Görögországban égnek az utcák. Állítólag anarchisták, meg bátor forradalmárok. Most akkor vagy én tévedek, vagy ők, de hogy nem ugyanarról beszélünk, az ziher. Forradalmárkodni, gyújtogatni, randalírozni, pláne robbantgatni nem épp anarchista vonás, legalábbis szerintem. A magántulajdon, a voluntarizmus és a felelősségen alapuló szabadság ezekkel nagyon nem fér össze. Ez nem anarchizmus, hanem káosz, és a kettő kurvára nem ugyanaz.
Közös tulajdont - állami vagyont - rongálni nem anarchizmus, hanem idiotizmus, méghozzá a súlyosabb fajtából, azt ugyanis ki kell fizetni, nem pedig csak leszüretelni a fáról. Ha szarban van a költségvetés, akkor nem értem, miért az a megoldás rá, hogy még szarabb helyzetbe hozzuk.
Magántulajdont rongálni nem anarchizmus, hanem vandalizmus (a totalitárius rendszerek állami vandalizmusra épülnek tulajdonképpen). A saját magántulajdonhoz való jog követelésének elengedhetetlen tartozéka, hogy ezt a jogot másoknak is megadjuk, ahogy a védelmének jogát is.
Forradalmat kirobbantani nem anarchizmus, mert elveszik az egyéni felelősség, felelősség nélkül pedig nincs szabadság sem. Kicsit vicces nagyobb szabadságot követelni úgy, hogy közben pont lemondunk róla, és eszünkbe se jutnak a következmények.
Végezetül robbantgatni nem anarchizmus, hanem terrorizmus. Pont.