Még pörgök ezen egy picit, mert félrement a gyógyszer, és meg mert nagyon úgy tűnik, hogy a világon semmi hatása se lesz ennek már. Az volt, hogy történt itt némi osztogatás a népnek meg a haveroknak, hitelből, aztán jött a megszorítás, ám az osztogatás nem állt le, majd jött az un. világválság, és hirtelen eltűnt a pénz, és nem nagyon kaptunk újat, ezért elmentünk az IMF-hez, hogy légyszi adjál pénzt. Az IMF azt mondta, hogy oké, adok pénzt, ha bebizonyítod, hogy vissza tudod fizetni, ami gyakorlatilag abban merült ki, hogy most a kiadási, és nem a bevételi oldalon szorítunk meg. Az IMF-et amúgy kurvára nem érdekli, hogy mit és hogyan csinálunk, ha a csomag végén azt látja, hogy megvan a kamat, az nagyobbrészt ránk van bízva, mi álltunk elő a pakkal, és vállaltuk, részletesen, pontokra lebontva, csak éppen számokat nem írtunk hozzá.

Az nem is úgy volt. Nem is a Bajnai-csomagot, hanem az egyik Gyurcsány-csomag keretmegállapodásának a módosítását hírdették ki most. A sajtón egy kisebb helyreigazítási hullám futott végig, példás reakcióidővel. Úgy tűnik ahhoz, hogy valami történjen, elengedhetetlen, hogy Keller László nyilatkozzon az MTI-n keresztül (ajánlanám az illetőt elhúzódó helyreigazítási és egyéb perekben közvetítőnek). De nézzük a forrásokat:

„Ha még eddig nem tudtuk volna, most már dokumentum is van róla: nem Bajnai Gordon fejéből pattantak ki a még el sem fogadott Gyurcsány-csomagot meghaladó megszigorító lépéseket tartalmazó tervek. Veres János ezek egy részének teljesítésére már március 10-én garanciát vállalt az Európai Uniónak.”

Írta a Népszabadság. Ez alapján írta Mózer a HVG-be, hogy:

„… bárki lesz is a következő miniszterelnök, már egy aláírt, az EU-val szemben bevállalt, és április 3-a óta hatályban is lévő megszorítási csomag rendelkezései szerint kell irányítania Magyarországot. (Ezeket a feltételeket egyébként Bajnai csomagja még túl is teljesíti, bár ki tudja, talán az időközben tovább romló gazdasági helyzetünk és kilátásaink miatt tovább szigorodtak az EU és a Valutaalap előírásai).”

Az nem is úgy volt, nem Bajnai csomagja az, tessék szépen helyesbíteni. Meg is jelentek egyből a szabadkozások, hogy „sajnáljuk, hogy félrevezettük az olvasóinkat”. Ja, ha nem is a Bajnai csomagját fogadták el már Márciusban, akkor nincs is semmi gond, minden a legnagyobb rendben. Az a része, hogy Bajnai az igenis vállalt kereteket túlteljesíti az időközben romló kilátások miatt, nem került bele, csak az, hogy túlteljesíti, vagyis nem az van, hogy de bizony meg van kötve a kezünk, ha a mentőcsomag többi részét is szeretnénk, hanem csak annyiról van szó, hogy ez a Bajnai egy ilyen túlmozgásos gyerek. Stréber, na, puszta önszorgalomból csinálja.

Az előző posztot ma akartam kirakni, de félrenyomtam, mint az átlag parlamenti képviselő, úgyhogy kvázi vázlatformában kiment. Oda akartam kilyukadni, hogy itt mindenki véd mindenkit mindenkitől: az MSZP a családokat és a munkahelyeket a világválságtól, a Fidesz a családokat és a munkahelyeket az MSZP-től, a Jobbik a családokat és a munkahelyeket a cigánybűnözéstől, az SZDSZ meg a családokat és a munkahelyeket a széllsőjobbtól, amihez újfent csatlakozott az MSZP is. De mire föl?

Kikiáltották a reformdiktatúrát. Gyurcsányék elfelejtettek szólni.

Az EU-nak már előre vállaltuk a Gyurcsány- és Bajnai-csomagot.

Agitprop sorozatunk következő darabjában a párostánc alapjaiból szeretnénk ízelítőt adni. Felkérném az MSZP-t és a Fidesz-t, hogy álljanak ki középre, a polgárokat – vagy lakosságot, egyelőre nem tudni, melyikből van több – pedig arra, hogy húzódjanak kissé széjjelebb. Köszönöm. Akkor kezdjük is!

Medgyessy Péter egy elegáns figurával kerül Orbán Viktor elé, a mellényén fityegő becsületrend kifejezetten klasszikus-elegáns hatást kelt, de ó ne, levette az ingét! Gyurcsány jobbról előzi mindkettőt, tisztára olyan, mint a Viktor, csak magasabb! De a Fideszt se kell félteni, baloldalon piruettezik, ám megbotlik, és az MSZP dupláz!

Ferenc jobboldalt lohol, kissé öles léptekkel, darabosan, nem ezt vártuk volna tőle, de közben Viktor beéri balról, és elébe vág egy népszavazással – váratlan mozdulat, a zsűri később még lepontozhatja. Orbán két kézzel védi a munkahelyeket, a családokat, és az otthonokat, hogy ne a zemberek fizessék meg, a nézőtéren heves taps.

Gyurcsány immár egymaga húzza magával a pártot, mintha az MSZP nem bírná a lépést, fáradtnak tűnnek, és igen, Ferenc elhasal! Helyére gyorsan Bajnai Gordon ugrik, Lendvai Ildikóval kézenfogva, és most ők védik a munkahelyeket, a családokat és az otthonokat a világválságtól! Meglepő fordulat, ahogy két oldalról előzik Orbán Viktort, mit tud ezzel kezdeni a Fidesz?

Kedves nézőink, egyelőre úgy néz ki, hogy az MSZP védi a közönséget a válságtól, a Fidesz meg az MSZP-től, és előrehozott értékelést követelnek. Most egy kis reklámszünet a Hősök terén, de maradjanak velünk, izgalmas lehet még a folytatás!

* * *

Én mellékesen csak annyit szeretnék kérdezni, hogy ha mindenki gőzerővel védi a családokat, a munkahelyeket meg az otthonokat, akkor nekünk, a családoknak/dolgozóknak/lakás és háztulajdonosoknak miért nem jobb? Vagy vannak olyan családok/dolgozók/háztulajok, akiknek jobb, csak azok nem mi vagyunk? És mennyi közülük a Fideszes meg az MSZP-s?

„Mindenki, aki a minimálbér tízszeresét meghaladó összeget, mintegy bruttó hétszázezer forintot keres, az ezen felüli részről mondjon le, vagy fizesse be a szegények javára, közhasznú célokra, javasolja a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ).”

Amikor eddig jutottam reflexből heves anyázásra nyílt a szám (aztán később tovább olvastam, de úgy se lett sokkal jobb a helyzet). Ha csak eddig nézzük, akkor elfelejtünk pár apró dolgot, kezdve onnan, hogy a minimálbér tízszeresének a bruttója ötszörös nettó fizetést jelent, vagyis öt darab minimálbér eltűnt az éterben. Persze nem az éterben, hanem a „progresszív” adózásban, ami adójóváírás révén a munkavállaló oldalán gyakorlatilag nulláról indul. Az éterben átalakul un. szociális transzferekké: ha az államot szolgáltató államnak tekintenénk, akkor egy adott szolgáltatásnak adott ára lenne, vagyis mindenki havonta összegre ugyanannyi adót fizetne, ám ez – nagyon helyesen – nem így van. Ha az államot kockázatközösségként néznénk, akkor havonta mindenki ugyanakkora „biztosítási díjat” fizetne be, amiből a „károsultakat” (az adott szolgáltatást éppen igénybe vevőket) fizetjük, ám – még mindig nagyon helyesen – nem így van. Ha az államot úgy néznénk, hogy mindenki ugyanakkora arányban járulna hozzá a fenntartásához – kb. egykulcsos jövedelemadó -, az egész igazságos lenne, hiszen akinek nagyobb vagyona van, azt nagyobb mértékben is védi az állam – de nem így van, és ez már annyira nem jó. Mert – ahogy a fenti példa, vagyis az öt minimálbér deficit is mutatja – mindezek helyett azt tesszük, hogy egyre emelkedő arányban drágítjuk az államot, és az államon keresztül azokat a piaci termékeket is, amiknek az előállítói állami transzferben részesülnek – és ezt emelné tovább a PDSZ elnöke, amikor az elhibázott koncepciójú minimálbér mellé szeretné beemelni a válságra való tekintettel a maximálbér(?) fogalmát is.

Mi a közös Bajnai és Bokros csomagjában? Már a nyilvánvalókon kívül, hogy mind a kettő fenntarthatatlan államháztartási környezetben született, mind a kettő elég erősen vágta/vágná a füvet, és a többi. Hát hogy egyik se az MSZP-é! Olyannyira nem, hogy azóta Orbán Viktor még Horn Gyuláról is kezd egyre szebb emlékeket őrizni (és jól elférnek a fejében Antall Józsefről dédelgetett képével – bár ki tudja, lehet, néha összevitatkoznak, és olyankor Viktor elkezd nyilatkozni). Mert egy dolgot nem szabad: elvinni a balhét, nyilvánosan.

Az a vicc, hogy ne lopj/csalj/hazudj, mert az állam nem szereti a konkurenciát, megvan? Akkor ezt most pörgesd tovább: ne jótékonykodjál itt nekünk, mert… izé. Csak. Másra kell most a pénz. Lelépési díjakra, ilyenekre (ha marad, akkor finanszírozunk belőle adósságszolgálatot is, de prémiumból nem lehet hiány – ne legyen igazam). Ülök és nézek értetlenül, hogy akkor most mi van: az állam nem szereti az önkénteseket? Ne tessék itt szervezkedni, minden a legnagyobb kontrol alatt. Mocorogsz? Oké, akkor a közcélú adományok adókedvezményeit eltöröljük. Meg úgy is világválság van. Tudom, én reagálom túl a dolgot (még talán helyből nekifutással túl is toltam), és az okok sokkal profánabbak – és kevésbé gonoszak - is lehetnek, de vegyük végig az én verziómat.

Történt, hogy államunk a megtermelt éves vagyonnak kb. a felét beszedi (egyénenként változó, nullától 70%-ig), levon ezt-azt működési költségre, finanszíroz egy adag beruházást – na azokban is sok köszönet van: kifizetetlen alvállalkozók, feketén dolgoztatott munkások, túlszámlázás, haveri megrendelések, megbugázott beszerzések, stb. -, nyújt közszolgáltatásokat, amik miatt mindig panaszkodunk, a maradékot pedig újraelosztja, hogy a segítségre szorulókon segítsen. Ez utóbbira az éves bevételének 14%-át tervezi elkölteni (ebben a különböző nyugellátások nincsenek benne), vagyis az éves megtermelt vagyon 7%-át. Másképpen: egy átlagos hónapban két napot az elesettekért dolgozol.

Elérkeztünk volna a végéhez (ami igazából a közepe)? Most akkor tényleg Bajnai, vagy még mindig nem tudják, hogy akkor egyáltalán tárgyalnak-e valamiről, vagy csak az ingyen pizza miatt azt hitték, buli van? Hogy mi fojt itt az elmúlt héten, l’art pour l’art vagy commedia del’arte, döntse le mindenki maga, én az első fele hajlok, mert nem igazán tetszett, és a cirkusz még mindig olyan, hogy nem kérhetem vissza a pénzem, ha szar az előadás. Meglepett, hogy Gyurcsány bukta a pártelnökséget – vagy nem, lásd a zalaiak -, és az is, hogy az SZDSZ megint segget csinált a szájából – vagyis nem, ez annyira nem lepett meg. Szóval még nincs azért ez teljesen lefutva. Viszont kaptunk az arcunkba egy programkezdeményt, ami olyan lett, amilyenre vártunk, és így bebizonyíthatjuk, hogy füvet nyírni Bokros nélkül is tudunk.

Az egyeztetési-megélhetési vergődést meghagynám most már azoknak, akik szerintük a valóságot látják, és inkább az érdemi – ti. a program – kapcsán fejteném ki az újdonsült dilemmámat, ami nem is annyira új, és bőven belefér, hogy egyelőre teljesen fölösleges aggódok, de hátha. A dilemma fölöttébb hasonlít annak a nyugdíj előtt álló állampolgárnak a dilemmájára, aki bevezetése óta fizette a 13. havi nyugdíj miatt megemelkedett terheket abban a hitben, hogy ezért cserébe ő is hasonló juttatásban részesülhet majd, ám az ígéret kapujában nem egyszerűen becsukták előtte a kasszát, hanem még a kezére is rácsaptak: ő már nem kap, de aki eddig kapott, az ezután is fog. Hozom fel mindezt a szocpol lehetséges megszüntetése kapcsán.

16 éves voltam, és a jó ég tudja, mi célból és végre, de azon kaptam magam egy derűs tavaszi hétvégén, hogy faterral meg még néhány emberrel fatelepen rakodunk meg épp egy pótos ifát. Kell az a kis testmozgás, szabad levegő, miegymás. Az egyik fordulónál elkezdtem nehezen lépni, de gondoltam, csak nem fáradok ilyen hamar. Lenézek, hát nem jön egy deszka is a lábammal? Ott akkor nem fájt, csak csodálkoztam, hogy ezt így hogy? Szerintem Chaplin is egy ilyen afférral kezdte a pályáját, csak titkolják, a zongorakíséret meg azért kellett, hogy elnyomja azt a heveny káromkodást, amit az ember olyankor művel, amikor egy szöges deszkát próbál lefeszíteni a talpáról úgy, hogy lehetőleg közben ne essen seggre, de a mozdulatok teljesen autentikusak voltak. Az egyik srác mondja okosan, hogy fordítsam oldalra, és lépjek rá a másik lábammal, ezzel meg le – nabazdmeg, veled is csak többen vagyunk.

Minden a legnagyobb rendben, a tervek szerint haladunk. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk kérem – vagyis azt azért ne. Milyen jól elvannak a nevekkel, nézzed már, hogy találgatnak, ki kinek lenne jó, meg röhögnek a Vértesen (amíg nem kap valami zsíros állást az új kabinet ernyője alatt, mint jó káder). Surányi? Mekkora már! Még ellenkeztünk is egy kicsit, hátha az SZDSZ megpróbálkozik a szaltó mortáléval, már toltuk volna nyomtatásba, hogy a Fodor az tényleg a Fidesz alvó ügynöke, kellett nekik leszavazni a Kókával szemben (aki persze a mi alvó ügynökünk volt). De nem, nincs oszlatás, így az MDF nyugodtan támogathatja az előrehozottat, majd vagy adunk nekik frakciót az SZDSZ bezsarolására, vagy nem, Bokros felmelegítésével már megtették a dolgukat.

Megadta a menetrendet, amitől eltérni nem lehet: jössz, nem jössz, a vonat nem vár, és ott maradsz egy bezárandó szárnyvonal oszladozó kis állomásán, amerre a madár se jár. A hírgyárban kiporciózták az utolsó morzsát is jó előre, májusig készen áll a terv, ki miről és mit fog mondani, épp három nevet emlegetnek informálisan. Persze nem szabad ezt egyszerre piacra dobni, mert túltoljuk, és a zemberek elfordulnak a fény felől, aminek az lenne a következménye, hogy nem lesznek elvakítva, és észrevesznek dolgokat, amiket nem akarjuk, hogy észrevegyenek (OTP árfolyam? valaki?). Szerves részei ennek a sajtó, az értelmiség, az elemzők, az ideológusok és a törzsszavazók. Lemondott, mégis róla és általa fog szólni minden, mi érdeklődésre számot tarthat, és fontos, hogy ez legyen a legfontosabb, a leghangosabb, ez egyetlen, más időnkbe ne férjen bele.

Pezsgőpukkanásoktól hangos az éjszaka: Gyurcsány Ferenc elindult a horngábori úton (közben a Kóka Jani látványosan küszködik, hogy ne nyerítsen fel hangosan, mert látja, hogy veszi a kamera). Vagy mégsem?

„Kérem, hogy a kongresszus bízza meg a párt elnökét, a választmány elnökét, és a parlamenti frakció vezetőjét az új miniszterelnök megnevezésének előkészítésére.”

Röviden: én, Gyurcsány Ferenc, mint pártelnök, Lendvai Ildikóval és Simon Gáborral – aki szintén komoly pozíciótobzódásban szenved mind az állami, mint a pártbéli szervezeteket és kht-ket tekintve – majd eldöntöm, hogy mi legyen.

Fellángolt ismét a vita a bankok népnyúzó tevékenysége - vagyis a hitelezés - kapcsán. Oda-vissza pattog a labda, mindenkinek meg van a fixa ideája, ki viselje a kockázatot, ki kinek az érdekeit képviselje, és hogy kit kéne megvédeni és kitől. Elöljáróban: az embereket saját maguktól, de ez nem fog menni. Rizikó, felelősség és önzés - csapjunk bele! Abban azt hiszem így a nagy pénzügyi világválság közepén egyet érthetünk, hogy a bankok nem működnek közel se tökéletesen. Lehet vitatkozni, hogy ki visel nagyobb rizikót, a hitelező, vagy a hitelfelvevő, és hogy mennyire egyirányú a kommunikáció és a függés, de van egy lényeges pont: nem kötelező hitelt felvenni. Ez nagyon fontos.

Morvai Krisztina szerint ne fizessük vissza az IMF hitelt, mert fizettünk már eleget. Meg kell néznünk, hogy más országok, pl. Argentína hogyan intettek be a banknak, és le kell másolni. Ház izé. Szerintem is nézzük meg: Argentína kifizette az IMF hitelét. Mindet. Ráadásul egy összegben. A piaci hiteleit döntötte be, aztán 5 évig nem is álltak vele szóba, most is főleg Venezuela finanszírozza. Minket vajon ki fog? Irán? És miből fogunk importálni nem csak szlovák tejet, hanem olyan hungarikumokat is, mint pl. a benzin? És mivel fizetünk érte? Áh, hagyjuk, tudom, ez nehezebb, mint a nemnemsoha. Pedig az euro szkeptikusságra lenne igény, de szerintem ne ő képviselje részünkről.

A lónak két vége van: az egyik harap, a másik rúg, oldalról meg ha ráddől, akkor nehéz tárgy benyomását kelti. A közepén ízléstől függően kényelmes ülés igérkezik, de még akkor se mindegy, melyik irányba nézel - ajánlatos a lóval azonosba. Tüntetésileg ott tartunk, hogy vagy a harapós, vagy a rúgós oldalt átkozzuk, aki meg fel akar ülni rá, arra rádöntjük. Hát csodálkozunk, hogy nem vagyunk már lovas nemzet, és Teddy-t kell nézni a tévében a történeteivel, ha a loviról akarunk hallani? Különben is Gyurcsány hibája az egész. Vagy Orbáné, még nem tisztázott, de lesz majd választás, és ott majd kiderül, hányan is gondolják hogyan. Addig meg elvagyunk a felháborodással, amit igyekszünk egymáson levezetni itt az interneten, az mégis biztonságosabb, mint irl kövezni. De megmondom a frankót. A lélegzeted azért ne tartsd vissza, kelleni fog az még.

Ej, be szép is az, amikor liberális demokráciában a szólásszabadság fundamentumát a kerítés mindkét oldalán hangoztatják, csak a másiktól el akarják venni! Ehhez persze elengedhetetlen, hogy legyen kerítés, és legyenek, akiket egymástól elkerítenek. Ezek nélkül csak életnagyságú terepasztal lenne, és a zembereket úgy kéne utólag rámontírozni a képre, viszont egyszerűbb is lenne propaganda szempontból, mert az éppen aktuális üzenettel teljes mértékben és önként, sőt, instant egyező figurákat rajzolhatnánk a késztermékre, és már mehetne is egyből a plakátnyomóba, közvetlenül a mentsük meg az őserdőket feliratosok után. Adva van nekünk az állandósulni látszó szentháromságunk, ami lassan olyan törvénnyé szilárdul, mint a trigonometria alapvetései: kormány, ellenzék, és a mindent ellenzék. Apró finomságokkal nem foglalkozunk.

Megint nemzeti ünnep van, aki igazán fajin, az már tegnap kirakta a kokárdát, nehogy reggel elfelejtse. Nagyobb népességű helyeken ilyenkor nem nagyon éri meg kimenni az utcára, marad a négy fal, és az elvágyódás, meg az instant szórakozás:

Feladom. Nem bírom követni, hogy mi hova merre meddig az adózásban, de már azt se, hogy mikor. Nincs időm, kedvem, energiám. Eleddig a bérszámfejtőket némi távolságtartással kezeltem, de most kifejezetten sajnálom őket, meg minden olyan embert, akinek havonta változó szabályokból valamiféle üzleti terv formájú dolgot kéne összehoznia. Egyszerűen lehetetlen. Gyurcsány monnyonle. De tényleg.

Képzeljed el, hogy ül a multinál mondjuk egy ilyen ügyvezető-szerű figura, akit felhív a tulaj, hogy olvasta az újságban, hogy akkor most mi van, mennyi lesz a haszon, mit mondjon az ő főnökeinek, lesz-e pénz? Ügyvezetőnk leül az embereivel, kiszámolja, átrajzolják a táblázataikat, visszamondanak megrendeléseket, jutalmakat, elküldenek 20-30 ezer embert, majd postafordultával írja, hogy most már lesz. Aztán januárban megint. Meg a héten nekiáll még egyszer.

Az előző poszt végéről lemaradt útmutatásként:

cPG - Disznódal

Gyáva, konfliktuskerülő, realista, felívelő, üdítő, populista - ezeket a jelzőket használták Orbán Viktor beszédére, mondandójára. És mind igaz is. Ez ugyanis egy beszéd volt. Szónoklat. Egy beszéd arra való, hogy megtapsolják/kifütyüljék, mert azt hallják benne, amit hallani akarnak, még ha nem is azt mondják benne, amit hallani akarnak. Aki akarja, úgyis kihallja belőle, előre megideologizálja, még mielőtt a szavak és szószerkezetek értelmet nyernének. De mit is mondott Orbán Viktor?

(FONTOS: a különböző olvasatok NEM egyeznek bármilyen pártállással - minden hasonlóság a magyar politikával a polmarketing miatt van, aminek a valósághoz semmi de semmi köze)

Viktor beszélt. Mindenről. Talán csak a nemzetközi iszlám terrorizmus és a földönkívüliek maradtak ki. A válság tételes megoldását hiába is várnánk egy beszédből, de volt egy érdekes momentum: új emberek kellenek az új világhoz. Ámen. Reformátuséknál is így mondják, nem? A kérdés most már csak az, hogyan találjuk meg azt az új embert, aki felépíti nekünk ezt az új világot. Szerencsénkre Lewis Black már előállt egy remek ötlettel:

Ennyi volt 3 DVD. Egy naptári nap, jó, ha 6 óra nettó játékidő. Egy újabb széria halála. Nem lenne rossz játék, csak a licensz adás-vétel közben úgy alakult, hogy amire az eredeti fejlesztő kihozta a saját folytatását, addigra nem volt semmi újdonság, amit belerakhatott volna. Vagy én öregszem, vagy az FPS tényleg elérte a kategória határát: a MOHA Airborne része, a COD 4-5, de még a Stalker Clear Sky is csalódás volt nekem. A Gears of War nevű grafikai csoda meg úgy ment fél óra után a levesbe, mint annó az Unreal 2. És most a FEAR 2. Az utóbbi időben egyedül a Fallout volt az, ami olyat tudott mutatni, amit még nem láttam tőlük, de az se vegytiszta FPS. Hamarosan meglesz a GTA 4, de félek kipróbálni.

Japán horrorfilmekből ismerős rémisztgetős, haját szemébe fésülős kislány, paranormalitás, hallucinációk, és rengeteg lőszer. Vagyis megjött a F.E.A.R. 2, három DVD, még nem tudom, mire annyi, de a trailer alapján biztos jó lesz:

Neszójjábe!

Nemzeti sorsdráma egyetlen felvonásban, az is rövid

Szereplők:
Mirek Topolánek, cseh miniszterelnök, az Európai Unió soros elnöke
Angela Merkel, német kancellár
Gyurcsány Ferenc, magyar miniszterelnök
Bulgária, Lengyelország és Szlovákia képviselői
Egyéb uniós tagállamok küldöttei
Fitsch, Moody's és Standard and Poor's megbízottai
A Die Welt, a Wall Street Journal, a Times, a Financial Times, a Frankfurter Allgemaine Zeitung és más újságok tudósítói

p>Érleltem magamban, de nem bírom. A Heti Hetes grémiuma is foglalkozott a világválsággal, és Magyarország válságával. Szomszédok újratöltve, de komolyan. Nekem már csak az hiányzott, hogy Lenke néni - vagy újabban mondjuk Vili bácsi - szomorú arccal nézve a kamerába elmondja, hogy az ÁFA emelést a kisnyugdíjasok keményen megérzik, de hát csak kibírják ezt is, hátha jobb lesz az országnak. Kezdjük akkor bemutatási - szigorúan nem kronológiai - sorrendben, ki mit tett hozzá az ország népének felvilágosításához:

Az archív felvételen az látható, amikor is Kóka Jani egy átmulatott pápai éjszaka után, a reformlendülettől még korán reggel is hajtva az alvó fiatal Ferencet ébredésre próbálja bírni. Érdemes megemlíteni, hogy János már fiatalkorában is lelkesedett a számítástechnikai eszközök iránt, kezében pl. egy sulinetes digitális kamera van, azzal veszi fel, ahogy a felbuzdulástól hajtva kezdetben fittyet hány Katalin asszony csúnya nézésének is, s hevesen gesztikulálva mutatja a reform nemzetközileg elismert jelét bal kézzel, majd a haladóbaloldal jelen lévő tagjainak szelíd nyomásgyakorlására - tegyed el de kurva gyorsan, mert nincs több zsebpénz - végül lecsendesedik.

Külön kedves, hogy a videón később Ferencet "tesó"-ként jelöli meg. Tanulság: minden gabber egy kis geci?

Nobody likes us but we don't care!

Akartam a címben hülye szóviccekkel szórakozni, de aztán letettem róla. A gyerekgyilkosság sose vicces, és most már Mohácsi Viktória sem az. Tudjuk, ő az, aki Brüsszelből hazarepül és rasszista bűncselekményekért kiállt, amint kamerát lát. Aztán visszarepül. Rasszista bűncselekmény Magyarországon egy fajta van: amikor az áldozat roma, és ez akkor is kitörölhetetlenül beleivódik a köztudatba, ha az elkövető is roma, vagy ténylegesen ismeretlen a nemzetiségi hovatartozása. Mohácsi Viktória és Kolompár Orbán teljes mellszélességben kiállnak ilyenkor a felvevőgép elé, és önnön testükkel védik a cigányságot a rasszizmustól: ostorozzák a rendőrséget, a többségi - vagyis a nem-roma, azaz Magyarország magyar, bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán nemzetiségű állampolgárainak együttesét - társadalmat, és úgy általában a jobboldalt.

Kerek egy éve folyik itten a terápia kéremszépen. Mikor ezeket a sorokat gépelem éppen a Heti Hetes világválság-különkiadását hallgatom felvételről (mert ilyen kifejlett masochista vagyok), és közben eszembe jut, miért is kezdtem el blogolni: mert jönnek a hatások, a megmondások, én hallgatom, és szétbasz az ideg a rengeteg nyilvánvaló baromságtól és hazugságtól. Attól, hogy hülyének néznek élből, és vágjak hozzá jó pofát. Régen ilyenkor benyomtam a zenét nagy hangerőn, és eltűntem pár órára egy véres-lövöldözős játékban, de ez már kevés. Úgyhogy kiírom magamból, legyen ideges más is :-).

Meghasadt a tudatom. Már megint. Az oka az ellenbál volt. Csorgatom a nyálam a LoPunkra, nézem a képeket, szívem hevesen ver, már fűzöm a bakancsot, lövöm be a sérót, veszem fel a 'ploitedos pólót (a 'ploitedos póló az muszáj, jó?), fogócska indul! Aztán meg olvasom Baki Ferenc nyilatkozatát, és megy minden vissza a szekrénybe. Milyen kapitalizmusról beszél? Meg milyen elitről? Zámbó Árpyról? Ezt remélem ő se gondolta komolyan.

Tegnap megint nem mindenkinek ment át, amit akartam, hogy tulajdonképp mi, te meg én meg ők, szóval mi itt egymásra vagyunk utalva térben és időben. Igen, időben is. Aki most nyugdíjas, ő fizette az adót, amíg iskolapadban húzogattam a kislányok copfját, most meg én fizetem a nyugdíját. Ez így eddig fair és kölcsönös. Aki akasztást vagy a 65 év felettiek falhoz állítva tarkón lövetését vizionálja (a látomásokkal rendelkező korától függetlenül), az először is keressen fel egy pszichiátert, de vigyen váltás alsóneműt, utána meg gondolja végig ő is ezt. A mi kis társadalmi feszültségeink egyetlen apró, ámde fontos tényből következnek: ezt az egymásra utaltságot a kölcsönösséggel és mindenféle fairséggel egyetemben cirkumveniáltuk. Hitelből, abból.

Hitelt felvenni nem lenne eleve elvetélt ötlet: lehetne belőle utat építeni (szigorúan nem szétlopva), így csábítani a beruházásokat és fejlesztéseket; iskolát felújítani, így biztosítani, hogy lesz, aki a mi nyugdíjunkat fogja fizetni; egészségügyben fizetést emelni, hogy minél hamarabb és minél egészségesebben mehessünk vissza termelni a GDP-t; rendőrséget állományra feltölteni, hogy ne vegyék el tőlünk a GDP-t, ha már egyszer megtermeltük, és a mienk. Mindezek állami szolgáltatások, de direkt vagy indirekt forintban kifejezhető hasznot termelnek a társadalomnak. Az viszont nonszensz, hogy a rendszer puszta működéséhez is kölcsön kell. Az egy szar rendszer.

Jogállam. Jogállamban nem lehet a szabályokat direkt megkerülve nyerészkedni. Emlékszik még valaki arra, amikor drága képviselőink úgy emelték meg a fizetésüket, hogy nem a köztisztviselői illetményalapot növelték, csak a saját szorzójukat? Mindezt a legnagyobb egyetértésben, mindenféle pártkülönbözőség nélkül? És akkor az ember ne kérdőjelezze meg, hogy vannak politikai "oldalak".

Jogállamban 13. havi nyugdíjat se lehetett volna adni, hiszen megvoltak a nyugdíj kiszámításának és emelésének a lefektetett szabályai. Hibás döntés volt, de választást lehetett nyerni vele. Ennyi volt a cél, nem az, hogy a nyugdíjasoknak biztonságos és kiszámítható járulékot adjon, mert a rendszer már korábban is asszimetriával és finanszírozási gondokkal terhes volt.

A nagy adó-, strukturális, világválság és minden reform, v 3.12 (béta):

2009., Július

Mínuszok:

Munkáltatói járulékcsökkentés: 81 milliárd.
Magánszemélyek különadója: 10 milliárd.
SZJA és adójóváírás változtatása: 35 milliárd.
Összesen: 126 milliárd.

Pluszok:
ÁFA emelés: 107 milliárd.
Jövedéki adó emelés: 16 milliárd.
Juttatások átrendezése: 5 milliárd.
Összesen: 128 milliárd.

Egyenleg: 2 milliárddal több pénzt szed be az állam, mint a változtatások nélkül.

2010., Január

A tegnapit folytatva: beleszámoltam az un. adómentes juttatásokat is a képletbe. Így azért csúnyábban néz ki a dolog. A munkáltató szemszögéből a munkavállalóra költött összeg és a munkabérből és juttatásokból az adók (áfa inkluzív) levonása után megmaradó pénz aránya a következőképpen alakul: 36,76 - 37,19 - 36,16. A juttatásokkal számított nettó áfátlanítva már nem ennyire szép: 51,3 - 50,04 - 47,71. Ez bizony 3,59 százalékpontnyi vásárlóerő-csökkenés, még az infláció nélkül is. És akkor még mindig nem számoltuk a jövedéki adót, illetve családosoknál a családi pótlékot. Akárhogy is, ez innen nekem megszorításnak tűnik. De miért csodálkozok? Inkább köszönöm, kedves Ferenc.

Reform a faszomat.

Mit nekem a Gyurcsány! De tényleg, mit nekem? És másoknak? Szerinted ki fogja kiszámolni magának, hogy akkor most jól jár vele, vagy nem? Pláne a különböző juttatások átrendezésével, na meg ugye a jövedéki emelésével - abba már bele sem megyek, mert nincs meg, hogy milyen jövedéki termékből átlag havonta mennyit is veszek, pláne az üzemanyag, ami hétről-hétre változik (ez kivételesen nem a kormány hibája). Azért megpróbálom, de még mindig könnyebb dolgom van, mert nincs se gyerekem, se szülni nem tervezek. A következők, ha jól értem: júliustól 1,7 millió helyett 2,2 lesz az alsó adókulcs sávhatára, viszont a kulcsok 19 és 38%-ra emelkednek, de a különadó végre eltörlődik, az áfa viszont 23%-ra emelkedik, a munkáltatói költségek nem meghatározott részei 5 százalékpontot csökkennek (azt most nem tudtam kivenni, hogy az is sávosan, vagy nem), jövőre meg az alsó sávhatár felmegy 3 millióig. Easy.

- Horn Gyula monnyonle! - Torgyán doktor.
- Gyurcsánytakarodj! - őszödi tömeg.
- Magyar Hírlap előfizetésedet monnyadle! - Gyurcsány Ferenc.
- Jebi ga, jebi ga Milosevics! - Széki Kurva.

Az emberi hülyeség nem ismer határokat. Azt hiszik, hogy ők aztán árják? Lószart, mama! Le volt írva a könyvben, hogy mink max. szolganépnek lennénk jók - és így is bántak velünk. Azt hiszik, hogy ők a nemzetközi kommunizmus elleni utolsó védőbástya? Jajám. Egyik erőszakos strici helyett a legjobb védelem egy másik erőszakos strici. Baszki, még az ideológiájuk sincsenek olyan messze egymástól! Vagy ez nekik ilyen családi örökség? Nagypapa villanyszerelő volt a háborúban? Na jó, az ilyennel ne tessék viccelni, mert a másik meg a koncentrációs táborban halt meg: tökrészegen kiesett az őrtoronyból.

A kedvenc részem az, hogyan lettek hithű nemzetiszocialistákból elkötelezett kommunista besúgók, most meg megint vissza alapállásba, és közben nem volt átmenet. Vagy volt egy ilyen gyűlés, amiről lemaradtam, hogy gyerekek, tessék a vörös zászlóból kihypózni a csíkokat, holnaptól várvédők vagyunk, nem munkásőrök? A bakancs maradhat, de az usankát el lehet felejteni, a karszalagra más neveket írunk! Ami nagyon kemény: Leibstandarte Adolf Hitler, azaz Hitler testőrei. Érted, a pasas öngyilkos lett 60 éve, porrá égették, ezek meg még mindig védik! Hiába, mindenkinek kell egy hobbi.

One way or another they don't give a baszdmeg.

A délszláv háborúkról fura mód nem nagyon tudunk, és nem is nagyon beszélünk. Mindenkinek van olyan imserőse, aki elmenekült a háború vagy a sorozás elől, neadjisten részt is vett benne, csak ők se nagyon beszélnek róla, milyen az, amikor elindultok az erdőbe, és aki szembe jön, arra lőni kell, még ha tudja a jelszót, akkor is. Azt, ami ott folyt, nehéz lesz történelemként bemutatni. Addig marad a művészet:

Friss híreket mondunk: Normie hazatért! Mint Lassie, csak nem ugat! Nem tudjuk mikor, meg hogyan, de most ugyanott van, ahol négy napja volt, csak a köztes időben nem. Ki is vittük gyorsan az erkélyre, úgyhogy a következő jelentlekzőnek darus kocsira lesz szüksége, az meg csak feltünőbb. Részünkről itthon öröm é bodottá :-).

***

Meg lettem lopva. Nem nagy dolog, pár ezer forint. Érzelmi kötődés az volt. Vettünk tavaly egy cserepes fenyőt. Drágám feldíszítette, gondoltuk, jaj de jó lesz, ez a fa lesz minden évben. Ünnepek után kiraktuk az előtérbe, hogy akklimatizálódjon, mielőtt az erkélyre kerülne. Egész jól is működött a dolog, kezdett megszokni, de egyik nap - kedden - eltűnt. Csak úgy. Volt némi tűlevél, jelezvén, hogy levitték a lifttel. Kerestük, nem találtuk. Megkérdeztük a portást, nem látott-e valamit. Ő nem, de vissza tudjuk nézni a kamerát (ez egy ilyen burzsuj hely, ahol a közös költség a fele egy lakásszövetkezeti panelnek, csak négyszer annyi dologra futja belőle valahogy, mi se értjük). Visszanéztük: 19:57-kor két idősebb nő ölben viszi Normie-t (mert így hívták) le a parkolóba, és berakják egy kombiba. Egyikük szépen visszamegy a házba, a másik meg majdnem kiviszi a sorompót tolatáskor. Ott volt mozgóképen, ahogy éppen meglopnak. Két ajtóval odábbról az egyik lakó, meg még valaki. Nem örültünk neki. Felmentünk a lakótárshoz - nyugdíjas, özvegy tanárnő -, tisztázandó a félreértést, hogy az a fa nem árva volt, csak fázott. Nem is tudja, miről beszélünk. Miért vinné el? Hát az övé is tönkre ment, onnantól meg semmi oka elvinni - mondta ő. Meresztettem a szemem. Nem hittem el.

Ha rss-ben esetleg megjelenik ez előtt egy poszt, akkor az sajna elveszett az éterben. Először az eleje, aztán meg a vége. Pedig sokat dolgoztam vele. Isteni gondviselés? Faszkivan. Ennyi maradt a bittemetőben:

Pillanatnyi valóságelőlmenekülés közben fel lehet fedezni a készenlevés teljesen új szintjeit :-). Az előző még valamennyire tényleg kokain okozta átmeneti dopamintúltengés számlájára írható fehérnyulatlátás, a kovetkező viszont valamiféle kőkemény agresszor-pszichedelikus gombafaj lehet:

A tegnapi nap után az elsőhöz még csak-csak lenne kedvem, a másodikat viszont nem biztos, hogy ki szeretném próbálni. Inkább peace meg chillout.

A politikai korrektség valóságtorzító, destruktív hatalmáról szeretnék írni pár sort. Előre bocsájtom, hogy le lehet rasszistázni szabadon, ám ez annyira fog érdekelni, mint amennyire az, hogy ki cigány, zsidó vagy bármi más: kurvára nem. Mert nem ez alapján ítélem meg az embereket, hanem az alapján, amit tesznek. Az előítélet és a rasszizmus közötti finom különbség, vagyis a vélemény tapasztalat általi felülírhatóságának ízlelgetését meghagynám az arra hivatottaknak, csak ne felejtsenek el támogatási pénzt kérni hozzá (extrém esetben EP listás helyet).

A politikai korrektség diszkrét bája duplán van élezve. Ha elhatározzuk, hogy bűnelkövetőkről nem gyártunk statisztikákat nemzetiségi hovatartozásuk alapján, akkor nem értem, miért lehet a védelem esetén megemlíthető körülmény a vádlott hovatartozása? Ha iskolás gyerekekről nem vezethetünk nyilvántartást etnikumuk szerint, akkor egyrészt mi az a szegregáció, hiszen nem tudjuk, létezik-e olyan, hiszen nincsenek az adatok leírva, összegyűjtve sehol se nem, másrészt ha etnikumuk szerint segélyekben, ösztöndíjakban, alapítványaikat támogatásban részesítjük, akkor hogyhogy nem számolhatjuk meg, milyen eredményeket értünk el a programokkal?

A kétszereplős posztmagyar kánon egy kötelező kortárs szólamához értünk: Daróczy Dávid újra felhívta a figyelmünket, mennyire nem mindegy, ki-milyen sorrendben lett gazdag, illetve politikus. Kedves tőle. Nélküle szép lassan közéleti demenciába süllyednénk mi, egyszerű választók. Ha ez nem lenne elég, a jelek szerint feledékenyek is vagyunk. Ez utóbbi szerintem nem igaz: inkább ignorensek vagyunk. Az események és a kijelentések között fennálló disszonanciát úgy igyekszünk feloldani, hogy hiszünk, méghozzá vakon. Vagy blogolunk, kinek mi jön be.

Örömmel közölhetem a tisztelt nagyérdeművel, hogy sikerült megtalálni a legcsudálatosabb gamer számot, amit valaha:

Fuck that,
I like this sensation!

Headshot, only one shot will kill
It's time to kill another one!

A király közben hazatért az Unreal Tournament 3 képében, amiben a sniper bolt action, és csúnyát szól :-)

Tudom, ez rajtam kívül annyira se hozza lázba a mindenki mást, mintha Gyurcsány nyílvánosan pakolná sportszatyorba a IMF hitelt, miközben Bajnai és Veres falaznak ennen testükkel takarva őt, de a hét eseményei szombat óta nem hagynak kétséget a felől, hogy lófasz lesz itt, nem acélmalom.

A feszültség forrása: Hardcore Radio(pont)nl!

Először is: Bástya elvtárs unokájának hívatni magát nagyon punk dolog lehetne, és megemelném a betörőfazonú kötött sapkámat, ha nem a mélységes sértettség szólna belőle. A sértettség egyik eredője pedig, hogy azt nem úgy és nem azt és nem annyiért, mint ahogy a 'Nemzet állította. Ugyanis két szám, öt oldal, 41 történelmi-közéleti női személyiség, és csupán két és fél millió forint. Most nem megyek bele a nyomtatott sajtó kritikus tömegének önfenntartó szükségtelenségébe, pláne Magyarországon, pláne közéleti-politikai ügyekben, és inkább a minisztériumhoz intéznék pár keresetlen sort.

Azoknak a figyelmébe, akik nem értik, hogy az IMF-EU-miegymás hiteleket (segélyeket valójában) miért nekünk kell megfizetni. Most cipeltem haza 24x250 ml koffeines cuccot, van bennem némi túladagolás, úgyhogy a tovább gombra csak erős idegzetűek nyomjanak. Én szóltam.

Princz Gábor ügye egy a sok közül. Olyan ez, mint amikor az Agrobank ügyben hozták az ítéleteket, akkor az egyik vádlott idős korára való tekintettel csak másfél év felfüggesztettet kapott, míg az a félkegyelmű srác az Alföldön, aki ezidőtájt lelőtt egy gólyát, kb. ugyanekkora letöltendőt. A hihetetlen állítások sűrűjében - Járai megfenyegette, hogy elvágják a gyerekei torkát, ha beszél - elvesznek azok a részletek, amiket kisbuszban szállítanak a tárgyalásra, mert annyi van belőlük.

UPDATE: Daróczy már tegnap megválaszolta a kérdéseket, csak én maradtam le róla.

***

Az én miniszterelnököm legyen gazdag ember. A minisztereim, államtitkáraim, parlamenti képviselőim se legyenek szegény emberek. Mutassák, hogy akik sokat tesznek hozzá az országhoz a kapitalizmus jegyében, akik tudják, mi vezet eredményhez, visz sikerre, azok irányítják a gazdaságot, hozzák törvényeinket. Sőt: legyenek rá büszkék, hogy vitték valamire, hogy bízni lehet bennük, hogy a kezükön megforduló pénz szakértelemmel kerül felhasználásra. Tekintsünk el attól, hogy Magyarországon élünk, és az eredeti tőkefelhalmozás hogyan is alakult a mi kis kapitalista köztársaságunk ködbe vesző hajnalán (és alakul még ma is - 100 milliós adócsalás két év felfüggesztett?). Attól is, hogy mennyire felelősségteljesen bánnak a rájuk bízott vagyonnal és jogokkal, különben vagy vér kezd szivárogni a fülünkből, vagy teszünk róla, hogy mások füléből szivárogjon. De attól ne, hogy akiknek vezetniük kéne az országot, mit dugnak az orrunk alá úgynevezett vagyonbevallás néven!

Ha licit, hát legyen licit. Ő 199 fős országházat vizionál, én meg 10 főset, házelnököstül, jegyzőkönyvíróstul és szóvivőstül. Tippem szerint az enyém még olcsóbb lenne, hiszen ő se nagyon tud más érvet felhozni. Ha tovább görgetem még az épületet is kiadhatnánk albérletbe, a komplett törvényhozás úgyis elférne egy kertes házban, nem lenne akkora fűtésszámla, és cigizni is könnyebb lenne kijárni. Fizetés, költségtérítés és szolgálati autó alig, átlátható lenne és egyszerű. Őszinte.

Ahogy ma a parlament működik, az teljesen fölöslegessé teszi azt a sok embert. Majd ha nem szavazógépek ülnek a plenárison, akkor esetleg lenne értelme vitázni a létszámon de addig nem nagyon. Bőven lefedné a tevékenységüket, ha minden pártból/pártszövetségből egy-egy képviselő kerülne csak megválasztásra, és az ő szavazata annyit érne, ahány mandátumot fel lehet írni a neve mellé. Nem kellenének időközi választások, vagy hosszas egyeztetések, a büfét is könnyebb lenne megoldani.

Kéne már egy verziókövető program a kormány terveire. Kiírhatnánk rá közbeszerzést kétszeres áron, de legalább lenne. A rossebb se igazodik már ki az egészen, hogy mikor merre meg mennyit mondanak, nem beszélve arról, hogy amit éppen mondanak, az most jó-e egyáltalán? Előrebocsájtom: nem, nem jó. Mert nem elég, és mert rossz végén kezdi. A zárszót lásd a végén.

Egy nem influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Egy influenzás nő egy átlagos napja

Reggel elindítja a gyerekeket az iskolába - tízórai, tornazsák, ellenőrző aláírva -, utána elmegy dolgozni, az ebédszünetben elmegy postára meg bankba, munka után hazafele bevásárol, otthon megfőz, kitakarít, kikérdezi a hazaérő gyereket, mos és csinál egy teát az influenzától látványosan haldokló férjének. Majd alvás, és másnap ugyanez előröl.

Nem azt akarom mondani, hogy Budai kisasszony nem lehet influenzás, vagy nem lehet tényleg beteg, akár súlyosabb szövődményekkel is. Jobbulást neki, btw. Azt akarom mondani, hogy a saját kis életemben az influenzás nők nem szoktak összeesni, pláne nem a munkahelyükön, pláne nem nyilvánosan. Persze lehet, hogy én tudom rosszul. Kívántam már jobbulást? Esetleg még azt, hogy a sajtótájékoztató alatt én is majdnem elájultam. Kétoldali gyurcsányitisz, csak az enyém a mániákus depresszióra emlékeztetett: eufória, aztán letargia, majd beállt a teljes apátia.