Megadta a menetrendet, amitől eltérni nem lehet: jössz, nem jössz, a vonat nem vár, és ott maradsz egy bezárandó szárnyvonal oszladozó kis állomásán, amerre a madár se jár. A hírgyárban kiporciózták az utolsó morzsát is jó előre, májusig készen áll a terv, ki miről és mit fog mondani, épp három nevet emlegetnek informálisan. Persze nem szabad ezt egyszerre piacra dobni, mert túltoljuk, és a zemberek elfordulnak a fény felől, aminek az lenne a következménye, hogy nem lesznek elvakítva, és észrevesznek dolgokat, amiket nem akarjuk, hogy észrevegyenek (OTP árfolyam? valaki?). Szerves részei ennek a sajtó, az értelmiség, az elemzők, az ideológusok és a törzsszavazók. Lemondott, mégis róla és általa fog szólni minden, mi érdeklődésre számot tarthat, és fontos, hogy ez legyen a legfontosabb, a leghangosabb, ez egyetlen, más időnkbe ne férjen bele.

Hétvégén meglepte a küldöttgyűlést – vagy nem, a szegediek állítólag már egy hónapja tudtak az egészről -, bebetonozta magát, és megadta az ütemet: április 14-ig tisztogatás, vagyis konc a kutyáknak mindenféle nevek, találgatások, lehetséges forgatókönyvek és eszmei viták formájában, ezzel ellesznek, és ki is húztuk a külső és belső ellenzék méregfogát, mert így nem lesznek előrehozott választások az unióssal egy időben. Ez utóbbi azért fontos, mert mi, a választók lusta, kényelmes emberek vagyunk, és nem szeretünk pár havonta urnához rohangálni mindenféle hülyeség miatt, vagyis az Európa parlamenti választások után rekord alacsony lenne a részvétel, ami az MSZP-nek nagyobb bukta lenne, mint a rendszerváltás: akkor egy tapasztalatlan ellenfelet tudtak megvezetni és visszakerülni kormányra, most viszont a Fidesz képében egy, az akkor meglépett módszerekből személyes gyakorlattal rendelkező párttal lenne dolguk, aminek ráadásul a legegységesebb és legfegyelmezettebb szavazótábora van - gyakorlatilag bármelyik nap, bármekkora határidővel képesek 2-2,5 millió szavazatot beborítékolni.

Április 14-ig még három hét, utána lesz majd ugyan név konstruktív bizalmatlansági indítvány formájában – ezen is érdemes ám rugózni: nem tök mindegy, ki adja be? ha sokat szívóznak, hát majd egy másik stróman írja alá -, az még egy hét, új kabinet, találgatás megint, csámcsogás a neveken, és ha minden jól megy, talán májusra lesz egy program-kezdemény, aminek az alapjait a mostani kabinet rakja le, hisz megtömik az utód fiókját mindenféle előterjesztésekkel. Vagyis mához másfél hónapra eljutunk oda, ahonnan indulni kéne, és amiről lenne is értelme vitatkozni: oda, hogy itt és most mit kéne csinálni. Addig persze beszélhetünk majd vágyakról, fogunk csalódni és könnyes szemmel összeborulni, vagy egy életre megharagudni, kinek-kinek vérmérséklete és kedvenc eszmetörténésze szerint. Addig viszont az egyszeri bloggerre éhínség vár.

Most miről? Hogy az SZDSZ dafke nem lép koalícióra? Hogy Gyurcsány újfent a Fideszre mutogat, sőt, így távozóban miniszteri helyet ajánl? Vagy hogy ki az a Bokros Lajos? Vagy hogy mikor lesz – és mennyiért – frakciója az MDF-nek? Mi ebben az egészben az újdonság, vagy mi fog az egészben érdemben változni májusig? Persze, szeretnék én is meglepődni, izgalmat (Fodor Gábor ultimátuma, hogy ha csütörtökig nincs kormányfőjelölt, akkor előrehozott választás lesz pl. közelít az ingerküszöbömhöz), változást, vagy bármi értelmes dolgot látni, de nagyon pesszimista vagyok. Elkeserített megint ez az egész. Úgyhogy kérdezni szeretnék az ide kattintó 20 embertől: ti miről szeretnétek olvasni? Írjam meg azt a sztorit, amikor beleléptem egy szögbe, olyan gőzmasszőz stílusban? Vagy csak tegyek fel plusz egy oprendszert a plusz egy partíciómra, és rakjam fel a GTA IV-et, és meséljem el, miért kurva jó? (remélem az lesz, nem úgy, mint a San Andreas) Szavazóboxot szúrjak be hozzá?