UPDATE: Daróczy már tegnap megválaszolta a kérdéseket, csak én maradtam le róla.

***

Az én miniszterelnököm legyen gazdag ember. A minisztereim, államtitkáraim, parlamenti képviselőim se legyenek szegény emberek. Mutassák, hogy akik sokat tesznek hozzá az országhoz a kapitalizmus jegyében, akik tudják, mi vezet eredményhez, visz sikerre, azok irányítják a gazdaságot, hozzák törvényeinket. Sőt: legyenek rá büszkék, hogy vitték valamire, hogy bízni lehet bennük, hogy a kezükön megforduló pénz szakértelemmel kerül felhasználásra. Tekintsünk el attól, hogy Magyarországon élünk, és az eredeti tőkefelhalmozás hogyan is alakult a mi kis kapitalista köztársaságunk ködbe vesző hajnalán (és alakul még ma is - 100 milliós adócsalás két év felfüggesztett?). Attól is, hogy mennyire felelősségteljesen bánnak a rájuk bízott vagyonnal és jogokkal, különben vagy vér kezd szivárogni a fülünkből, vagy teszünk róla, hogy mások füléből szivárogjon. De attól ne, hogy akiknek vezetniük kéne az országot, mit dugnak az orrunk alá úgynevezett vagyonbevallás néven!

Az én miniszterelnököm nem gazdag ember. Kapolyi már közelít a gazdag ember fogalmához, de uniós mércével ő is max. felső-középosztálybeli lehetne. Kis ország, kis pénz, kis foci, kis elit. A miniszterelnök havi nettó bevétele az én éves nettó bevételemnek egész számú szorzata, mégis, a vagyonnyilatkozata alapján azonban pontosan annyi ingó és ingatlan vagyona van, mint nekem, ami, lássuk be, nonszensz. Egy kis lakás, és kevesebb, mint 1,4 millió forint megtakarítás, semmi nagyobb értékű vagyontárgy vagy tartós használati cikk. Egy alsó-középosztálybeli tulajdonával rendelkezik. Egy miniszterelnök. Aki havonta többet költ, mint én egy évben, és mégsem tud semmit se felmutatni. Ha ez nem lenne elég, ő az az ember, akinek el kéne hinnem, hogy rendbe teszi az ország gazdaságát olyan nemzetközi pénzügyi környezetben, amire 80 éve nem volt példa, egy olyan országban, ami jottányit sincs a késő-kádárkori anyagi vagy társadalmi színvonal felett. Amikor a saját költségvetésével nem tud villantani.

Biztos meg tudja magyarázni, hogy hol is van az a pénz, kihez került, amit vett belőle, vagy egyenesen szétosztotta a szocpolra várók között. Biztos van rá magyarázat, hogy ez nem ügyeskedés. Képzeld el, hogy meglátogat téged az APEH vagyonvizsgáló kommandója, és egy hasonló egyenleget teszel le eléjük. Soronként írnák a büntetést, plusz a végén beszoroznák egy jó nagy számmal, mert hülyének nézted őket. Itt a következmény, a magyarázat elmarad. Ha valaki fel is fogja tenni a kérdést, hogy mi merre meddig, lesz majd szájhúzás, sértődés, visszamutogatás, félrebeszélés, meg mi közünk van hozzá egyáltalán. Cirkusz, na, előre kódolva. Addig se arról cikkeznek széles e hazában, hogy az IMF duplázza a hitelkeretet, hogy a szocpol csak szociális segéllyel együtt járna (jártak már a tisztelt törvényalkotók szocpolsoron?), és így tovább. Az ember információbefogadó képessége véges, képzettsége úgyszintén. Vagy csak az egyik hír fér bele, vagy a másik. Gyurcsányi magasságokban még tud számolni, de az adósságszolgálat összefüggései már nem feltétlen mennek.

Ide most valami végszó kéne, de nincs. Bocs. Nem megy. Ez nekem sok. Fáj.