Egy csilli-villi játék 10-13 forint körül mozog. Azon essünk túl, hogy bugos-e (az). Azon viszont baszki ne, hogy milyen hangulatot raknak alá, meg mennyi időre tud lekötni! Visszagubóztam ugye bepótolni, amit eddig kihagytam - legalábbis azt hittem, hogy. Van egy nem hivatalos lista, amiben el kell verni a gépet, különben elszemtelenedik. Ebbe botor módon belevettem olyan nagyformátumú játékok folytatásait, mint a MOHA vagy a COD. Hiba is, meg nem is.

Szépnek szépek, de egyesek szerint Kelemen Anna is az, de még szerintük se feltétlen éri meg a pénzét. Beleölnek rengeteg időt és pénzt, aztán 3-4 óra alatt ki lehet végezni. Persze, ott van a többjátékos üzemmód, de a szabad szerverek tele vannak noobokkal, meg barmokkal, akiket az szórakoztat, ha mások szórakozását elronthatják. A klánozás meg időigényes, és különben is, multit olyanokkal jó játszani, akikhez meccs alatt odamehetsz, és tarkón vághatod a billentyűzettel. Az megtanítja a campert a tisztességre.

Szóval ebből a szempontból nem éri meg a tizenezer forintot egyik sem. Azzal se nagyon nyűgöznek le, hogy úgy akarják növelni a kihívást, hogy végtelenre állítják az ellenfeleket. Ez nem igazán problémamegoldásra késztet, csak a tűzgomb megszállott nyomogatására, azt meg a Serious Sam sokkal jobban el tudja adni. Problémamegoldós játéknak ott van a Hitman széria etalonnak, ahol felvázolnak egy helyzetet pár előre beállított opcionális triggerrrel, de úgy is meg lehet oldani egy szituációt, ahogy a készítőknek soha se jutott volna eszébe.

Apropó, triggerek: az előre szkriptelt kötelezően bekövetkező eseményekkel sírba lehet vinni. Az egyikben van egy rész, hogy ha odamész a lépcsőhöz, amin a forgatókönyv szerint fel kell menned, hopp ott terem egy gránát, és meghalsz. Hatszor robbantottak fel, mire megtaláltam azt a hullajelöltet, aki dobálja, addig mindig vissza az utolsó checkpointra. De az első ambivalens pozitívum: egy másikban, ha flottul teljesítesz is mindent, ráadásul időre, akkor is meghalsz. Determinizmus kicsiben, az élet korlátossága, a világra való ráhatásod mértéke, döntéseid kihatása életedre.

Ezt folytatva örömmel látom, hogy a mellett, hogy helyenként kezdenek idegesítően sokszor preanimált történetmondássá silányulni - az egyikben vagy ötször vagy halál közelben, vállon cipelnek meg minden, teljesen megtöri a játék folytonosságát - lassan a fogyasztókkal együtt "felnőttesednek" a cuccok, és olyan témákat is bevállalnak a maguk nyersességében, amit nem korrekt politikailag. A "csak felnőtteknek" címke végre nem csak csöcsöket vagy leszakadó végtagokat jelent, de persze fontosak azok is. Ezúttal végigmehetünk pl. az orosz kiskatona pszichológiáján, hogyan jut el oda, hogy Berlinbe érve egy vérengző ösztönlény marad csupán belőle.

Vagyis 30-35 ezerért kapsz három délutánnyi mérsékelt szórakozást. Az összes újítás és pozitívum nagyjából egy tisztes játékot vinne el. Hol vannak ezek a Bioshocktól - Ayn Rand 3D-ben, végigvéve az objektivizmus hiányosságait az elkerülhetetlen végkifejletig, avagy hogyan fordul vissza a voluntarista individualizmus az izoláción (tagadás) keresztül önmaga karikaturisztikus és véres despotizmusába -, vagy a Fallouttól, ahol végre be lehet járni szó szerint a poszt nukleáris őrületet, amit magunkra szabadítottunk? Messze.