Egy embert nem tudsz úgy betörni, mint egy kutyát, vagy egy lovat: minél inkább ütöd, annál inkább ellenáll. Ahhoz, hogy megtörd az akaratát, az elméjét kell összezúznod. Azt gondoljuk, hogy lehet méltósággal harcolni, hogy méltósággal is lehet ölni. Ez abszurd. Érzéstelenített. Ki kell zárnod ezt a gondolatot, a gyilkosság véres borzalmát át kell élned. Mutasd meg, milyen mocskos, rémes megölni egy másik embert - és mutasd, hogy élvezed. Kínozd meg a sebesülteket, végezd ki a kegyelemért könyörgőket, égesd el őket elevenen! Zavard őket bele a sűrűjébe, semmisítsd meg az emberről alkotott képüket, és te leszel a személyes szörnyetegük - minél jobban félnek tőled, annál erősebb leszel. De sose feledd: ez az egész csak póz. Kirakat. Mint amikor a gorilla a mellkasát döngeti. Ha elveszel ebben a pózban, akkor te magad leszel a szörnyeteg, és elsorvadsz, nem leszel többé ember - ez pedig végzetes.
A fegyvereket áthoztam bármin: hegyeken, sivatagokon, dzsungelen, akármin. A neheze az országon belül mozgatni az árut, mert akárhányszor megállítanak, meg kell vesztegetned valakit, vagy meg kell ölnöd valakit, és ez árt az üzletnek. Ha már behoztad a szállítmányt, adj túl rajta minél előbb, hadd vesződjön vele a vevő. Egyszer 300 kiló C4-est szállítottam, a vevő egy tucat hullával jött, azokba pakolta a robbanószert, mert ott senki sem keresné. Okos ötlet.
Romantikus gondolat, hogy ezek a puskák mind a Szovjetunió összeomlása után kerültek ide, '89-'91 körül. Az nagy üzlet volt, de annak rég vége. Én már csak Afrikán belül kereskedek a fegyverekkel, a folyamatos árukeringésből profitálok. Tűzszünet Libériában, lefegyverzik mindkét oldalt? Semmi gond. Azt hiszed, hogy 2000 tonna fegyvert egyszerűen elásnak? Nem, eladják nekem, én pedig továbbadom ott, ahol épp kezdődik a következő háború. Nagyjából a felük szovjet, a többi nagyrészt a régi európai hadseregek hagyatékai, mikor itt hagyták a gyarmataikat a '60-as - '70-es években: franciák, britek, hollandok, belgák... Lehet, hogy régiek, de ezek nem bomlanak le, csak a hullák.
Kereskedhetnék autórádiókkal is, de mi a különbség? Ugyanaz a meló: felkelsz, telefonálsz, találkozol az ügyfelekkel, megállapodtok az árban, szállítasz, kifizetnek. Unalmasnak hangzik, pedig nem az, csak egyszerű. Csupán azt teszem, amit az emberek már évezredek óta: eladom az egyik dolgot a másikért cserébe. Gonosz és erkölcstelen? Őrület! Az USA-ban, vagy Belgiumban a gyártósor mellett álló munkásoknak szakszervezetük van, igaz? Vagy azt hiszed, hogy egy bangladesi gyerek, aki autórádiókat hegeszt, szintén évi 40 ezer dollárt keres heti 40 óra munkával?
Miért pont Afrika? Miért pont ezeknek a szerencsétleneknek az otthona? Mindenhol valakinek az otthona, de ez még nem akadályozza meg őket, hogy halomra lőjék egymást. Nem én robbantom ki a háborúkat, ezt sem én kezdtem, csak az afrikaiak úgy tűnik mindennél jobban szeretnék egymást holtan látni. Miért kéne, hogy érdekeljen, hogy kinek az otthona? Miért kéne, hogy bárkit is érdekelne? Vagy csak az a lényeg, hogy ne itt, hogy valaki másnak az otthonában, hogy őket se érdekelje?
Egy évet töltöttem a Black Beach-ben. Pokoli hely, szennyvízben úszik az egész. Az őrök kalapáccsal törték el a rabok ujjait, csak úgy, szórakozásból. Minden nap éhen halt valaki. Láttam, ahogy az egyik rab a szemközti cellában a puszta fogaival kap el egy patkányt. Akkor már két hónapja napi 24 órában hátra voltak bilincselve a kezei, szinte semmit sem evett. Sírt, ahogy a csupasz szájával összezúzta a még élő állatot. Ezt végignézni... látni közben az arcát, a szemeit... Három nap múlva halott volt. Mi ölte meg? A felismerés, hogy mivé lett.
Hogyan lettem fegyverkereskedő? Amikor még a tengerészetnél szolgáltam, a világ minden tájára szállítottunk fegyvereket. Ledobtunk 20 láda puskát a helyi ellenállásnak, hogy megdönthessenek valami diktátort. Persze nem 20 láda gyári M16-ost, nem, illegális fegyvereket, amiket előzőleg úgy koboztunk el. Nincs vele papírmunka, igaz? Itt-ott eltűnik pár láda, megesik. A sereg két dologra tanít meg: hogyan kezeld a bürokráciát, és hogyan kerüld meg, és a megkerülés alatt azt kell érteni, hogyan csempéssz fegyvereket. Amikor leszerelsz továbbviszed, amit tanultál. Az összes csempész, akivel találkoztam, ugyanezt csinálja: elveszít pár illegális fegyvert a helyi milíciáknál.
Nem választok oldalt egy konfliktusban. Egyszer megtettem, rossz ötlet volt. Megfeleztem az árrésemet, majdnem megöltek. Adj el mindkét oldalnak, stabilizáld a piacot, egyenlítsd ki a versenyt, húzd el a háborút, így több pénzt szerezhetsz. Egy nagy szállítmány az egyik félnek nem generál újabb keresletet. Most mindkét fél tőlem vásárol, épp tárgyalnak és felhalmoznak. Kevesebb erőszak, több vásárlás - tökéletes. Hogy káosz van, több ezren meghaltak, több százezren elmenekültek? Ha odaállnék az egyik oldal mellé kevesebb lenne a menekült, de több a halott.
Soha nem utasítottam el senkit, mindenkinek adtam el fegyvereket. Humanista vagyok, nem ítélkezek. Te lehet, hogy megtennéd, pedig te is tudnál fegyverekkel kereskedni, csak a megfelelő képességek kellenek hozzá: intelligencia, kreativitás, kereskedelmi érzék, a többi csak adminisztráció. Ne gyere nekem azzal, hogy pszichikailag képtelen lennél rá: én tényekről beszélek, te meg elméletről. Nem jó ember vagy, csak szerencsés, hogy még nem kellett másnak lenned. Ha szorít a valóság, akkor amit az ember meg tud tenni, azt meg is teszi. De higgy, amit akarsz.
Tegnap láttam egy kölyköt az út szélén. Nem lehetett még 18 éves se, 17 talán, sörétes puskával az ölében, és egy halott "lázadóval" az árokban mellette. Pár közeli lövés abból a 12-esből hamburgerhúsnyi darabokat tépett ki a pasasból. A srác a hulla lábait rángatta, le akarta venni a cipőit. A gyerek fáradtnak tűnt, elgyötörtnek, rongyosnak, öregnek. Egy ennyi idős gyereknek nem kéne így kinéznie.
Tudod, mi a beteg? Az emberek Angliában Amerikában meg Svédországban befizetik az adójukat, hogy egy távirányítású harci gép szétlőhessen valami harmadik-világbeli piacteret, hogy likvidáljanak valami helyi kiskirályt, így a háború egy pár hónapig nem a szemük előtt zajlik, és a gluténmentes kenyér ára alacsony marad. Nem fegyvert eladni bűn, hanem diktátorokat ölni, majd nemzetközi igazságszolgáltatásnak hívni, pedig csak a profitjukat védik. Ezeknek az embereknek itt nincs távirányítású harci gépük, adóból fenntartott hivatásos hadseregük, sőt, a legtöbb helyen még kormányuk sincs. Az elnyomó a harci gép, a gluténmentes kenyér - az AK-47-es a kiegyenlítő.
Mit gondolsz, mi fog történni, ha ezt az emberek elolvassák? Kijönnek a Pentagonból, és megkeresnek? A szart. Én vagyok a szükséges rossz. Azt akarják, hogy itt legyek, sőt, örülnek, hogy itt vagyok, mert ha nem lennék, nekik kéne feltartóztatni a szökőárt, és az nagyon hálátlan dolog. Amint a fiatalok kezdenének hullazsákokban hazaszállingózni, vége is lenne. Egy 23 éves halott iowai srác több műsoridőt kap, mint annak az 50 ezer embernek a halála, akiket megpróbált megvédeni. Szóval ha még érdekelné is őket, a saját polgáraik képmutatása megakadályozza őket abban, hogy csináljanak is valamit.
Ki kapja az oroszlánrészt? Erről szól az egész, akár gyerekekről, állatokról vagy hadurakról van szó. Nem csak egy részt akar belőle mindenki, hanem mindenki a legnagyobb részt akarja, a legnagyobb rész pedig nem a majomé vagy a zsiráfé lesz, hanem az oroszláné, mert az oroszlán a király. Így működött már évmilliókkal azelőtt, hogy az emberek mást mondtak volna, és így kéne működnie most is. Nem vagyok oroszlán, mert Sakálnak hívnak? A sakál néha ellopja az oroszlán részét, de ne mond el senkinek.
Láttam ma egy tűzharcot, két rivális frakció lőtte egymást egy útzárnál. Az egyik teherautó eltévedt 5-6 emberrel. 20 percig lövöldöztek, ki-kibújva a fedezékekből, hogy pár lövést megeresszenek a másik felé, teljesen véletlenszerűen, össze-vissza, nem igazán célozva. Mindannyian féltek meghalni. Amikor vége volt, a védők közül aki nem volt megsebesülve, elfutott, egyenesen a dzsungelbe, halálra rémülve. Lementem körülnézni, az egyik ott feküdt haslövéssel. Véres dolog. Rimánkodott, hogy vessek neki véget. Vicces, hogy azért sebesülnek meg, mert félnek meghalni, és amikor haldokolnak, akkor meg félnek élni. Idióták.
***
A fentiek a Far Cry 2 főgonoszától származnak, eredetiben itt lehet meghallgatni. A cím meg azért az, ami, mert a játékmenet nagyban hajaz a GTA-ra, csak Afrikában. Ja, a valós eseményekkel való bármilyen párhuzam pusztán a képzelet szüleménye, Afrika nevű hely nem létezik, és nincs tele mindenféle Afrikán kívüli zsoldosokkal, akik sokszor egész hadműveleteket irányítanak, és egyáltalán nem céljuk a háború megnyerése nekik se.
Ajánlott még a témában a Lord of War, a Blood Diamond, meg a Tears of the Sun.
Ettől persze senki sem lesz Afrika szakértő (én sem), csak érdekes adalékokat szolgáltatnak a hírek mellé, avagy ami azokból esetleg néha kimarad.
