Tegnap megint nem mindenkinek ment át, amit akartam, hogy tulajdonképp mi, te meg én meg ők, szóval mi itt egymásra vagyunk utalva térben és időben. Igen, időben is. Aki most nyugdíjas, ő fizette az adót, amíg iskolapadban húzogattam a kislányok copfját, most meg én fizetem a nyugdíját. Ez így eddig fair és kölcsönös. Aki akasztást vagy a 65 év felettiek falhoz állítva tarkón lövetését vizionálja (a látomásokkal rendelkező korától függetlenül), az először is keressen fel egy pszichiátert, de vigyen váltás alsóneműt, utána meg gondolja végig ő is ezt. A mi kis társadalmi feszültségeink egyetlen apró, ámde fontos tényből következnek: ezt az egymásra utaltságot a kölcsönösséggel és mindenféle fairséggel egyetemben cirkumveniáltuk. Hitelből, abból.
Hitelt felvenni nem lenne eleve elvetélt ötlet: lehetne belőle utat építeni (szigorúan nem szétlopva), így csábítani a beruházásokat és fejlesztéseket; iskolát felújítani, így biztosítani, hogy lesz, aki a mi nyugdíjunkat fogja fizetni; egészségügyben fizetést emelni, hogy minél hamarabb és minél egészségesebben mehessünk vissza termelni a GDP-t; rendőrséget állományra feltölteni, hogy ne vegyék el tőlünk a GDP-t, ha már egyszer megtermeltük, és a mienk. Mindezek állami szolgáltatások, de direkt vagy indirekt forintban kifejezhető hasznot termelnek a társadalomnak. Az viszont nonszensz, hogy a rendszer puszta működéséhez is kölcsön kell. Az egy szar rendszer.
Lehet mutogatni, hogy kire is megy el a pénz, amit még meg se termeltünk, és hála a többszörös szavazatvásárlásoknak, nem is fogunk. Lehet acsarkodni, hogy a járulékok nem fizetése, vagy a gazdaság papíron bevallott lehetőségeinél nagyobb nyugdíjemelés az oka a hiánynak, ettől a hiány még ott van. Pont ez a lényege: megoszt. Megakaszt ott, hogy itt és most mennyi kerül az asztalomra, és nem hagyja, hogy eljussunk odáig, hogy lehet, hogy holnap se nyugdíj, se egészségügy, se gazdaság nem lesz, mert hát eddig is, lássunk csodát, mindig volt pénz - csak az nem a miénk volt. Ez utóbbinak az elkendőzésére tartjuk az antiszemitizmust és az antifasizmust, a cigánybűnözést és az antirasszizmust.
És akkor kiáll kedves Ferenc a pódiumra, és közli, hogy adót fizetni hazafias kötelesség, majd bal kezével zsebébe nyúl, hogy visszatömködje pár ciprusi offshore cég papírjait. Struktúrát, azt nem változtat. Arányosságot törvénybe nem foglal. Még csak az kéne! Akkor nem lehetne krumpli osztással újabb négy évre rángatni az emberek idegszálait. Szétosztani kedves aktívak és inaktívak - vagy inaktivitásba készülők - márpedig csak azt lehet, amit be is szedünk. A jövő úgy néz ki, mint azoknak, akik jövőre mennek nyugdíjba: 6 évig fizetted a 13. havi nyugdíj miatt megemelkedett terheket abban a reményben, hogy majd te is kapsz, és most a hitelkamatok miatt megemelt fogyasztási adókat fogod fizetni? Hát izé, bocs, de nincs. Mármint 13. havi nincs, de csak neked, viszont a kamattörlesztés, hohó, na, az neked is jár.
És akkor ezt most képzeld el nagyobban.