elveszik a felvételizőket és az erőforrásokat a mérnökszakok elől, ami igazán kéne a társadalomnak. A gyerekek mehettek volna kommunikáció vagy jogi szakokra is, hogy a bölcsészkart ne is említsük. Ennek az összehasonlításnak azért van némi pikantériája, mert azt feltételezi, hogy egy klasszika-filológia felvételi követelményei kompatibilisek egy építészével, illetve, ha kevesebb ruhatárost képeznénk, akkor kevesebb gyerek közt oszlana el ugyanaz a fejpénz, vagyis a bejutottaknak jobb minőségű oktatásban lenne részük, ami már csak azért is hülyeség, mert a jelenlegi támogatási rendszerben ez a mérnök szakok devalválódásához vezetne a lecsökkentett követelmények, ergo biztosabb fejpénz miatt.

A másik, hogy fölöslegesen képzünk ennyi diplomást, meg hogy úgyis sok a pályaelhagyó, akik olyan munkákat végeznek utána, amihez vagy nem is kell diploma, vagy köze nincs ahhoz, amit tanult, közben meg szakemberekből hiány van: közgazdászt nagyságrendekkel könnyebb találni, mint asztalost, vagy vízvezeték-szerelőt.

A probléma sokrétű, de megoldás létezne. A felsőoktatást először is fizetőssé tenni. Lenne mentesség tanulmányi eredményért, szociális helyzetért (de plusz felvételi pont nem!), kedvezmények társadalmi munkáért. Lennének mindenféle pénzügyi konstrukciók, banki diákhitel, egye fene, akár állami támogatással is. Közben meg lenne lehetőség, hogy olyan képesítések megszerzéséért, amikre az államnak a vállalt közfeladatai ellátásához szüksége van - óvónő, rendőr, orvos, nővér, stb. - nem kellene pénzt fizetni, de mondjuk vállalni kéne, hogy a képzés megszerzését követően a képzés időtartamát le kéne dolgozni az állam szolgálatában, különben ugyanúgy vissza kell fizetnie a kamatokkal együtt. Aki pedig közben elbukik, az többet így ingyenesen nem próbálkozhat.

Innentől nem lennénk tele pályaelhagyó tanárokkal, diploma után egyből emigráló orvosokkal, ügynöknek álló gyógyszerészekkel, és a jó ég tudja mit csináló egyéb diplomásokkal. Innentől a diploma felértékelődne, mert komoly kockázatot vállal az, aki belevág, és meg is kérné a szolgáltatást a pénzéért - vagy ha nem, hát bukja az egészet. Még mindig el lehet menni valami mást dolgozni, tényleg nem kell mindenhez diploma, és nem csak a diplomások a szép szakmák.

Ahhoz persze, hogy a szakképesítésnek legyen értelme - ti. hogy meg lehessen élni belőle emberi munkakörülmények és némi alapvető létbiztonság mellett -, rendbe kéne tenni az adózást, a munkaügyi ellenőrzéseket, visszaszorítani a bürokráciát és a korrupciót, tisztázni az egészségügy és az oktatás finanszírozását és módszertanát, szóval lenne tennivaló rendesen.

Amíg ezt Orbán és Gyurcsány nem teszik meg, addig maradnak nekünk az ilyen hírek.