Ma itthon minden adóforintból több mint 70 fillér szociális támogatásra megy el. Ez azért felvet pár dolgot. Egyrészt miért ilyen irdatlanul sok? Másrészt, ha ilyen irdatlanul sok, akkor miért élnek emberek ilyen rosszul?

Azt hiszem, tudom a választ. Kicsit összeesküvés-elmélet szagú lesz, de hajrá.
Van ugye ez a dolog, amit ma röviden demokráciának hívunk, hosszabban képviselete demokrácia, vagyis köztársaság. Fontos megkülönböztetni a képviseleti és a közvetlen demokráciát.

Közvetlen demokrácia az ókori Athén: minden szavazattal rendelkező állampolgár az égvilágon minden ügyben szavazott. Ma ez kb. azt jelentené, hogy a gyakorlatban minden törvényt, módosító indítványt, kinevezést és hasonlókat több millió embernek kéne szimultán jóváhagynia, ami, lássuk be, még az informatika utópisztikus térnyerésével (minden magyar háztartásba számítógép szélessávú kapcsolattal, képzett felhasználókkal és izmos szoftveres háttérrel) is közel lehetetlen lenne.
Attól az apró ténytől, hogy az ókori Athénban a népesség töredéke rendelkezett szavazati joggal, tekintsünk el nagyvonalúan.

A képviseleti demokrácia klasszikus példája az ókori Róma. A szintén korlátozott számú választójoggal rendelkező polgár képviselőket és tisztviselőket választ, átruházva rájuk döntési jogkörük jelentős részét. A rendszer indulásakor a választójoggal egyéb kötelezettségek is jártak, pl. a hadszolgálat - ezen kötelességek fokozatos leépülésével jutottak el a cirkuszon és kenyéren élő, a szavazati jogukon kívül egyéb vagyont felmutatni nem tudó tömegekig.

A korrupció, mint olyan, természetes dolog: mindenki szeretne a többieknél többet, szebbet, jobbat, a lehető legkevesebb (akár nulla) befektetéssel. A közvetlen demokráciában a korrupció költséges vállalkozás volt, hiszen minden egyes szavazót minden egyes kérdésben meg kellett győzni. A képviseleti demokrácia csökkentette a szavazati események számát, és szűkítette a valódi döntési jogkörrel rendelkezők körét, tehát könnyebb és olcsóbb volt korrumpálni, de mindkét rendszerben a választások illetve a választottak függtek a választóktól.

A cirkusz és kenyér elve, és a nincstelen választók tömegei viszont felborították a képletet: az a fura helyzet állt elő, hogy a választók függtek immár a választottaktól. Ha a mai magyarországi helyzetre húzzuk rá a sablont, azt kell, hogy mondjam, meglepően jól illeszkedik. Eleddig a rendszerváltás óta egyik kormány se a szabad vállalkozást, a megosztott vagy nagyobbrészt öngondoskodást serkentette párhuzamosan az elvonások csökkentésével, pont ellenkezőleg. A választók ijesztően magas százaléka ma is a kenyeret és cirkuszt elv szerint tengődik, csak ma a Maunika só és az ilyen-olyan szociális juttatás az, ami kitölti a mindennapjaikat. Megélhetésük ezáltal a mindenkori kormány szociális politikájától függ, nem pedig a kormány és egyéb választott tisztségviselők függenek az ő szavazatuktól.

Modern kori rabszolgaság: anyagi függés és kiszolgáltatottság, oktatás- és tájékoztatás-béli hiányosságok, és az ezek keltette, szűk intervallumon belül vezérelhető frusztráció, avagy demagógia, agitálás.

Kivéve a punkok. Itt most nem akarom felsorolni sem az együtteseket, sem a stílusirányzatokat, sem a számtalan csoport ideológiai hátterét - akit ezek részletekben is érdekelnek, ott a google, vagy a wiki (egyébként értelmes dolgokat is írnak, szóval hajrá).
A punk, mint olyan, mindenképpen a fennálló politikai/gazdasági rendszert, társadalmi berendezkedést kritizálja, és folyamatosan elégedetlen, főként liberális és anarchista. A anarchia nem egyenlő a káosszal: a hatalom, és azzal párhuzamosan a felelősség széles bázisra való szétosztását jeleni. Ilyen értelemben a civil szervezetek igenis punk intézmények: bármi, ami nem központilag irányított és ellenőrzött. Nem szükségszerűen ellentétes az adott társadalom értékeivel, de semmiképp sem tekinti tökéletesnek az adott helyzetet.

Innen nyugatabbra, a nálunk liberálisabb országokban, ahol a képviselőket vissza lehet hívni, számon lehet kérni, ahol az alulról jövő szerveződések megfelelő tömegbázissal célt érnek, ahol egy közlekedési miniszter kérés nélkül lemond, ha szabálytalanságon érik, ahol egy parlamenti képviselő mentelmi jogra és egyebekre való pofátlan hivatkozás nélkül visszalép, ha fegyelmezetlenségen kapják, szóval jobb helyeken azt mondják, hogy a punk halott. Szerintem nem igaz.
A punk olyan korban indult, amikor a mainál sokkal authoriterebb és konzervatívabb volt a politika és a közfelfogás. Olyan korban volt a taréj és a biztostű polgárpukkasztó, aminek a mindennapjait a vörös veszedelem és a nukleáris apokalipszis nagyon is valós ígérete árnyékolt be. Underground volt, alternatív. Ma a punk nem polgárpukkasztó, nem alternatív, hanem nagyon is maintstream. Ma egyre többen és többen kérdőjelezik meg a választottak jogait, módszereit és céljait, és ez jó. Ha a lázadás mindennapos, akkor már nem lázadás, hanem a társadalmi élet része, és ez is jó.

A punk nem halott: a punk él a mindennapokban. Ez nem halála a mozgalomnak, hanem sikere. Persze nem Magyarországon, itt lófasz van, nem oktatás, tájékoztatás, vagy önálló gondolkodás.

Én amondó vagyok, több tarajost a parlamentbe, betétes bakanccsal lépjenek a konzervatívok arcába minden oldalról!
Ja, és oi.