Nézek, mint a moziban.

Volt egy rendszerváltás, gyerek voltam.

Volt egy rendszer, ami masszívan autokrata és paranoid volt, beleette magát az emberek, a közösségek és a családok közé.

Aztán jött egy rendszer, ami széthordta az előző romjaiból, aminek volt piaci értéke. Ebben az új rendszerben volt elvileg egy liberális irányzat. Még mindig gyerek voltam, nem igazán érdekelt, csajozni meg bulizni akartam, a politika unalmas volt. (most is unalmas, csak most, hogy fizetem, most már idegesít)

Aztán kiderült, hogy a liberálisok azok nem liberálisok (Fidesz körséta a támogatottságért az elvek között, SZDSZ asszisztált polelit bezárás a vagyon és a pozíciók megőrzéséért), meg, hogy igazából a rendszerváltás az nem is az volt - mint a Zeppelin, amit egyszer láttunk Galíciában.

Ha nem jön a külföldi karvalytőke, sehol se lennék - sőt, sehol se lennénk, mi így kollektíve, országilag, közben rendszerváltás sehol.

Aztán jött a Feri-Jani páros. Történelem, na, mind az indulása, mind a tevékenysége, mind az "eredményei", mind a vége.

Aztán szakítottak.

Aztán jött Gábor, sokadszorra, sokadik nekifutásra.

És most jönnek a nagy öregek: TGM, Tölgyessy és Bauer, csak hogy az illusztrisabbakat említsük.

Vetésforgó, nem több.

Ahogy akkor se, most sincs rendszerváltás, nincs szemléletváltás, csak ugyanazt a szemetet átcímkézzük - csakhogy már a címkék is elfogytak, a termékek szavatossága lejárt, de hátha nem veszi észre senki.

- Papa, látott maga már liberálist?
- Hogyne láttam volna! Még ettem is!
- De papa, az SZDSZ-esből van!
- Akkor csak láttam.