Nekem semmi se jó, mindent csak fikázok, azt még nem is értek hozzá. Sőt, nem is értem. Vagy de, és az a baj. Az adófizetők 40%-nak jobb lesz. Örüljünk feleim. Ez jó hír. Legalább valakinek. Mondjuk nem vagyunk biztosak, hogy melyik 40%-nak, hogy abba ki fér bele, de most kicsik és nagyon egyaránt reménykednek, hogy ők igen. A 40% azért mégse semmi, elég nagy a reményhez - igaz, a 60% még nagyobb, és velük nem tudjuk, mi fog történni.
Reméljük ugyanolyan lesz nekik, mint eddig, nem pedig rosszabb.
Aztán meg persze amit odaadunk itt, azt elvesszük ott: csökkentjük a munkáltató bérterheit, a társasági adót meg emeljük, az alapját meg szélesítjük. Nem kell aggódni, kedves adófizetők, a vödör másik feléből merítünk, nem az önökéből, így ott több víz marad.
A költségvetési többletbevétel az meg milyen állat? Hogy néz ki?
De hogy jót is mondjak, én az üzemanyagok jövedéki adójának az emelését üdvözlöm. Egyrészt a fogyasztási adókat - pláne egy ennyire ellenőrzöttet, mint az üzemanyag, feltéve, hogy a vevőnk nem politikus - nehezebb elsumákolni, mindenkinek egyenlő, és csak az igénybe vevő fizeti. A fogyasztás nem tartozik a közösségi kockázatmegosztás körébe, mint mondjuk az egészségügy, a tömegközlekedés, vagy az oktatás.
Másrészt - és ez legalább ugyanannyira fontos - csökkenti a keresletet úgy, hogy az állami bevételt szinten tartja, az alternatív energiaforrásokat pedig versenyképesebbé teszi, és ösztönzi a racionalizálást. Már ha ez a cél, nem pusztán a hirtelen pénzbeszedés. Lásd még: költségvetési többletbevétel.
Szóval ez a mutatvány nekem se tetszik. Olyan, mint amikor a mágus bemászik egy dobozba, és az a mutatvány, hogy benne ül, és nem eszik. Nem is lenne gond, ha ezt nem panellakóknak akarnák eladni, mert ők ezt már csinálják egy ideje.