Gyerekkoromban a sütemény és az ünnep pavlovi-reflex szerűen össze voltak nőve: ha ünnep van, van sütemény, illetve fordítva, ha sütemény van, biztos ünnep van, és igazából lényegtelen is, hogy milyen. Vannak gyerekek, akiket idővel elkezdi érdekelni, hogy milyen ünnep van, és azzal milyen összefüggésben vannak a különböző sütemények, illetve, hogy másoknál miért nem pontosan ugyanúgy esik az ünnep-süteménytípus reláció - ők felnővén eszmetörténeti írásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt -, engem viszont az izgatott, hogy honnan jön a sütemény? Ekkor történt, hogy megláttam, ahogy nagymamamám kivesz a sütőből egy tepsi süteményt. Addig különösképp nem érdekelt, mi történik a konyhában, de onnantól, hogy tudtam, a sütemény onnan ered, és hogy nagymamamám is kapcsolatban van a folyamattal, rendszeres vendég voltam.