Csak egy rövid reflexió a polmarketingről. Részletekbe nem megyünk bele, csak az üzenetbe.

55 milliárd forint helyett 75 milliárd forint fog jutni iskolafejlesztésekre. Az iskolafejlesztés ugye jó dolog, plusz, ahogy a szövegben felhívják rá a figyelmet, a 75 milliárd az csaknem 80. Szépen emelkedik az összeg, a választópolgár elégedett, nem is mer rákontrázni. Olyan érzést kelt, mintha az alkuból sikeresen jött volna ki.

De itt nincs vége: az eredeti összegből alig 200 iskolát tudtak volna támogatni. Azt nem tudjuk meg, hogy a csaknem 80 milliárdból mennyit, de biztos hogy többet, szebbet, jobbat. A választópolgár újfent elégedett, sőt, legszívesebben beállna a sorba téglajegyet venni.

Ráadás: 50 éve nem volt ekkora fejlesztés. Az ötven év az azért nem kevés, ráadásul egyértelműen jelzi, hogy ez a kormány nem az a kormány (egyébként tényleg nem az, mert vannak rajta kívül más pártok is, de ne rontsuk el az emberek játékát, hogy itt már 50 éve liberalizmus van, ami most sincs).

Azonban ha figyelmesebben olvasunk, a szövegben rejtett kapaszkodók vannak: egyrészt már az eredeti 55 milliárdra - ami csaknem 60 milliárd, ugye - is mintegy 300 milliárdnyi pályázat érkezett, másrészt a csaknem 60 milliárd és a csaknem 80 milliárd között a különbség az a jövőben tervezett kiadások mostani elköltése, harmadrészt az iskolák vagy 40%-a (ami ugyi csaknem 50) még a háború előtt épült, a többi meg szinte kivétel nélkül az a szocreál kockalétesítmény, aminek a falaiba kérlelhetetlenül beleette magát a poshadt felmosóvíz szaga.

És ez a szó, ez a csaknem: kitűztünk magunk elé egy igen merész célt, és csaknem elértük. Igazából azzal, amit elértünk is túláradóan boldogok vagyunk, legszebb álmainkban se gondoltuk volna, hogy. Éjt nappallá téve munkálkodtunk azon, hogy a szükséges kiadások csaknem 30%-át (25%-át) előteremtsük az által, hogy amit jövőre akartunk csak elkölteni, azt elköltjük most.

Persze, tudom, nekem semmi se jó, örüljek, hogy egyáltalán van, csak nekem erről meg az a vicc jut eszembe, amikor a gyerekeknek az iskolában pozitív történeteket kell mondaniuk Leninről és a gyerekekről, az egyik tanuló meg azzal jön, hogy egyszer, amikor a kis proletárgyerekek fociztak a grundon, az egyik véletlenül berúgta Lenin elvtárs ablakát. Lenin erre kiszólt, hogy elmentek a jó édes anyátokba! A történetben a pozitív az, hogy akár közéjük is lövethetett volna.