Tegnap megint nem mindenkinek ment át, amit akartam, hogy tulajdonképp mi, te meg én meg ők, szóval mi itt egymásra vagyunk utalva térben és időben. Igen, időben is. Aki most nyugdíjas, ő fizette az adót, amíg iskolapadban húzogattam a kislányok copfját, most meg én fizetem a nyugdíját. Ez így eddig fair és kölcsönös. Aki akasztást vagy a 65 év felettiek falhoz állítva tarkón lövetését vizionálja (a látomásokkal rendelkező korától függetlenül), az először is keressen fel egy pszichiátert, de vigyen váltás alsóneműt, utána meg gondolja végig ő is ezt. A mi kis társadalmi feszültségeink egyetlen apró, ámde fontos tényből következnek: ezt az egymásra utaltságot a kölcsönösséggel és mindenféle fairséggel egyetemben cirkumveniáltuk. Hitelből, abból.

Hitelt felvenni nem lenne eleve elvetélt ötlet: lehetne belőle utat építeni (szigorúan nem szétlopva), így csábítani a beruházásokat és fejlesztéseket; iskolát felújítani, így biztosítani, hogy lesz, aki a mi nyugdíjunkat fogja fizetni; egészségügyben fizetést emelni, hogy minél hamarabb és minél egészségesebben mehessünk vissza termelni a GDP-t; rendőrséget állományra feltölteni, hogy ne vegyék el tőlünk a GDP-t, ha már egyszer megtermeltük, és a mienk. Mindezek állami szolgáltatások, de direkt vagy indirekt forintban kifejezhető hasznot termelnek a társadalomnak. Az viszont nonszensz, hogy a rendszer puszta működéséhez is kölcsön kell. Az egy szar rendszer.

Jogállam. Jogállamban nem lehet a szabályokat direkt megkerülve nyerészkedni. Emlékszik még valaki arra, amikor drága képviselőink úgy emelték meg a fizetésüket, hogy nem a köztisztviselői illetményalapot növelték, csak a saját szorzójukat? Mindezt a legnagyobb egyetértésben, mindenféle pártkülönbözőség nélkül? És akkor az ember ne kérdőjelezze meg, hogy vannak politikai "oldalak".

Jogállamban 13. havi nyugdíjat se lehetett volna adni, hiszen megvoltak a nyugdíj kiszámításának és emelésének a lefektetett szabályai. Hibás döntés volt, de választást lehetett nyerni vele. Ennyi volt a cél, nem az, hogy a nyugdíjasoknak biztonságos és kiszámítható járulékot adjon, mert a rendszer már korábban is asszimetriával és finanszírozási gondokkal terhes volt.

Össze nem tartozó hírek és megállapítások. Mindenféle logikai kapcsolat a túlpörgő képzelet szüleménye.

Wittner Mária lemond. Minden nemzeti érzelmű '56-osok nagymamája köszöni, de visszavonul. Érdemeit méltatták.

Morvai Krisztina kilép. Minden nemzeti érzelmű magyar kedvenc milfje köszöni, de átáll. Érdemeit méltatták.

Tomcat kiábrándul. Minden nemzeti érzelmű magyar radikálisa és aktivistája köszöni, de ő ezekkel nem. Érdemeit méltatta.

Dósa István kiábrándul és lemond. Minden nemzeti érzelmű magyar kedvenc főkapitánya köszöni, de ezt nem. Érdemeit méltatták?

Nézek, mint a moziban.

Volt egy rendszerváltás, gyerek voltam.

Volt egy rendszer, ami masszívan autokrata és paranoid volt, beleette magát az emberek, a közösségek és a családok közé.

Megkavarni a szart (ezt most tanultam).
Drágul az élelmiszer, keresik az egyszemélyi felelőst.
Ujjal mutogatás leszen osztályrésze mindenkinek.

Van ujjal mutogatás a globális felmelegedésre, az intervenciókra, a bioüzemanyagokra, és most már a spekulátorokra is. Merthogy vannak emberek, akik spekulálnak. Bármire. Amiben pénz van, arra.

Bojkott oda-vissza.

Nem akarom azt mondani, hogy megmondtam, mert nem kellett sok ész, hogy rájöjj, másként nem működik.
Nem akarom megmondani, hogy akkor most benne van-e a konkurens cégeknek a keze, vagy sem.
Én itt és most egyszerűen őszintén örülök.

Nincs erőszak ellen erőszak az erőszakot nem tevőkön, van viszont társadalmi és/vagy fogyasztói tudatosság.
Nincs minden elveszve.

Én itt és most egyszerűen őszintén örülök, és várom, hogy hova fejlődik.

Előzmények:
Tibet Lángja (és egyben szövegértési feladat)
Tibet lángja, második nekifutás (demagógia és populizmus, szor kettő)

Ki-kicsoda helyett mi-micsoda?
Valahol a Kisállat határozó ünnepekre mentén.

Azt még valahol megértem, hogy egy fogalom, vagy egy jelző idővel pusztán a használat okán átalakul, átlényegül, kiegészül, beszűkül. Hogy az egymást bármilyen síkon átfedő kategóriák közös részhalmaza idővel akkorára tud nőni, hogy a két eredeti jelentés szétválasztása gyakorlatilag lehetetlen feladattá válik.
Mégis, ami ma Magyarországon folyik címkézés néven, az több, mint röhejes.

Tehát.
A formátum a következő lenne:
- kérdésfeltevés;
- "A" válasz, vagyis mi is az a valami pár szóban;
- "B" válasz, vagyis ha kimész az utcára, mit kapsz a pofádba.

Célom ezzel nem az egzaktság, vagy a korrektség, hanem, hogy az eddig is eléggé összekuszálódott és összemosott halmazon lökjek még egyet, hátha végleg összeroskad, és foglalkozhatunk helyette végre valami értelmesebbel, mint egymásra skatulyák húzogatásával. Mondjuk törődhetnénk azzal, hogy ki mit tesz annak ellenére, amit mond.

De addig is, hajráhajráhajrá!

Azt írtam volt, hogy minden egyes alkalommal, amikor olyan cuccot veszel, amit Kínában gyártottak, akár csak részben is, vagy minden olyan alkalommal, amikor olyan cég termékét veszed, ami komoly profitot kaszál a Kínában épített, kínai és délkelet-ázsiai piacokra termelő gyárain, vagy olyan reklámot nézel, amelynek a megjelentője profitot remél az Olimpiától, akkor biza a kínai elnyomó rendszert támogatod. Anyagilag. Mert sok, meg occsó.