Jörg Haider a nagy visszatérés kapujában halálos autóbalesetet szenvedett, pont, amikor a szélsőséges pártok a jómódú, konzervatív és polgári sógoréknál sose látott népszerűségre tettek szert. Oké, voltak már ilyen népszerűek, és a különbségek dacára van köztük hasonlóság is rendesen. Az összeesküvés-elméleteket hagyjuk meg a profiknak, engem jobban érdekel, hogy miért tudnak a kirekesztő nézetek egy olyan közösségben is nagy támogatottságra szert tenni, ami nálunk sokkal jobban áll?

Első körben tisztázzuk, mi a szélsőségesség: szélsőséges nézet az, ami a nagy közös metszetbe nem fér bele. Egy társadalom számtalan közösség összessége, amik különböző elvek alapján szerveződnek, és igen sok az átfedés köztük, vagyis az, hogy mi a szélsőséges, soha sem túl pontos, és nem is mindig állandó. Zsinórmérték lehet, hogy más közösségekkel milyen arányban hajlandók együttműködni, vagy velük vegyülni.

Ettől függetlenül az euro szkepticizmus, a formális és informális közösségi minimum követelése, a fenntartható társadalomgazdaság, illetve a nemzet/ország/akármi érdekeinek a képviselete jogos és helyénvaló törekvések. Amennyiben ezt a fősodorbeli politika nem képviseli, a felmerülő problémákra nem tud megoldást prezentálni, úgy lesz, aki ki fogja elégíteni a keresletet. Kicsit Weimar reloaded. Hitler nem azért került hatalomra, mert olyan jó ötletei lettek volna bármilyen problémára is, ami az embereket érdekelte - hiperinfláció, munkanélküliség, recesszió, békediktátumok -, sőt, igazából semmilyen ötlete se volt. Ő maga mondta, hogy a lényeg az agitáció, amivel megszerzik a hatalmat, mert ha megvan a hatalom, onnan már nem kell legitimáció.

A mai szélsőséges nézetek is így működnek: felkarolnak retorikailag problémákat, és instant megoldásokat kínálnak rájuk, ám mereven elzárkóznak attól, hogy kitalálják, mi lesz utána. Olyan korlátolt rendszerben gondolkodnak, ami az egyén számára kézzel fogható - a gond az, hogy azon a léptéken egy ideje már túlléptek a világ történései. A globalizmus, a tömegdemokrácia és a fogyasztói társadalom öröklött közös hibája, hogy olyan körülményeknek kell megfelelnie benne az embereknek, amikről nem tudnak, és nem is tudhatnak.

A szélsőséges nézetek terjedése mindenképp a fősodorbeli politika kudarca, mert nem hajlandó a kényes kérdésekkel érdemben foglalkozni. A bevándorlók, a kisebbségek, vagy társadalmi csoportok/osztályok viktimalizálása legalább annyit árt, mint maguk a szélsőségesek. A negatív diszkriminációt a pozitív nem gyengíti, hanem erősíti, hiszen ugyanabba az irányba mutatnak: az érdemtelen kivételezés felé. Ha már egyenlítősdi, akkor itt kéne elindulni, különben jön a következő Haider.