A helyzet fokozódik.

Kiderült végre, hogy miért is van a Vatikáni szerződés, meg, hogy igazából örüljünk neki, hogy ennyivel megúsztuk.

Nakérem.

Volt a kommunizmus. Abban államosítottak dolgokat. Elvették az egyháztól a birtokai, jószágai és iskolái nagy részét. Aztán vége lett a kommunizmusnak, a kárvallott egyházak egy része pedig visszakapta az elkobzott vagyon egy részét.

Namármost. Ki szokás akadni azon, hogy az un. történelmi egyházaknak alanyi jogon, az állami szja bevételekből fix százalék jár, reprezentációtól függetlenül. Ezt - mármint a folyósítást - két dologgal szokás magyarázni:

1. Társadalmi szolgálat. Iskolák, könyvtárak, estébé.
2. Nem kapott vissza minden államosított vagyont, és ez kvázi a törlesztés.

Hangsúlyoznám, hogy egyik se az én magyarázatom. Hogy miért is nem az enyém?

1. Add vissza állam, amit elvettél, majd tartsd is fenn úgy, hogy közben már az enyém. A kommunizmus kárvallottjainak tömegei csak álmodnának egy ilyen lehetőségről, nem is beszélve a világi szervezetekről, amik hasonló feladatokat látnak el, vagy arról, hogy iskolákért és egyebekért ezen felül is megkapja a fejpénzt, célzottan.

2. Fizess állam, mert nem adtál mindent vissza. A kommunizmus melyik kárvallottja kapott mindent vissza? Készül-e szép, színes, táblázatos kimutatás, ami megmondja, hogy reálértéken mely vagyontárgyakért és mennyivel tartozik még az állam az egyháznak? Hány év még?
Vagy nem is, tényleg, hülyeség egy ilyen táblázat: adjunk az egyháznak kárpótlási jegyet, mint mindenki másnak - amivel azt csinál, amit mindenki más.

Visszás, na.

Ja, van még egy: hagyomány! Ezzel aztán vissza lehet menni az idők kezdetéig, letromfolni mindenkit, aki az általunk épp követendőnek kikiáltott hagyományt nem fogadja el. Ójrópában nem csak zsidó-keresztény kultúrköri hagyományok vannak, csókolom a kacsóját: Konstantin előtt nem jutottak pokolra melegek, sőt, hagyományuk volt, ahogy a zsidó kultúrkörben a kövezésnek, vagy a keltáknál a termékenységi rítusoknak, aztán a modern korban a kommunizmust konzerválni igyekvő nosztalgiának. De a relativizálás és a pragmatikus szelekció - nem beszélve a cenzúráról, ami igazából csak szerkesztés - rossz dolgok, így ezen hagyományoknak az elvetését nem firtatjuk, sem azt, hogy önkényesen kijelölve időben és térben mikortól hagyomány is a hagyomány.

Szóval a keresztény egyház szerintem azért hagyomány, mert volt egy kor, amikor csak ők tudtak írni és olvasni, és ez jó sokáig így is maradt. Aztán ez kezdett hígulni, majd jöttek a franciák, és ez olyan kitörölhetetlenül beleégette magát az emberi pszichébe, hogy többen még ma is egy Népszabadság cikk elolvasása után (legalább ők olvassák, ha én nem) ha kinéznek az ablakon, Robespierre-t látják a járdán, ahogy egy frissen ácsolt guillotine tövéből hívogatóan integet, mögötte vörös gárdisták vonulnak kezükben fáklyával a legközelebbi templom felé, felgyújtás céljával, ajkukon maszopos mozgalmi dalok zengnek, bal karjuk liberálisan leng.

"Welcome to the death of a century."
(a fenti link a nyugalom megzavarására alkalmas képi és hanghatásokat tartalmaz)