Ha licit, hát legyen licit. Ő 199 fős országházat vizionál, én meg 10 főset, házelnököstül, jegyzőkönyvíróstul és szóvivőstül. Tippem szerint az enyém még olcsóbb lenne, hiszen ő se nagyon tud más érvet felhozni. Ha tovább görgetem még az épületet is kiadhatnánk albérletbe, a komplett törvényhozás úgyis elférne egy kertes házban, nem lenne akkora fűtésszámla, és cigizni is könnyebb lenne kijárni. Fizetés, költségtérítés és szolgálati autó alig, átlátható lenne és egyszerű. Őszinte.

Ahogy ma a parlament működik, az teljesen fölöslegessé teszi azt a sok embert. Majd ha nem szavazógépek ülnek a plenárison, akkor esetleg lenne értelme vitázni a létszámon de addig nem nagyon. Bőven lefedné a tevékenységüket, ha minden pártból/pártszövetségből egy-egy képviselő kerülne csak megválasztásra, és az ő szavazata annyit érne, ahány mandátumot fel lehet írni a neve mellé. Nem kellenének időközi választások, vagy hosszas egyeztetések, a büfét is könnyebb lenne megoldani.

Mert hatékonyabb parlamentet, elszámoltatható képviselőket ő sem akar. Nekem tetszik, hogy a fizetésük a nép keresetével arányos legyen, meg hogy költségtérítés csak számla ellenében, de tényleg, fülig ért a szám, amikor olvastam, de arra gondoltam, ugyan minek? Területei alapú listás szavazás? Ha már egyszer listás, miért nem egyből országos? Miért áltatjuk magunkat az lokális képviselettel, ha utána úgyis a személyes háttéralkuk és lobbytevékenységek mentén alakul, hogy melyik falu kap európai szintű csatornázást, és melyik nem?

Előfordult, hogy egyik-másik szakértő, nem választott állami tisztségviselőnek tele szaladt a bakancsa velük. Olyankor fel szoktak mondani, betegszabira mennek, vagy melegek lesznek. Nem teljesen mindegy, hány és milyen módon megválasztott dilettáns tépi az idegeinket? A neveket is könnyebb lenne megjegyezni, és nem kéne drága kádertemetőket fenntartani - ettől ugyan olcsóbb nem lenne, de az így megspórolt pénzt is el lehetne közbeszerezni. Adom itt az ötleteket, mit Schuerue a jövedéki adósat.

Kizárólag egyéni körzeteket, a frakciófegyelem sürgős elfelejtését, a vagyon"bevallás" APEH általi lebonyolítását, arányosított fizetést, számlaköteles költségtérítést, pártfinanszírozási reformot, és hatékonyabb, hozzáértőbb parlamentet szeretnék. Lehet felőlem kétszer ekkora is, vagy háromszor drágább, csak működjön - mert most se az a baj, hogy mekkora és mennyibe kerül, hanem az, hogy mit csinál.