Azt írtam volt, hogy minden egyes alkalommal, amikor olyan cuccot veszel, amit Kínában gyártottak, akár csak részben is, vagy minden olyan alkalommal, amikor olyan cég termékét veszed, ami komoly profitot kaszál a Kínában épített, kínai és délkelet-ázsiai piacokra termelő gyárain, vagy olyan reklámot nézel, amelynek a megjelentője profitot remél az Olimpiától, akkor biza a kínai elnyomó rendszert támogatod. Anyagilag. Mert sok, meg occsó.
Vagyis minden egyes alkalommal betárazol egy kínai AK-ba egy kínai lövedéket, amivel aztán egy kínai katona lelő egy tibetit. Te, én, ők, gyakorlatilag a teljes nyugati demokrácia szemellenzős, fogyasztói jóllakottságunkban húzzuk magunkra a "FREE TIBET!" pólókat, és jóleső érzéssel összemosolygunk, és lenézünk mindenkit, aki nem tesz így.
Közben meg ugyanakkora haszonélvezői vagyunk a tibeti vagy bármelyik másik elnyomott nép szenvedésének és kizsákmányolásának, mint a kínai part nagyvárosainak újdonsült polgárosodó rétege, csak mi kicsit régebb óta csináljuk, és különben is, ők messze vannak, és ők nem mi, tehát ők csúnyábbak, mert biztos többet tehetnek róla. Igen, többet tehetnek róla: meghúzzák a ravaszt, de a fegyverre már mi dobjuk össze a pénzt.
Ugyanakkor kínai elektromos bizbaszokkal teletömött otthonainkból, nagyrészt Kínában gyártott alkatrészű számítógépeinkről osztjuk az észt, és agyatlanul hullámzunk, amikor azok, akik jobban kimutatják Tibet iránti szeretetüket nekimennek tettleg azoknak, akik esetleg egyáltalán nem mutatják ki, mert nem akarnak közösséget vállalni az előbbi csoporttal, vagy mert mondjuk - horribile dictu! - nincs nekik. Azok, tudod, kevésbé képmutatók, mint mi, és ettől rosszul érezzük magunkat, és bűntudatunk lesz, ami frusztrál, hiszen semmi rosszat sem csináltunk, úgyhogy a frusztrációnkat levezetjük azokon a másik álszenteken, akár tettleg is.
E helyett mit tehetnénk, ami nem jár mások tettleg inzultálásával?
Ehhez kéne azt megérteni, hogy Kína mindaddig szabadon azt csinál a gazdasági erőfölényével, amit akar, amíg a beáramló pénzt nem kötik feltételekhez, illetve a már ott lévő befektetések tényleges kivonásával jobb belátásra nem kényszerítik.
Ahhoz, hogy ezek az európai és amerikai cégek a fentieket megtegyék, mi kell? Mi. Te, meg én, meg ők. Hogy kínos legyen nekik minden egyes mondat, pénzügyi jelentés, gazdasági terv, amiben cégük neve Kínával egy mondatban szerepel. Hogy emberek az igazgatótanács elnökét vörös festékes lufival várják a parkolóban. Hogy a vásárlók az üzletek elé vonuljanak ki a "FREE TIBET!" feliratú pólókban. Az kell, hogy nagyobb profitveszteséget okozzon nekik a presztízsvesztés, mint a kínai illetékesek meggyőzése.
És hogy erre mennyi az esély? Mekkora eséllyel adja fel akár az európai, akár az amerikai akár csak pár hónapra is az életszínvonalának egy részét? Kicsi. Addig meg verjük egymást, hátha az is elfordul tőlünk az erőszak láttán, aki eddig nem tette.
Az előző poszt zsigeri reflexkommentjei, idiotizmusba hajló analfabetizmusa és magasra fröccsenő érthetetlensége láttán (merthogy a posztban átvitt értelem volt, tudod, amikor azt írom, de elég egyértelműen pont nem azt értem alatta) az esély legyen inkább nulla.
Hogy a fenti demagóg, és egyszerűsített?
Igen. De attól még igaz.
Ui.: azt magyarázza már el nekem valaki, hogy az előzőben hol védtem akár egy fél szóval is Kínát? hol?