Nem tudom ki látta azt a filmet Robin Williams-szel és Robert de Niróval, angolul Awakenings volt a címe: Williams orvost játszik benne, aki egy kísérleti módszerrel visszahozza a kómaszerű állapotban vegetáló de Nirót. Olyan nyugtatót ad nekik nagy dózisban, ami a Parkinson kórban szenvedők remegését csillapítja, őket meg felélénkíti. Hasonló visszásságokat lehet felfedezni két politikusunk elmúlt hetekben tett nyilatkozataiban.
Kóka János hirtelen egyszemélyes libertárius lett, és zsírleszívásra küldené az államot, mert az túlzott mértékben rátelepszik a gazdaságra. A több mint 9000 közfeladat állami kézben összpontosulása egyben azt is jelenti, hogy ezeket a feladatokat állami alkalmazottak látják el monopolisztikus, verseny nélküli környezetben, és állami közbeszerzésekre kényszerítik a szabad vállalkozásokat. És erre most jött rá. Plafontörvény? Március óta mi változott, akkor miért nem volt ilyen bátor?
Katona Kálmán szerint az állami szolgáltatások azért lassúak, körülményesek és drágák, mert nincs mögöttük megfelelő, működőképes informatikai háttér. Katona Kálmánnak igaza van, csak pár évet ő is megkésett a felismeréssel: nem ő volt a hírközlési (és informatikai) miniszter pár ciklussal ezelőtt? Akkor milyen áttörés is történt a területen? Vagy emlékszik még valaki az archiválós-szeknnelős kínos közjátékra a levéltárban, kamerák előtt?
Ja, a visszásság: a pénz elvileg motivál, felélénkít, tettekre sarkall, és így tovább. Úgy tűnik, kis hazánkban ez is fordítva működik: ahhoz, hogy itt beinduljon a kreativitás, el kell venni az illetőtől a gyógyszerét - felébred, szeme sarkából kipiszkálja a dokumentumokat, és egyből tisztán lát. Nagy dózisban pénzzel kitömve viszont hajlamos betunyulni. Lehet ez a megoldás titka?
