A tegnapi folytatása, több nincs (a harmadik rész még szerintem is szar lett, többet meg nem írtam meg, mert kiderült, hogy ez nem az, aminek látszik). Most várom, hogy mi derül ki még a "programról, ami nem program".

A forrás innen származik. Ferenc teljes, 39 oldalas dolgozata. Osztályozzunk. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nem árt rendet vágni abban a káoszban, amit összehordott.

Azt mondta, ha nem szavazzák meg, lemond.

Második rész, amiben Micimackó útvonalkereséssel tölti a reggelt.

"Gondolj! Gondolj! Gondolj!" - ütötte ököllel saját fejét, de nem kapcsolt be a GPS.

Mitől versenyképes egy ország? Modellek helyett egy saját elmélet: az az ország versenyképes, ami olyat tud, és úgy, ahogy mások nem, de másoknak nagy szüksége van rá. Jobban függnek tőle, mint ő másoktól. Többet exportál, mint importál.

Konzervatív megközelítésben azt is jelentheti, hogy mondjuk lenyomjuk a német autóipart, mert jobb BMW-ket csinálunk. Liberális - figyelem, nem SZDSZ, nem MSZP, liberális - megközelítésben azt is jelentheti, hogy olyan elektromos autókat csinálunk, amik lepipálják a BMW-ket. Vagyis vagy egy már bevált, hagyományokon és elvárásokon alapuló rendszert fogunk még jobban, még hatékonyabban csinálni, vagy valami olyasmivel rukkolunk elő, ami még nem volt, és egyik-másik "hagyományt" kiüti a nyeregből. A jövő leghatékonyabb előrejelzése, ha te csinálod a jövőt, szó szerint.

Akármelyik említett modellt is boncolgatjuk, arra kell közben gondolnunk, hogy mi tette a modell alkalmazását lehetővé. A társadalmi változásoknak elsősorban gazdasági okai vannak, azok teszik lehetővé az adott struktúrák, intézmények létrejöttét és - főleg - fenntarthatóságát. Amennyiben a gazdasági környezet változik - nyersanyaghiány, járvány, pénzügyi válság, olcsó kínai árudömping - úgy a fenntarthatatlan társadalmi struktúrák és állami intézmények finanszírozás hiányában elsorvadnak. Lehet ellene küzdeni, de tudni kell, hogy ez más résztvevők kárára mehet csak. Itt jön be a képbe, hogy mit vagyunk hajlandók feláldozni, és miért.

Amennyiben ugyanis az eltartó intézmények is sorvadásnak indulnak, úgy az eltartott intézmény képes kiéheztetni a teljes társadalmat. Magyarország jelenleg ebben a helyzetben van.

Mindhiába próbálnánk tehát lemásolni a skandináv mintát, ha se olajunk, se számolatlan fjordunk vízerőművekkel, se acélunk, se gépiparunk. Esélytelen az angolszász minta is, mert nincs olajunk - továbbra se -, nincs globális kereskedelmünk, világot befolyásoló pénzügyi szektorunk. Továbbá nem tudjuk lemásolni a rajna menti sajátságokat sem, mert az a mezőgazdaság, vegyipar és gépipar már ott van, ahova mi jutni szeretnénk, ám - érthető okokból - foggal-körömmel ragaszkodnak a pozíciójukhoz, nekünk pedig nincsenek meg sem a forrásaink, sem a tartalékaink a licithez.

Ferenc azt írja a modellek dicséreteként, hogy náluk erős a civil kontroll, az állampolgári öntudat. Jól írja, hogy a történelmi változásoknak, amiken keresztül ezek létrejöttek, idehaza keresztbe tett a kommunizmus, ami ráadásul pont az egyéni szerepvállalás és felelősség témaköreit építette le. Azon ex-blokk államok, amik jelenleg nagy gazdasági növekedést produkálnak, az angolszász modellt vezették be, és onnan építkeznek. Szerintem jó megoldás, hiszen drasztikusan eltörölték azokat a képződményeket, amiket a kommunizmus hozott létre, és mi még mindig a hátunkon cipelünk - ez bármiféle érdemi továbblépés előfeltétele.

Ugyanakkor nem kell a modellhez ragaszkodni: ahogy a Rajna menti modellt is helyi sajátosságaik és lehetőségeik szerint alakították ki az azt használó államok, úgy mi is megtehetnénk, hogy egy modellt arra használunk, amire való: alapnak.

Amikor viszont arról ír, hogy "Ezekben az [...] államokban nyilvánvalóan nem létezhetett erős szociális érdekvédelem, a leggyengébbeket is védő, mélyen beágyazott, szervezett társadalmi szolidaritási háló..", akkor nem tudom, miről beszél: ezek szerint itthon létezett? Értem én, hogy ő szocialista, de itthon kérem nem szocializmus volt, hanem elnyomó, külföldi, kizsákmányoló diktatúra.

Folyt. Köv.