Egy nem influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Egy influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Nem azt akarom mondani, hogy Budai kisasszony nem lehet influenzás, vagy nem lehet tényleg beteg, akár súlyosabb szövődményekkel is. Jobbulást neki, btw. Azt akarom mondani, hogy a saját kis életemben az influenzás nők nem szoktak összeesni, pláne nem a munkahelyükön, pláne nem nyilvánosan. Persze lehet, hogy én tudom rosszul. Kívántam már jobbulást? Esetleg még azt, hogy a sajtótájékoztató alatt én is majdnem elájultam. Kétoldali gyurcsányitisz, csak az enyém a mániákus depresszióra emlékeztetett: eufória, aztán letargia, majd beállt a teljes apátia.