A miskolci rendőrkapitány azt mondta, hogy cigány. Sőt, hogy vannak cigányok, akik bűnöznek. Ez nem elég, hanem arra is kitért, hogy vannak olyan bűncselekmények, amiket inkább cigányok követnek el, mint nem (a pszichopata sorozatgyilkosok meg fehér, középosztálybeli férfiak). Hovatovább azt is megemlítette, hogy teszik ezt azért, mert akkor a cigányságuk inkább védelmet jelent még a rendőrség előtt is. Lett is horgadalom rendesen! Mert azt mondta, hogy cigány! Gusztos Péter az elsők között is első, Munk Veronika, a romaügyi médiamanipuláció nagymestere szorosan követi.

Így messziről nézve vicces.

Közelről annyira már nem.

Én várom a napot, amikor Mohácsi Viktória leüti Guszots Pétert a mobiljáért, mert elfogyott az EU támogatás.

Jön! Jön! Jön! A válságkezelés! Proszim pozor! Olyan adó-átalakítás és strukturális reform lesz, hogy a szlovákok ide fognak átjárni céget alapítani! Hogy miért? Mert 5%-al csökkentjük a járulékokat! (a tájékoztatás nem teljes körű) Tetszik tudni, ezek azok a dolgok, amikből nyugdíjat meg egészségügyet fizetünk. Meg ezek azok a dolgok, amiket leginkább nem fizetünk. Hogy ebből hogyan lesz keresletélénkítés, azt nem tudom.

Logikai lóugrás. Úgy szeljük a levegőt az ostoba gyalogok fölött, hogy csak úgy csillog a lószerszám a tudás reflektorának fényében. Van ugye az, hogy a ballibek mindent fekete-fehérben látnak (az ökoballibek zöld-feketében, mint a Hercules monitor). A ballibek meg köztudomásúlag a nem jobboldaliak. A nem zsidókeresztények. A nem magyarok. A nem katolikusok. A nem konzervatívok. Tetszés szerint. És ez persze nem fekete-fehér felosztás. Szóval ateistának lenni nagyon is ballib dolog. Ez segíthet megérteni az alábbi szembeállítást: egyházak állami támogatása vs. segély a cigányoknak. Érted, ez itt az előző mondat második felében egy ilyen kizáró ellentét. Vagyis ha nem akarsz államilag egyházakat támogatni, akkor te a cigányoknak akarsz több segélyt, csak úgy, pofára. Mert ballib vagy. Mert azt mondtam. Meg különben is: francia forradalom! Tiszta sor.

Gondolkodtam, hogy írjak-e egy jó kis egyházfikázós meg hisztisbigottszapulós posztot az ateista buszkampányról, meg annak a helyenkénti betiltásáról. Viszont amik azóta fel-felhangzanak elszomorítanak. Mert nem akarok ateista egyházat, ateista vallást, ateista dogmákat. Jézusom! Lesz majd mise is, ahol jól nem imádunk senkit? Nemár. Miért akarnak ennek szervezeti formát adni egyáltalán? Az ateizmus Isten nélküliség - ha úgy tetszik, istentelenség, nem pedig istenellenesség (fura is lenne). Aki le akarja csak cserélni az eddigi liturgiát az teljesen fölöslegesen teszi. Miben csalódtál? Az üzenetben vagy a módszerben? Mert itt aztán mindkettőből kapsz újat, szebbet, jobbat? Elárulok egy nagy titkot: nem kapsz.

A parlamentarizmus egyik alapja az, hogy vannak, akik kormányon vannak, és irányítják a szabályozást, hozzák a döntéseket, és vannak, akik ellenzékben. Az ellenzék legfontosabb feladata, hogy árgus szemekkel figyelje a kormányon lévőket, nehogy azok elkanászodjanak. A magyar rendszerváltás egyik összeesküvés-elmélete, hogy a mindenkori kormányokat és ellenzékeket alkotó erők és személyek egymással a legnagyobb egyetértésben kanászodtak - és kanászodnak - el, kéz a kézben, maffia szerű összefonódásokat és egymást zsaroló érdekszövetségeket teremtve, ahol az omerta - és megtörésének következményei - átnyúlik a családokon.

Az ember mindig elismerően bólint, ha profizmussal találkozik. Az utóbbi időben kevés olyan profival találkoztam, mint Tukacs István. Bizony, a legértelmezhetetlenebb nevű kormányzati megbízottak versenyében örökös dobogós Tukacs úr vérprofi politikus. A minap készült vele egy interjú, ahol úgy csúszott ki a kérdések közül, mint a taknyos hal. Ritkán látok ilyen teljesítményt, minden elismerésem. Már ha cél az volt, hogy egy darab értékelhető választ se produkáljon, mert az brilliánsan sikerült. Innen szeretnék gratulálni neki. Engem egy régi David Copperfield interjúra emlékezetet a' la Frei Tamás, csak fordított szereposztásban.

Kérdezz - nem felelek

A nagy forradalmi hevület valahogy így működik. Kár, hogy hősiesíteni szokás :-(. Remekül megragadja a pszichológiáját és az önmaguk felmentését. Mégis csak lehet valami abban, hogy a népiesch mozgalmaknak szokás is a kontinens közepe táján zavarbaejtően hasonlónak lenniük.

Ez mekkora! Gyereket beviszik a kóterba, anyuék meg felveszik utána a segélyeket! A társadalmi igazságosság jegyében persze. Ahogy a társadalmi igazságosság jegyében aki csak teheti, ott bújik ki a szabályok alól, ahol csak teheti, és az fizeti meg, aki nem tud - vagy extrém esetben: nem akar (mi a szociopatizmus, ha nem ez, amikor szembemész a társadalmi normákkal? oszt csodálkozol, ha leköpnek). Társadalmi igazságosság!

Elmondom, mi az a társadalmi igazságosság: aki nem tesz bele a közösbe, az nem is vesz ki. Ez a rövidített verzió. A hosszabb az, hogy meg lehet indokolni pár szociális transzfert, amivel indirekt módon drágítjuk egyes olcsó termékek és szolgáltatások árát, amolyan biztosítás jelleggel, mint az egészségügy esetében, de ehhez ugyanaz az elv társul: aki kihasznál, annak nem jár. Se alanyi, se rászorultság alapon.

Egy képviselőnek nem kell értenie a szakmai - való életben előforduló - dolgokhoz. Egy képviselő az kérem szépen nem ingatlanszakértő. Ezzel még egyet is értünk. De két dologgal nem fogunk: hogy egy képviselőnek a való élettel nem kell, hogy kapcsolata legyen akár ötletszinten is, meg hogy egy képviselőnek a meghozott döntést illetően nincsen felelőssége. Szavazni jár be kérem, nem gondolkodni.

Egy képviselőnek ha azt mondják, hogy az Andrássy úton az ingatlanok négyzetméterára 20 ezer forint, akkor a képviselő - felelősségének teljes tudatában, vagyis abban a nyugodt hitben, hogy az nincs neki - elhiszi. Ha azt mondják neki, hogy egy nem túl jó állapotú, fűtéskorszerűsítés előtt álló panel négyzetméterára 150-200 ezer forint, nos, azt is elhiszi. Ilyen naiva ő. A két információ között semmilyen előjeles kapcsolatot nem lát, fejében nem gyullad ki az a kis lámpa, ami figyelmeztetné, hogy frontális ütközés van a bizottsági ülésterem falain kívül lévő világban.

A párbeszéd szereplői: Adam, a frissen szabadult neonáci skinhead, és Ivan, a tagadásba menekülő pap (a fenti képről). Disclaimer: a párbeszéd - és a film írója, rendezője - otthonában, Dániában a dán keresztény felekezetektől kitüntetést kapott a műért.

* * *

Olvasom, hogy a termékdíj miatt drágulhat a pékáru. A pékárut drágítani nem túl biztonságos dolog, mert a francia forradalom is kalácshiány miatt tört ki, de hogy a termékdíj miatt drágulna, és pont a pékárú? Termékdíj jár az eldobható csomagolóanyagok után, amit a kereskedő fizet, mintegy környezetvédelmi adót. Csomagolóanyagot adni meg kötelező. Ördögi kör. De ha jól olvasol a sorok között, rájössz ám, mi a célja a rendelkezésnek, biza.

Nekünk sose elég. Nem elég a puszta fenntartása miatt alapból is folyamatosan külső finanszírozásért síró újraelosztás, nem elég, hogy hirtelen akkora kockázati felárral hajlandók csak hitelezni nekünk, hogy még, nem elég, hogy elbocsájtások miatt eleve kevesebb lesz a bevétel és több a kiadás, vagy hogy a kereslet visszaesése és a hitelek bedőlése miatt még kevesebb pénz áramlik a költségvetésbe befele. Nekünk az is kell, hogy alultervezzük az inflációt. Ez a költségvetés szempontjából csak annyiban baj, hogy az állam kiadásai nem olyan ütemben követik a pénzromlást, mint a bevételei, vagyis marad rajta némi marzs. Százalékpontonként pár száz milliárd, nem nagy cucc.

Emlékszel még arra a karikatúrára, amin épp amerikai zászlóval kutat a kis robotjármű a Mars felszínén, két marslakó meg azt kérdezi egymástól, hogy de ugye nekünk nincs olajunk? Na, olajat még nem, de gázt már találtak. Ez azért adhat némi lökést az orosz űrprogramnak. De az egeret ki hozza vissza?

A vallások és más emberi tevékenységek között nem bírok különbséget látni. Csúnya ballib vagyok, tudom, Pol Pot szellemi örököse, aki csegevarás pólóban a Tőkét vakargatja. Azért nem bírok, mert ugyanarról szólnak: a világ megismeréséről, és az ember benne való elhelyezéséről. Más néven: a kontrolról. Teljesen mindegy, hogy ipari tömegtermelésről, öncélú magas művészetről, teológiáról vagy síugrásról van szó, ezek csupán a tapasztalás egymással konkuráló alternatívái. Viszont amint valamelyik kizárólagosságot követel magának, beleesik az eredendő bűnbe: az álszentségbe, amit még el is hisz. Akármelyik.

Érdekes film, szerintem megnézésre mindenképpen érdemes, még akkor is, ha idővel elkerülhetetlenül alámerül a kötelező panelekben, szinkronizmusban és kurrens vallásdobálózásban. Mi lenne, ha valaki 14000 évet élne? Milyen lenne az érzékelése mindannak, ami minket emberré tesz? Miben térne el a világról alkotott képe attól, amit elvárnánk? Az alábbi poszt erősen spoileres lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni, az ne olvassa el. Ja, a bigottak se, és ez nem feltétlen vallási értelemben értendő.

A fasiszták, a konzervatívok már a múlté, nem is érdemes rajtuk rágódni. Most a recesszióra tessék figyelni, az az igazi néprontó. Még jó, hogy mi egyensúlyi pályán vagyunk, hála Európa leggyorsabb reagálású kormányának - bizony, a miénknek. Az alábbiakban gyors áttekintenénk, mi is az az egyensúlyi pálya, és mennyire más is az, mint a recesszió.

Az egyensúlyi pálya ismérvei:
- 2,7%-os, vagy akár 4-5%-os reálbércsökkenés;
- 2008. januárjától 2008. novemberéig 15800 milliárdról 17700 milliárdra nőtt az államadósság;
- 20 és 300 ezer közötti munkahelymegszűnés várható;
- IMF gyorssegély;
- magas jegybanki alapkamat;
- gyenge valutaárfolyam;
- adóemelés előkészítése;
- rögtönítélő válságkezelő bizottság felállítása;
- mínusz 2-3%-os gazdasági "növekedés";
- közéleti populizmus, demagógia erősödése, szélsőséges nézetek előretörése.

Na, a recesszió az nem ilyen.

Mostantól egy-másfél hétig az új mantra: egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya, egyensúlyi pálya...

A recessziókeltőket népbíróság elé állítjuk!

Ha lát egy recesszióst, jelentse!

Kedvenc visszatérő témám a számítógépes játékok. Nem reprezentatív véleményem szerint egy játék minél véresebb, annál jobb, minél erőszakosabb, annál inkább megnyugtat. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs ezzel mindenki így, és hogy a játék nem való mindenkinek. Szüleimmel ifjúkoromban nálunk is nevelési konfliktusok forrása volt a számítógép - ma meg abból élek. Nálunk is előfordult, hogy egy-egy nélkülözhetetlen komponenst elzártak, így próbálván hatni rám, ám helyette azt érték el, hogy zsebpénzből kispóroltam egy tartalékot. Volt kiabálás is, mégse jutott eszembe soha, hogy lelőjem őket.

"A jelenlegi fővárosi szabályozás szerint akkor rendelnek el szmogriadót, ha a levegő szállópor-tartalma két egymást követő nap meghaladja a riasztási küszöbértéket, azaz a 100 mikrogramm/köbmétert, és a harmadik nap sem lehetett érdemi javulásra számítani."

S lássatok csodát. Egyetlen napig a személygépjárművek 15 százaléka nem közlekedett, s el is múlt a szomgriadó. Ami tavaly nem volt, bár előfordult, hogy nem kettő, hanem négy napig a jelenlegi határérték felett volt a PM10-es érték. Meg olyan is előfordult, hogy nem kettő, hanem 3-5, vagy 30 napig egy-egy mérőállomásról nincs adat. Minek az.

Ami még nem volt: körgyűrű, szinkronizált útfelújítások, épkézláb paraméterkönyv, P+R rendszer. Ami nem is lesz: S-Bahn rendszerű 4-es metró. Vagyis van egy halom dolgunk, ami nem jó, de legalább drága, ahogy ez a szmogriadó is. Mindez bizonyítandó, hogy odafönt csinálnak valamit. Mert ennyi a cél: csinálni valamit. Bármit.

Az is fura, hogy most hirtelen milyen sokan környezettudatosak a mások kárára. A szálló por és egyéb légszennyező dolgok rosszak az egészségre, nem kicsit, nagyon. Mit teszünk a légszennyezés csökkentésére? Egy-egy random szmogriadó a világon semmit se fog megoldani.

Előre kéne gondolkozni és tervezni, pl. a behajtási díj előtt (ami az előfeltételek teljesülése esetén igenis jó ötlet lenne) körgyűrűt és rendes P+R rendszert, meg rendes BKV-t csinálni. Egyből tartósan csökkenne a szálló por meg a többi, és egészségesebbek, boldogabbak lennének a budapestiek. Az "előző este bejelentjük, te meg oldjad meg" ehhez kevés.

Egy vallomással tartozom. Tegnap páratlan rendszámmal behajtottam Budapest közigazgatási határán belülre. Úri passzióból csupán, semmi különösebb célom nem volt vele. Mint mondjuk termelni 4 átlagmagyarnyi GDP-t, és leadózni ezzel párhuzamosan 6 átlagmagyarnyit, olyan időpontok között, amikor tömegközlekedéssel több, mint kétszer annyi idő alatt, jó pár átszállással oda még csak-csak odajutok, de vissza már sehogyan se nem (vagy fordítva, beosztástól függ). Vagyis vagy kies fővárosunkban töltöm az estét, és akkor már minek is másnap hazamenni, vagy nem is megyek be. A munkaadóm biztos megértené, eleinte csak az első pár páros napra nem kapnék fizetést, aztán meg már a páratlanokra se, és mondjuk soha többet be se kéne mennem. Az lenne csak az igazi spórolás, meg levegőkímélés!

Mi lenne az a tárgy, amit a nyugati, fogyasztásra épülő kultúrkör emblematikus tárgyává választanál? Eldobható borotva? Csíkos fogkrém? Vízöblítéses WC? Vagy mondjuk maga a WC kefe? Ez utóbbi tárgy higiénés szokásaink meg nem értett kelléke, egyrészt mert csak szépségtapasz, vegyi öblítés nélkül sokat nem ér, másrészt értelmetlenül mellőzve van. Rohanó világ, igénytelenség, vagy csak szimplán eltérő hagyományok és standardok, nem tudom. Viszont jártamban-keltemben minduntalan találkozok kis figyelmezető feliratokkal a mellékhelységekben, amik e kis eszköz létezésére hívják fel a figyelmet, különböző stílusban.

Angliában járván azt láttam, hogy a liberális alkotmányos monarchia is szélmalomharcot folytat a fehér porcelánon gyülekező guanó megmaradása ellen. Jó nevű irodában a következő felirat volt látható:

Please use the toilet brush.
(kérjük, használja a WC kefét)

Így, kérés formájában, mintegy a beleegyezésedet, hozzájárulásodat kérve a közösnek tartott normák elérésére, majd azok fenntartására. Illedelmes, közvetlen, személyes.

Németországban, nagy nemzetközi cég technikai központjában, a tradicionális német felsőbbrendű attitűdnek ellentmondó, kézzel írt A/4-es papírlap volt látható:

Kloburste darf benutzt werden.
(a WC kefét használni szabad)

Mint lehetőséget, opciót említik meg, némi szarkasztikus éllel, jelezvén, hogy kötelezőnek ugyan nem kötelező, ám a cselekedet mellőzése bizonyosan nem marad következmények nélkül közösség részéről.

Idehaza viszont, a magyar szilícium-völgy közepén (ez az elnevezés megérne egy külön bejegyzést) mindez már a következő formát ölti nyomtatott, majd fénymásolt íven:

A WC kefét használni kötelező!
(a WC kefét használni kötelező)

Mi nem bízunk semmit a véletlenre. Közvetlenség, beleegyezés, személyesség és illem mit sem segít.

Nem reprezentatív felmérésem szerint viszont mindhárom feliratnak nagyjából ugyanakkora volt a hatékonysága, vagyis 10 esetből átlag 3-ban traktornyom fogadja az óvatlan betérőt. Minden fennen hirdetett kulturális különbségünk és egyediségünk csak felszín: mélyen belül egyikünk sem szereti a WC kefét, kultúrától függetlenül.

Elegem lett a parlamentből. Nem kívánom magam egészségromlásnak kitenni.
- Boros Péter

Miniszter úr, aki sokat hazudik, az megvakul!
- Alvin és a mókusok

Most miért, mondták volna azt, hogy "Luxusvilla, Cadillac, tisztelt Boros úr, a portás már a nőével is állva kúr!"?

Az alábbiak teljes egészében a képzelet szüleményei, alaptalan összeesküvés-elmélet. A szereplő országok, a feltételezett célok a valóságban nem léteznek, és egyébként is, paranoid túlzás az egész. Oroszország "összeveszett" Ukrajnával, és elzárta a gázt. Na de miért? Mert az ukránok nem újították fel a szerződést, azért, és nem hajlandóak sokat fizetni a gázért. Legalábbis ezt mondják. A kommunikációt tekintve elég esélyes, hogy az oroszok viszik a prímet mind a válság kirobbantásában, mind annak lefolyásában, és épp igyekeznek uniós üzletfeleik előtt normakövető, tisztes polgárokként feltűnni. Mik lehetnek a céljaik?

Ukrajna ellehetetlenítése

A narancsos forradalom óta szúrja az oroszok szemét, hogy az ukránok már nem úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek. A válság oroszvezérelt kommunikációja igen kínos helyzetbe hozta, csaknem az egyedüli rosszfiúként tünteti fel az ukránokat a vitában, akik mások kárára visszaélnek a helyzetükkel. Plusz hozadéka a kialakult szituációnak, hogy ha az oroszok fel is újítják a szerződést, azt olyan áron teszik, ami az ukrán kormány ígéreteit és az ország költségvetését alapjaiban írja át, ellehetetlenítve Timosenkót és támogatóit.

Gyurcsány Ferenc nyilatkozott az MTI-nek, de olyat, hogy itt a világválság közepén megnyaljuk mind a tíz ujjunk. Polmarketingben járatlan, esetleg feledékeny polgártársak kedvéért álljon itt egy rögtönzött Gyurcsány-magyar szótár, vagyis inkább csak szószedet, a nyilatkozat alapján:

"javunkra kell fordítani a vihar erőit annak érdekében, hogy a nagy átrendeződés után Magyarország jobb pozícióba kerüljön"

Elég nagy szarban vagyunk, de ha valami oknál fogva mégis kirántana valami minket belőle, majd azt mondjuk, hogy a mi érdemünk.

"Mint mondta, ez lehetőség és talán kényszer is egyben, hogy kölcsönös belátással, engedményekkel megszülessen egy minél átfogóbb - a következő 6-8 évre szóló - társadalmi-gazdasági megállapodás, amelynek a végrehajtását ebben a kormányzati ciklusban el lehet és el kell kezdeni."

Jövőre választások, és különben is, idén ne nagyon várjon belőle senki semmit. Emlékeztek még a 2005-2006-os adócsökkentésre, meg nagy tervekre? Aztán az azt követő ÁFA emelésre, meg a szolidaritási adóra, meg a járulékemelésre? Na, ezt tervezzük most is.

"ha erről meg lehet állapodni"
"amelyhez egyetértés kell, és ezt szintén elő kell készíteni"
"konzultáció előkészítésére van szükség"

Beszélünk, addig is telik az idő. Különben unatkoznánk mi is, ti is, megmondó embereinknek meg maguktól kéne témákat kitalálni, amit azért nem hagyunk rájuk, még a végén elszemtelenednek. Mondtam már, hogy jövőre választások?

Remélem tudtam segíteni.

"Ha valaki ezeket felesleges és vicces kérdéseknek tekinti, nem méltó arra, hogy az emberek bizalmát kérje és elnyerje" - Szijjártó Péter Budai Bernadett kormányszóvivő sajtótájékoztatón elhangzott közleményére reagálva.

"Tisztelt Miniszter úr!

Az Önök kormányáról már több éve kiderült, hogy képtelen megvédeni a magyar emberek jogait. Mostanra aztán az is bizonyossá vált, hogy a magyar emberek munkahelyeinek megvédésére is képtelenek. De azért az mégiscsak több a soknál, hogy a magyar emberek pénzén nemzetbiztonsági védelemben részesítik azokat a külföldi sztrájktörőket, akiket azért hoztak Magyarországra, hogy magyar munkavállalókat alkotmányos jogaik gyakorlásában akadályozzanak !
Kérem, haladéktalanul adjon arra magyarázatot : milyen alapon költik a magyar emberek pénzét a magyar emberek alkotmányos jogait korlátozó külföldi sztrájktörők védelmére? Ki és milyen indokkal döntött a külföldi sztrájktörőknek nyújtott nemzetbiztonsági védelméről? Az ügy súlyosságára tekintettel várom mielőbbi válaszát." - Szijjártó Péter, országgyűlési képviselő kérdése Draskovics Tibor igazságügy miniszterhez.

Kedves Szijjártó képviselő úr!

Beleolvastam találomra a kérdésekbe (a teljes lista a válaszokkal együtt pdf-ben itt), főleg a vicces címűekbe, és meg kell, hogy mondjam, az önénél sokkal értelmesebb kérdésekkel is találkoztam. Olyan is volt persze, hogy ugyanattól a képviselőtől egyszer kérdésnek álcázva az általános magyar búbánat és panasz tört fel, majd egy másik kérdésben teljesen értelmes és jól átgondolt, kifejezetten előremutató problémát vet fel, szakszerűen, részletesen, hivatkozásokkal megtűzdelve (e helyütt pl. Meggyes Tamásra gondolok). Volt továbbá, aki választókörzetének problémái felől érdeklődött, nevezetesen ha egyszer egy páneurópai közlekedőfolyosót már kijelöltek a magyar-ukrán határszakaszon, akkor miért nem tesznek lépéseket a vállalt kötelezettségek teljesítésére, és építenek ki éjjel-nappal működő határátkelőt?

Azt kellett viszont tapasztalnom, hogy sok kérdés az ön fent idézett irományához hasonlóan semmitmondó, tartalmatlan, hatásvadász, sőt, érdemi kérdést nélkülöző vagdalkozás és sirám (el is ment a kedvem a továbbolvasástól hamar). Ön és kérdező társai parlamenti képviselők. Ha a választópolgárból kedvenc kiskocsmájában, baráti társaságban kifakad a "minden szar, miért nem tesznek ezek semmit" fájdalma, nos, ő megteheti. Ő ugyanis nem parlamenti képviselő. Ha viszont azt olvassa - ha olvassa -, hogy azok, akiket azért fizet, hogy ne legyen minden szar, és tegyenek valamit, egy hajszállal se rátermettebbek vagy felkészültebbek nála, akkor én csak egyetlen kérdést intéznék így látatlanban, nem külön megjelölve minden egyes címzettet: önök minek vannak ott?

Feliratkoztam mindenféle rss feedekre, hogy nagyon up-to-date legyek, bár a legtöbbet olvasatlanul törlöm is. Az egyik ilyen nagy gyűjtőben megakadt a szemem az alábbi foszlányon: "Újévi köszöntő - kedves alattvalók". Én hülye egy Hócipős Farkasházy írásba kattintottam. Ez itt a link. A nyugalom megzavarására fokozottan alkalmas. A szerző hagyján, hogy nem vicces - sőt, tőle vicces dolgot még nem hallottam/láttam -, ez egyéni ízlés kérdése, de hogy akaratlanul is olyan összehasonlításba keveri önmagát, amiből egész egyszerűen nem jöhet ki jól, az már-már amatőrizmus, ami külön kínos tekintve hosszú "pályafutását".

Sólyom Lászlónak nem hiszem, hogy védelemre lenne szüksége, pláne nem az enyémre. Világnézetünk igen sok ponton eltér, döntéseivel sokszor nem tudok egyet érteni, viszont egy dolgot el kell ismernem: köztársasági elnökünk úriember. Így. Olyan ritka jelenség a magyar politikában, amiből elkéne még úgy pár száz darab közéletileg. Nem értek egyet az ambivalens lokátor-akciójával, több normakontrol - így a távoltartási például - indoklásával, a szintén ambivalens 2006 őszi eseményekre adott reakciójával, viszont maximálisan becsülöm benne, hogy nem azért teszi, mert minden vágya, hogy egyet értsek vele. Nem ez motiválja.

Világválságoznék megint egy picit. Olvasgattam az egymásnak ellentmondó hírek és értelmezések között, hogy honnan és mi végre is van ez a válság, de mint kiderült, elvesztem a technikai részletekben, mert a válság oka az, hogy erkölcstelenek vagyunk. Mert nem hiszünk eléggé Istenben és az ő egyházaiban, azért. Örülök, hogy ez tisztázódott. Pláne, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke szerint is a liberális egyenlő a felvilágosodással, az "instant mennyország itt és most" agyrémével.

A minap ütötte meg a fülemet a tévéből egy vita, hogy a feltámadást hogyan kell értelmezni? A hivatalos álláspont: szó szerint. Kevés dologban értenek egyet a keresztény felekezetek, de ez egy elég sarkalatos pont náluk. Nem akarok itt hitvitát gerjeszteni (gerjesszen az, aki hisz benne, én kiszálltam, jobban mondva be se szálltam), de az én logikám szerint elég "jogos" kérdés, hiszen a Biblia és egyéb szövegek tömkelegéről derült ki az idők folyamán, hogy azt nem is úgy kell érteni, az csak metafora, kivéve ezt.

Valamiért nem úgy kell olvasni, hogy úgy támadt fel, hogy éppen bimbódzó egyházát atomjaira robbantották pont a születésénél, ám az mégis újra összeállt. Nem úgy születik újjá, hogy emberről-emberre terjednek tanításai, "újjászületvén" minden egyes hívőben, nem. Nem úgy emelkedett a mennyországba, hogy elhozta a megváltás receptjét mindenkinek, kik - akárcsak ő - Isten gyermekei lennénk, s így végre valahára mi is oda juthatunk, köze nincs hozzá. Jézus az az ember, aki három napig halott volt - nem tetszhalott, hanem rendes, ahogy kell -, aztán már mégsem volt halott, majd fizikailag emelkedett a mennyek országába, teljes testi valójában. Te tudsz ilyet? Ugye, hogy nem!

Lendvai Ildikó politikusasszony jövőt lát. Azt mondja, az MSZP inkább a hosszú távú célokról egyeztetne, mert azok - itt tessék figyelni - nem jelentenek közvetlen politikai veszélyt. Én meg még izgultam, hogy idén már megint minden áldott nap közvetlen politikai veszélyben fogunk élni, de fölöslegesen aggódtam, mert a kormány - és a párt - a helyén van. Jegyezze meg mindenki: idén nem lesz mindennapi, közvetlen politikai veszély!

Hogy ez ködevés? Abszolút. A politikai veszély ugye népszerűség, támogatás - szavazati és anyagi -, és pozícióvesztés. Ez azért nem érint olyan sok embert a népességből. Vannak olyan közvetlen problémák - egyre több itt a világválság oldalszelén -, amik már jó pár éve megkeserítik a választók életét, de azok kínosak, pláne az elintézésük. Az közvetlen politikai veszély. Vagyis az MSZP idei politikája röviden: minden marad úgy, ahogy eddig.

A 2010-es kampányig mindenképp.

Közbevetés: a Fidesz nyilatkozata ugyanezt tartalmazza a saját terveiket illetően, csak nincs ennyire körülírva.

Véget ért a középkor Európában. Mert az olyan. A hagyomány utolsó védőbástyája is ledőlt az aufklérerek szüntelen ostroma alatt. A világ újabb nagy lépést tett a végitélet felé. Vagy nem. Egyáltalán, mi a rossebb az a feudalizmus? Társadalmi berendezkedés? És milyen? Csak mert ha ezt meg akarjuk válaszolni, akkor eleve elrendelve tévedésre, hovatovább, polpotizmusra vagyunk ítélve. Meg egyébként ki az a Machiavelli, és már megint mit ugat évszázadokon átívelve bele a hagyományos elit dolgaiba? A jogszerzés szolgálatért cserébe nem annyira forradalmi dolog, és még csak monarchia se kell hozzá: Svájc, Amerika, a szabad városok, vagy a köztársaságkori Róma is milyen jól elvoltak király nélkül, mégis működtek/működnek, méghozzá ugyanazon elv mentén, ami már az első, autonóm és önellátó emberi közösségeket is jellemezte - if you don't contribute, don't complain (ha nem járulsz hozzá, ne panaszkodj). Az európai monarchiák története - melyekre később a feudalizmus cimkét ragasztották - nem azt a stabil és változatlan struktúrát mutatják, amit elvárnánk.

Gyerekkoromban a sütemény és az ünnep pavlovi-reflex szerűen össze voltak nőve: ha ünnep van, van sütemény, illetve fordítva, ha sütemény van, biztos ünnep van, és igazából lényegtelen is, hogy milyen. Vannak gyerekek, akiket idővel elkezdi érdekelni, hogy milyen ünnep van, és azzal milyen összefüggésben vannak a különböző sütemények, illetve, hogy másoknál miért nem pontosan ugyanúgy esik az ünnep-süteménytípus reláció - ők felnővén eszmetörténeti írásokkal szórakoztatják a nagyérdeműt -, engem viszont az izgatott, hogy honnan jön a sütemény? Ekkor történt, hogy megláttam, ahogy nagymamamám kivesz a sütőből egy tepsi süteményt. Addig különösképp nem érdekelt, mi történik a konyhában, de onnantól, hogy tudtam, a sütemény onnan ered, és hogy nagymamamám is kapcsolatban van a folyamattal, rendszeres vendég voltam.

A nem szeretem, illetve a nem tetszik nem kéne, hogy büntetőjogi kategóriák legyenek. Mélyen liberális demokráciánkban pont a liberális alapokat hagyjuk figyelmen kívül, úgy is mint a kölcsönösség elvét: ha valaki a szólás szabadsága mellett kardoskodik, akkor bizony olyan vélemények kinyilvánításának a szabadságáért is küzd, amik nem fognak tetszeni neki. Attól még, hogy egy vélemény szalonképtelen, ostoba, vagy éppen hazug, még nem betiltandó. Az ilyen törekvések a "tiltsuk be az emberi hülyeséget" irányvonalat képviselik, ám csak a szőnyeg alá söprik, hisz amiről nem tudunk, az nem fáj. Majd becsukjuk a szemünk, akkor nem látnak ők se minket. A mások bántalmazására való bátorítás viszont az: a gyújtsuk fel, verjük meg, akasszuk fel buzdítások már büntetendők (a tettek nem különben) - a többi csak megvetendő.

Engem jobban aggaszt a jog effajta alkalmazása, mint az, hogy ha a szélsőségesek kerülnének hatalomra, menten bevezetnék a cenzúrát és a másként gondolkodók vegzálását. Nem azért aggaszt jobban, mert engem is fenyegetne a betiltás, vagy mert egy igencsak esetleges szélsőséges hatalomátvétel után arany életem lenne, hanem mert ezek a megnyilvánulások a rendszer hibáit jelzik, ott keletkeznek, ahol probléma van. Ha betiltjuk a tüneteket, attól az okok még megmaradnak. Ennyi erővel betilthatnánk a problémákat élből: mostantól csak jó híreket akarunk hallani, a rémhírterjesztő-felforgató elemeket pedig betiltjuk (volt már ilyen). Inkább az okok, a hibák kijavításán dolgoznának ekkora elánnal a hatalom és a kisebbségek képviselői, és a szélsőségesek megmaradnának annak, aminek eredetileg létrejöttek: a társadalom elmegyógyintézetének.

Egy embert nem tudsz úgy betörni, mint egy kutyát, vagy egy lovat: minél inkább ütöd, annál inkább ellenáll. Ahhoz, hogy megtörd az akaratát, az elméjét kell összezúznod. Azt gondoljuk, hogy lehet méltósággal harcolni, hogy méltósággal is lehet ölni. Ez abszurd. Érzéstelenített. Ki kell zárnod ezt a gondolatot, a gyilkosság véres borzalmát át kell élned. Mutasd meg, milyen mocskos, rémes megölni egy másik embert - és mutasd, hogy élvezed. Kínozd meg a sebesülteket, végezd ki a kegyelemért könyörgőket, égesd el őket elevenen! Zavard őket bele a sűrűjébe, semmisítsd meg az emberről alkotott képüket, és te leszel a személyes szörnyetegük - minél jobban félnek tőled, annál erősebb leszel. De sose feledd: ez az egész csak póz. Kirakat. Mint amikor a gorilla a mellkasát döngeti. Ha elveszel ebben a pózban, akkor te magad leszel a szörnyeteg, és elsorvadsz, nem leszel többé ember - ez pedig végzetes.

Görögországban égnek az utcák. Állítólag anarchisták, meg bátor forradalmárok. Most akkor vagy én tévedek, vagy ők, de hogy nem ugyanarról beszélünk, az ziher. Forradalmárkodni, gyújtogatni, randalírozni, pláne robbantgatni nem épp anarchista vonás, legalábbis szerintem. A magántulajdon, a voluntarizmus és a felelősségen alapuló szabadság ezekkel nagyon nem fér össze. Ez nem anarchizmus, hanem káosz, és a kettő kurvára nem ugyanaz.

Közös tulajdont - állami vagyont - rongálni nem anarchizmus, hanem idiotizmus, méghozzá a súlyosabb fajtából, azt ugyanis ki kell fizetni, nem pedig csak leszüretelni a fáról. Ha szarban van a költségvetés, akkor nem értem, miért az a megoldás rá, hogy még szarabb helyzetbe hozzuk.

Magántulajdont rongálni nem anarchizmus, hanem vandalizmus (a totalitárius rendszerek állami vandalizmusra épülnek tulajdonképpen). A saját magántulajdonhoz való jog követelésének elengedhetetlen tartozéka, hogy ezt a jogot másoknak is megadjuk, ahogy a védelmének jogát is.

Forradalmat kirobbantani nem anarchizmus, mert elveszik az egyéni felelősség, felelősség nélkül pedig nincs szabadság sem. Kicsit vicces nagyobb szabadságot követelni úgy, hogy közben pont lemondunk róla, és eszünkbe se jutnak a következmények.

Végezetül robbantgatni nem anarchizmus, hanem terrorizmus. Pont.

Az államszocializmus malmai lassan őrölnek, de most már miniszterelnökünkhöz is eljutott az a felismerés, hogy a válság az egyben lehetőség is lehet akár. Most mond. De csak az után, hogy nézzük vissza, mit is hozott ki a beszédkikerülős válságból – semmit. Azt mondta, hogy márpedig ő aztán úgy szembe megy a tsz-elnök platformmal, hogy azt se tudják, merre bújtassák a pénzt meg a rokonokat és üzletfeleket, ehhez képest némi ámokfutás után maradt minden a régiben. Miért pont most húzna elő bármi értelmeset vagy újszerűt a tarsolyából a helyzet megoldására? Gyanítható, hogy ugyanazt tervezi, amit eddig.

Netes kitalálós játék: a program kérdez, majd tippel, hogy kire gondolsz. Egész pofás, de az algoritmuson persze még van mit finomítani :-). Az olyanokat, mint Pinochet vagy Fujimori elég hamar kihozza, ahogy mondjuk Teréz anyát is, vagy akár magát Torgyán doktort, Gyurcsány előtt meg még megkérdezi, hogy az illető a szocialista párt tagja-e, de Johnny Rotten már nem ment neki. Cserébe vágta a Postal Dude-ot, Tommy Vercettit és a GTA 3-as csókát is, aki soha nem szólalt még meg, de Michael Jackson (mármint az öbölháborús amerikai tábornok) kifogott rajta, ahogy Patrick Fitzgerald vagy Dózsa György is.

Muhammad Yunusnak meg annyira mellé lőtt, mint állat, pedig Nobel-díjas, Marlene Dietrich-et pedig rengeteg kérdésből találta csak ki, pedig német bankár urban legend szerint a legtöbb idős német állampolgárnak ő az anyja a nyilvántartás alapján. Itt a link, jó szórakozást :-). Külön poén, amikor egyik-másik kérdésnél beugrik, hogy most éppen kire gondol a program készítője: Jézus és Fidel Castro visszatérő kérdések, ahogy Buffy, a vámpírok réme is - vagy ezek inkább a mi sekélyes gondolkodásunkról árulnak el valamit? Mindegy, mégegyszer a link, egy kattintást megér (már aki még nem találkozott vele).

Amerikában nem úgy megyen ugye a szavazás, hogy fogod a fényképes azonosítóidat (plusz lakcímkártya), és besétálsz szavazónapkor a körbe (vagy visznek szervezett keretek között, városnézésnek álcázva, és addig nem kapsz büfét, amíg be nem húzod az X-et a megfelelő rubrikába), és ragasztasz egy borítékot, hanem ott előre jelezni kell, hogy borítékolni szeretnél (vagy képernyőt tapicskolni). Arra már volt ötlet, hogy itthon is be kéne vezetni valami előzetes szűrőt, hogy az álompolgár tettrekészségét, neadjisten felkészültségét mérje, de a másodfokú egyenlet azért szerintem sok, meg igazságtalan a sztereotip bölcsészekkel és segélyezettekkel szemben. De akkor mi legyen? Van pár ötletem.

Legyen egy tök általános, témába vágó kérdés az elején. Mondjuk, hogy jelenleg mely párt(ok) van(nak) kormányon? Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak, akkor a szavazati joggal rendelkező népesség 67%-a (!!!) egyből menne a levesbe, vagyis érvénytelen lenne az íve. Ez már elég nagy előny. Hátránya, hogy ha csupán az MSZP-Fidesz-SZDSZ-KDNP-MDF ötöst írjuk be, akkor nagyrészt a Jobbikosok meg a nyugdíjasok döntenék el a választást, ezért javaslom, hogy beugratós kérdésnek vegyük fel a listára a az MSZMP-t, az majd kiszűri az elvarázsolt kedves idős néniket a cenzusból, meg a kisunokáikat is. Viszont aki beírja pluszba az MKKP-t, az kapjon egy csokis kekszet.

Az ember ahol tud, segít, még ha csak kicsit is, mert kicsikből össze tud jönni akár valami értelmes dolog is. Az új bloghu-s hirdetési rendszerre válaszul volt itt eddig minden második kattintásnál egy kihasználatlan felület - ennek most vége. Mivel továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez itt nekem a hobbim, a hobbimmal meg nem akarok pénzt keresni, mert akkor azt már nem úgy és nem azért csinálnám, ahogy és amiért, ezért pro bono kap pár civil szervezet napi 50-100 kattintásnyi megjelenést. A kezdeményezés neve Bloogerunió, és kb. annyi a lényege, hogy a fennmaradó hirdetési időben civil szervezetek hirdetéseit jeleníted meg a blogodon, ingyér', mer' társadalomtudatosak vagyunk (ugyi).

Elérhetőségek:
Blogoldal: bloggerunio.blog.hu
Emil: bloggerunio(kukac)gmail(pont)com

A projekt jelenlegi státuszában a hirdetések már futnak (ahogy itt is), fícsörök még jönnek (remélhetőleg), grafikus - szintén pro bono alapon - pedig kerestetik nagy számban, ahogy kedvet érző blogger is. Aki klikkel velünk van!

Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.

Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.

Ezt már próbáltam fejben lekövetni, hogy ki miért fegyverpárti. A közbeszéd sokszor hivatkozik az Amerikai Egyesült Államokra, akár mint pozitív, akár mint negatív példára. Ha jól értettem akkor az ottani fegyverpártiaknak két érvük van a fegyvertartás mellett: az állampolgár hagyományos védekezési joga az állammal szemben, illetve az állampolgár önvédelmének joga más állampolgárokkal szemben.

Az első érv szerintem bukik. Amikor még a királynak és a polgárnak is csak elöltöltős puskája volt, akkor ez még úgy-ahogy megállta a helyét, bár a királynak vagy az államhatalom képviselőjének picit több puskás ember állt a rendelkezésére (plusz lovasság és tüzérség), akik jobban voltak kiképezve, és jóval nagyobb tartalékokkal rendelkeztek hivatásos hadseregként, azaz nem kötötte őket a mezőgazdasági termelés munkaerőigénye, az inszurgenseket viszont igen. Ma viszont elég aránytalannak tűnik.

Kis szünet a virtuális lövöldözésben, hogy némi igazi lövöldözést nézzünk videóról. Én magam igazi fegyverrel még sose lőttem, de talán majd egyszer, mert önvédelem, vagy csak úgy. Bár az önvédelmet hajlandó vagyok revideálni az ilyen jelenetek után:

Egy 9x19 mm Parabellum 450-550 Joule torkolati energiája még csak-csak, és már azzal is embert lehet ölni (bár a .357-esnek, a .40-es S&W cuccnak, na meg a .45-ösnek az okozott sebei a bemeneti nyílás mögött kb. kétszer akkorák, mint a Parabellumnál), de mi történik, ha valaki kézbe kap egy .50-es Action Expresst, merő 1300 Joule-lal? Orrtövön vágja saját magát. Ha a betörőt nem is találja el, nyugodtan, ráérősen még ki is hívhatja a rendőröket, a bűnöző ugyanis még a járőr kiérkezésekor is a földön fog sírva röhögni, és rimánkodni egy repetáért, hadd' venné már fel a kamerás mobiljával, hogy megmutathassa otthon a gyerekeknek.

De ha ez még mindig nem lenne elég, fogjunk egy tízes szorzót, azaz irány a 13 KJoule és az afrikai nagyvadakra tervezett flinták:

Plusz hatásként a szomszéd is megsüketül két hétre, még ha kertes házas övezetben is lakunk, de a tuti hatásért a betörőnek háttal tessék állni, majd a visszarúgó fegyver leüti a bestét!

Én kérek elnézést. Szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól az országgyűlési képviselőktől, akiket általánosítva az elmúlt hét hónapban esetleg megbántottam, és aljas, szemtelen parazita módjára a zsebükben turkáltam, továbbá nemtetszésemet fejeztem ki azzal kapcsolatban, amikor ők ugyanezt teszik - velem (általánosítás inkluzív). Nem tudtam, nem tudhadtam, hogy ennyire sanyarú sorsuk van. Én kérek elnézést. És sajnálom. Szemem lesütve ég az arcom.

Bocsánatot kérek Göndör Istvántól. Nem tudtam, hogy 14 éve csak viszi a pénzt a képviselőség, és tulajdonképp még ő költ rám a saját pénzéből, mert amit én adóban össze tudok grundolni, az koránt sem fedezi a népért való munkálkodás kiadásait. Így viszont már azonosulni tudok vele, hiszen én is többet fizetek az alkalmazómnak, mint ők nekem a munkámért. Göndör úr, ez talált, süllyedt. Ön a nép gyermeke, aki pont olyan, mint mi, csak jobb nálunk, mert mi önző paraziták vagyunk csupán. Igyekszem többet és jobban dolgozni, a maradék fizetésemet, amit nem eszek meg vagy adok fel csekken, pedig át szeretném utalni önnek, ha nem sértem meg.

Kinyomtatta az internetet. Tapsoljuk meg, hátha visszasimogat. Mennyire más ez, mint amikor Orbán Viktor kiadta könyvbe szerkesztve a beszédeit! Az pofátlan megélhetési marketingfogás volt az ellenzék marginalizálódó, lecsúszó vezérétől, akit Ferenc egyszer már elvert. Ez meg felelős tett a regnáló kormányfő részéről, hogy akinek nincs internete, az se maradjon le a kapcsolat.hu moderátorainak és PR tanácsadóinak a "néppel" folytatott diskurzusáról. Haladni kell a korral, s ha mégse teszed, hát házhoz visszük teneked a fejlődést. Aki most azt várja, hogy a két nagyformátumú úriember között állást fogok foglalni, az hiába teszi, ugyanis mindkettejüket egyformán, khm, tisztelem, az ezüsthajós szőlőbányászt is, meg a másikat, aki áron alul vette meg az állami üdülőt, majd áron felül visszabérelték tőle amazok. Videók a Kettős Mércénél és a Reakciónál.

Ez most ilyen villámposzt lett, az orbánozáson túl sokat nem tettem hozzá a történésekhez.

Félrenyomott. This is rich - mondaná az angol, ha érdekelné a magyar belpolitika, de nem érdekli, úgyhogy nem mondja. Azért mi ne hagyjuk kiaknázatlanul. Egy rendes országban a képviselő lelkiismerete alapján szavaz, mint Karsai, akiben legalább volt annyi, hogy kitalált valami értelmesebbet annál, hogy félrenyomott. Mondhatta volna azt is, hogy képviselői mandátumát - amely megválasztása pillanatától az övé, vissza nem nagyon kell adnia annak lejártáig - rövidtávú komparatív előnyökre cseréli, de nem, e helyett inkább félrenyomott. Mert stresszhelyzet volt, na. Értsétek már meg, kedves választók! Nem értitek? Akkor segítek!

Mióta Adam Smith kitalálta a közgazdaságtant - persze nem ő volt, és nem akkor, és nem úgy - azóta az a közhely járja piaci körökben, hogy az üzlet úgy néz ki, hogy olcsón vegyél, és drágán adjál (a tőzsdei shortolásra nem térünk ki), az árrésből meg éljél jól. Az állam esetében fordított helyzet áll elő, aminek a fő oka az, hogy az államnak nem igen van pénze - de az állampolgároknak igen. Éppen ezért az állam felkent vezetői idejük jelentős részét azzal töltik, hogy a te pénzedből saját pénzt csináljanak.

Drágán vesznek pl. Ha odamegy hozzád egy kereskedő, és azt mondja, hogy vegyél meg tőle valamit 120-ért, amikor az csak 100-ba kerül, a különbséget meg megfelezitek, akkor ez neked nem túl nagy üzlet, hiszen 110-ért vetted meg 100 helyett. De mi van akkor, ha kapsz 120-at, hogy költsd el valamire, de az a valami utána nem lesz a tiéd? Akkor a cuccot is megvetted, és még maradt 10-ed zsebben, amiről az, aki a pénzt adta, nem tud.

Autista punk szám régről. Utánérzésre kicsit olyan, mintha a telefonkönyv felolvasást - ami tulajdonképp nem más, mint egy regény, ami mindenkiről szól - vegyítenénk a társadalmi szabadverssel. A zene fölött pörgő slide show-t én szedtem ki, mert szar, de ha rákattintasz, meg tudod nézni a Youtube-on (hol máshol), szerintem elfogult és balos. De a zene meg a szöveg bejön, az utóbbi a néhol esetlen ellenpontozás miatt, ami vagy megvalósul egy soron belül, vagy kettő kell hozzá, vagy várjuk, de nem jön. A kedvenc a "closet idealists - baldheaded realists" páros. Találós kérdés: ha kopasz vagyok, akkor melyik lehetek? A "cleaners of lavatories - the old and their memories" páros meg durván üt, és fájdalmasan.

Azon emelkedjünk felül, hogy mi a szájbavert rossebet keresett a lengyel államfő 30 méterre a Dél-Oszét határtól, éjszaka, grúz kollegájával. Nem hivatalosan mind a ketten persona non grata-k az oroszoknál, egyiküket meg a legtöbb oszét saját kezűleg venné legszívesebben kezelésbe. Erre odamennek egy olyan vidékre sajtófotózni, ahol klánok meg hadurak uralják a vidéket az oroszok névleges fennhatósága és egy maffiózó (ti. a dél-oszét "elnök") jutaléka alatt. Obama se piknikezik Kabulban, meg nem hívja meg Sárközy-t kutyát sétáltatni Bagdad mellé!

Egy csilli-villi játék 10-13 forint körül mozog. Azon essünk túl, hogy bugos-e (az). Azon viszont baszki ne, hogy milyen hangulatot raknak alá, meg mennyi időre tud lekötni! Visszagubóztam ugye bepótolni, amit eddig kihagytam - legalábbis azt hittem, hogy. Van egy nem hivatalos lista, amiben el kell verni a gépet, különben elszemtelenedik. Ebbe botor módon belevettem olyan nagyformátumú játékok folytatásait, mint a MOHA vagy a COD. Hiba is, meg nem is.

Szépnek szépek, de egyesek szerint Kelemen Anna is az, de még szerintük se feltétlen éri meg a pénzét. Beleölnek rengeteg időt és pénzt, aztán 3-4 óra alatt ki lehet végezni. Persze, ott van a többjátékos üzemmód, de a szabad szerverek tele vannak noobokkal, meg barmokkal, akiket az szórakoztat, ha mások szórakozását elronthatják. A klánozás meg időigényes, és különben is, multit olyanokkal jó játszani, akikhez meccs alatt odamehetsz, és tarkón vághatod a billentyűzettel. Az megtanítja a campert a tisztességre.

Nem tudom ki látta azt a filmet Robin Williams-szel és Robert de Niróval, angolul Awakenings volt a címe: Williams orvost játszik benne, aki egy kísérleti módszerrel visszahozza a kómaszerű állapotban vegetáló de Nirót. Olyan nyugtatót ad nekik nagy dózisban, ami a Parkinson kórban szenvedők remegését csillapítja, őket meg felélénkíti. Hasonló visszásságokat lehet felfedezni két politikusunk elmúlt hetekben tett nyilatkozataiban.

Kóka János hirtelen egyszemélyes libertárius lett, és zsírleszívásra küldené az államot, mert az túlzott mértékben rátelepszik a gazdaságra. A több mint 9000 közfeladat állami kézben összpontosulása egyben azt is jelenti, hogy ezeket a feladatokat állami alkalmazottak látják el monopolisztikus, verseny nélküli környezetben, és állami közbeszerzésekre kényszerítik a szabad vállalkozásokat. És erre most jött rá. Plafontörvény? Március óta mi változott, akkor miért nem volt ilyen bátor?

- Mit csinálsz, Alvar?
- Szülinapi meghívókat osztok tantónéni. Jövő héten leszek nyolc éves!
- Az nagyszerű. Ugye mindenkinek adsz?
- Nem, Ingának nem adok, mert ő sem hívott meg a sajátjára.
- Ez nem szép dolog, hogy diszkriminálod!
- Diszkrimicsinálok?
- Diszkriminálod! Tudod, milyen rosszul fog esni neki, amikor kiderül, hogy ő az egyetlen, aki nem kapott meghívót?
- De nem ő az egyetlen, Ulf se kap, mert ő meg azt mondta, hogy az Alvar az lánynév.
- Mégis ezt hogy gondolod? Tessék szépen meghívni Ulfot!
- De csúfolni fog és el fogja rontani az egész szülinapot!
- Az engem nem érdekel. És adjál egyet Ingának is.
- De ő se hívott meg!
- Az akkor volt, most meg most van.
- De ez az én zsúrom! Annak adok, akinek akarok!
- Ha így állsz hozzá, akkor nincs más választásom, mint hogy elvegyem az összest. Add szépen ide, nem lesz zsúr.
- Azt próbálja csak meg! Szólok az apukámnak!
- Igen? Én meg... az ombudsmannak! Ki se tudod ejteni, mi?

És az ombudsman el is marasztalta az iskolát, szóban, és a gyerekek még mindig nem tudják kiejteni helyesen se azt, hogy diszkrimináció, se azt, hogy ombudsman. Fontosabb dolgaik vannak ugyanis.

Végül egy teljesen ide nem illő videó: