Megint nemzeti ünnep van, aki igazán fajin, az már tegnap kirakta a kokárdát, nehogy reggel elfelejtse. Nagyobb népességű helyeken ilyenkor nem nagyon éri meg kimenni az utcára, marad a négy fal, és az elvágyódás, meg az instant szórakozás:

Tavaly volt kisállat-határozó, idén lehetne a fentiek analógiájára nagyállat-határozó is, mert amikor Gyurcsány beszélni fog, és a '48-as eseményeket (a közteherviselés vajon mi?) párhuzamba állítja majd a saját kormányával, meg fog hasadni a dimenziók szövete, és látni fogjuk, mi is ő valójában: az a lila cucc a videó végén.

Semlyén Zsolt pedig leborotválja a haját, gyors beszerez pár tuti harci heget, felkapja két és fél méteres szent pörölyét, és "A Császár nevében!" kiáltással némi kék erőtér derengésétől kisérve nekiront, de legalábbis mutatja, hogy hét évvel az amerikai "compassionate conservativism" után ide is elért a birodalom üzenete, és készen áll a kormányzásra.

Közben a háttérben kigyúrt zöld, nagyfogú lények élén közeledik Vona Gábor hangos "Waaaagh!" kíséretében, egyrészt mert felőlük szokott érkezni az állandó orkozás, másrészt a játékbeli orkok egyetlen célja, hogy az ellenségnek nekirontsanak, és ellenséget mindig találnak, és akkor "Waaagh!", de ezt már mondtam.

Míg ezek a dolgok zajlanak az SZDSZ látói félrehúzódva számolgatják a jövőt, hogy a Horn Gábori vonalon tova haladva kit kell feláldozni vagy másokkal összeugrasztani, hogy az SZDSZ még két napig kormányon - akarom mondani ellenzékben, de úgy általában a parlamenten és felügyelő-bizottságokon belül - maradhasson.

Fidesz most nincs a jelentben, sajnálom, csak négy fajt raktak be a fejlesztők a folytatásba. Meg meg se érdemlik.