A tegnapi nap elárasztották a blog.hu-t a vallási témájú posztok, komoly mennyiségű – és változó hangvételű, mélységű és minőségű - kommenttel. (persze én is azért hozzátettem párat, változó minőségben és mélységben – az utóbbi időben a hangnemre viszont igyekszem figyelni)

Én hülye meg nem készültem a témában, de most pótoljuk!

A törésvonalak a szokásosak: Dawkins, szellem, hit, és persze a "ki ölt meg több embert minek a nevében?".

1. Dawkins zseniális biológus. Harcos ateizmusa a kreacionizmus és az intelligens tervezés szülötte, mivel fő területe az evolúció, amit igen intelligens érvekkel szokás támadni (pl. a szem az "véletlenül", by accident fejlődött ki). Ugyanakkor ugyanazt az arroganciát tudja képviselni, mint ami engem személy szerint taszít az egyházakban, vallásokban és egyes protezsálóikban.

2. Szellem - vagy lélek, elme, ahogy tetszik. Egy szó. Ennyi. Ember nélkül nem létezne, ahogy Isten sem. Nem Istennek van szüksége az emberre, hanem fordítva, nem az agynak elmére, hanem az elmének agyra.
Meghalsz és vége. Pont. Nem bátorság kérdése, hogy ezzel szembe nézz, mert nem szembe nézel vele, hanem része leszel - illetve már vagy is.
Lehet túlbonyolítani, nagyon is természetes vágyakat és törekvéseket mellé-alá-fölé rendelni, de ettől egyelőre nem fog változni. Az egyetlen, ami ezen változtathatna, az pont az aufklérer és istentelen tudomány, ám véleményem szerint ez is csupán illúzió, mert az öröklét - legyen akár biológiai, akár fémtestű - sem lehet örök, mivel maga a rendszer (vagy világ, univerzum, akármi) sem örök, sem a szabályok, vagy az idő, amivel ezeket leírhatnánk, velük összehasonlíthatnánk.

3 A hit. A hit, mint olyan, még mindig az emberi minőség, önmeghatározás alapegysége. A hit olyan mértékű absztrakciós és spekulációs képesség, ami - tudomásunk szerint - csak ránk jellemző. Ettől repül a rakéta, ettől megy a bit két gép között, ettől száll le az ufó, és ettől lát Isten mindent és mindenkit és mindig - és ettől látunk mi ufót, Istent, és ettől lövünk fel rakétát.
A hit nem más, mint projekció a jövőbe, a bizonytalanba, és ezért ijesztőbe - a vallással, Istennel és az egyházakkal pont az a bajom, hogy lemondasz a projekció adaptívizmusáról, hiszen végleges hipotézist adsz, márpedig egy dogmatikus zárvány nem lehet életképes, végtelen tévedésre van ítélve (akárcsak a végtelenségig pörgetett adaptív projekció, de mivel adaptív, ezért a végtelenségig nem pörgethető, így per definiconem véges tévedéseket tud csak produkálni, hisz időkorláta is az). (az már más kérdés, hogy a végtelent maximum mint üveggolyót kapod meg, még ha színes is)

4. És a nagy klasszikus: hogy is áll a hentes számlája?
Más fajok tagjai ölik-e egymást? Szokásuk.
Isten ideája előtt ölték-e egymást az emberek? Szokás volt.
Isten nevében szokás-e gyilkolászni? Mi az hogy!
Isten nélkül is szokás-e mészárolni? Mi sem természetesebb!
Hogy mennyit? Fogalmunk sincs. Azok, akik az Inkvizíció vagy Sztálin tetteinek alapján ugranak egymásnak, több, mint nevetségesek - fájdalmasak. Az ember - mint minden létező - a legstabilabb, nem egyensúlyi állapotra törekszik (közben a többi létező ugyanerre, ezen törekvés ellenében - ezt szokás egyensúlyi állapotnak hívni időben és térben erősen limitált érzékelésünk és felfogásunk alapján, kiegészítve gyorsan azzal, hogy ha a nagy bumm - vagy nagy reccs - és az univerzum tágulása igazak és egymásba forduló irányok, akkor az egyensúlyi állapot sem más, mint illúzió). Úgy is lehet értelmezni, hogy azért öl, mert a véges erőforrásokat - vagy inkább: létezőket - a fejenkénti egyenlő elosztásnál nagyobb mértékben szeretné birtokolni minden egyes ember (vagy replikátor), így folyamatosan összeütközésbe kerül más emberekkel - és ha más emberek nem adják önként, nos...

Hogy ezek után mi nekem az ateizmus, és mit gondolok (micsinálok?) azon törekvésekről, hogy ateisták szervezeteket hoznak létre, és hogy a vallási hívők pedig doktrínákat követelnek rajtuk? Meg hogy egyáltalán szerintem hit-e az ateizmus?

Az ateizmus szótani, jelentésbeli definiálását talán hagyjuk is. Nem érzem szükségét egy olyasvalami elnevezésének, ami mindennapi életem során szinte soha sem kerül be a gondolataim közé. Ezzel párhuzamos a "Miben hiszel? Istenben, vagy abban hiszel, hogy hiszel Istenben?" kérdés is.

Azok a törekvések, hogy az ateizmust szervezeti formába öntsék, pont hogy merőlegesen ellentétesek (igen, tudom, hogy ez így geometriailag értelmezhetetlen, direkt) az ateizmussal - azzal, hogy Istennek, még ha létezik is, a világra nincsen és nem is volt semmiféle hatása, mivel a világnak nem része (vagy ha igen, akkor ugyanazok a szabályok kell, hogy érvényesek legyenek rá, mint ránk, így viszont Isten isteni minősége értelmezhetetlen), és a doktrínák, dogmák keresése és gyártása önmagunk szükségtelen korlátok közé szorítása, másokra való kiterjesztése azok beleegyezése, a doktrínák megalkotásába való tevőleges bevonásuk nélkül pedig nem más, mint álszent, képmutató agresszió (oké, ez egy picit anarchista lett).

A vallási hívőket megértem, hogy ugyanazokat a kategóriákat és értelmezéseket szeretnék alkalmazni a rajtuk kívül álló világra is, mint magukra (ejj, liberális relativizmus, honnan eredsz!), csak ez hamvába halt kísérlet. Illúzió (ez a kedvenc szavam - annyira szép, és arra használom, amire akarom).
Ugyanígy megértem azokat, akik újonnan felfedezett ateizmusukat szeretnék ugyanolyan ismerős - ámde hamis biztonságot adó - keretek között kifejezni, mint előtte más meggyőződésüket, ám szerintem tévúton járnak: pusztán pótlékot keresnek (és kapnak, mert az igények kielégítésére mindig lesz vállalkozó, akár kokainról, akár vallásról van szó). Így most vagy ők nem ateisták, vagy én nem, vagy eleve fölösleges kísérlet volt a szót és értelmezéseit belevonni a viszonyunkba.

És hogy hit-e az ateizmus? Számomra az ateizmus annyira hit, mint amennyire bélyeget nem gyűjteni hobbi.

Akik pediglen a harcos ateizmust, mint világuk (igen, az ő világuknak, és nem az enyémnek, e helyütt a világot nem egzisztencialista-materialista értelemben használva, hanem szigorúan a szubjektív befogadás alapján felállított valóságképként) megrontóit látják, esetleg nézzenek szét otthon, hogy mi is az oka és a célja az aufklérizmusnak: oka a hatalom - merthogy a vallás és az egyház nem Istenről, vagy a világ teremtéséről, vagy a túlvilágról szól, hanem a hatalomról - vallások és egyházak általi kisajátítása, célja pedig - nem meglepő módon - ugyanez.

Ugyanakkor szeretem az őszinte embereket és kinyilatkoztatásokat, mert mindig zavarba hoznak (a normális keresztények nem, mert ők az én saját, különbejáratú definícióim szerint nem is keresztények). Ezért szeretnék idézni Prof. Phillip Johnsontól, az intelligens tervezés egyik nagytekintélyű támogatójától egy fölöttébb őszinte megállapítást (hozzátéve gyorsan, hogy szerintem az intelligens tervezés is hülyeség):

The Darwinian theory of evolution is the grand creation story of our culture. Every culture has a creation story, a creation myth, if you like, and the creation story is the basis of every kind of knowledge in that culture. For that reason the experts who have the authority to tell that creation story to the public have great power, and they always have - or want - a monopoly of that power! They don't want to share it with anybody!

Amikor az ateista Pascal Boyer és a - mélyen belül - kreacionista Phillip Johnston ugyanarra a következtetésre jut, és őszintén be is vallja, akkor ki és min marakodik? És főleg: miért?

Mert ez nekem nagyon nem mindegy, hogy mit tolnak az arcomba, mennyire néznek gondolkodásra, érzelmekre, döntésekre és felelősségre képes emberi lénynek, nagyon nem mindegy.