Meghasadt a tudatom. Már megint. Az oka az ellenbál volt. Csorgatom a nyálam a LoPunkra, nézem a képeket, szívem hevesen ver, már fűzöm a bakancsot, lövöm be a sérót, veszem fel a 'ploitedos pólót (a 'ploitedos póló az muszáj, jó?), fogócska indul! Aztán meg olvasom Baki Ferenc nyilatkozatát, és megy minden vissza a szekrénybe. Milyen kapitalizmusról beszél? Meg milyen elitről? Zámbó Árpyról? Ezt remélem ő se gondolta komolyan.
Az úgynevezett kapitalizmusban van az újságoknak egy társasági rovat melléklete, amibe olyan hírek szoktak bekerülni, hogy XY, a százas lista 32. helyezettje, épített a városi közkórháznak egy új szárnyat, zsebből, a polgároknak meg jó egészséget kíván. Bécsben az operabálra a gazdasági és a kulturális élet meghatározó személyiségei gyűlnek össze: igen, még Paris Hilton is, akit bár apja kitagadott az örökségből, azóta saját jogán sokszoros dollármilliomos, a tavalyi elnökválasztási kampány paródia promója pedig komoly visszhangot kapott - nekünk meg be kell érnünk Kelemen Annával.
Az úgynevezett kapitalizmusban a száz leggazdagabb ember listája köszönőviszonyban van a valósággal, tagjai pedig büszkén vállalják, példát mutatva mindenkinek, mi is a sikerhez vezető út - nálunk, ha lemásoljuk elitünk példáit, rövid úton vagy tönkre megyünk, vagy börtönbe jutunk (esetleg mindkettő). Nálunk ugyanis nincs kapitalizmus, ahogy fasizmus, konzervativizmus vagy kommunizmus sincs, de megértem, hogy mindenkinek kell egy hobby: délibáb, amit kergethet. Csak ehhez minek a taréj?
Ha már mindenképp külföldi példával akar az ATTAC kacérkodni, akkor Venezuela helyett ajánlanám a kibucokét: a világ legdemokratikusabb közösségeiként élték az önellátó (vagy nem, ez vita tárgya, hogy az állam mennyivel segített időnként, és miért cserébe) kis mezőgazdasági kommunák mindennapjait, amíg - szintén 100%-ig demokratikus módon - át nem mentek kertvárosba. Mert a kapitalizmus vonzóbb volt nekik, noha senki se kényszerítette őket. Ki akartak zsákmányolódni, mindenáron.
