Gyáva, konfliktuskerülő, realista, felívelő, üdítő, populista - ezeket a jelzőket használták Orbán Viktor beszédére, mondandójára. És mind igaz is. Ez ugyanis egy beszéd volt. Szónoklat. Egy beszéd arra való, hogy megtapsolják/kifütyüljék, mert azt hallják benne, amit hallani akarnak, még ha nem is azt mondják benne, amit hallani akarnak. Aki akarja, úgyis kihallja belőle, előre megideologizálja, még mielőtt a szavak és szószerkezetek értelmet nyernének. De mit is mondott Orbán Viktor?

(FONTOS: a különböző olvasatok NEM egyeznek bármilyen pártállással - minden hasonlóság a magyar politikával a polmarketing miatt van, aminek a valósághoz semmi de semmi köze)

Baloldali olvasat

Nagyon helyes, hogy Obamát - bár sok mindent még nem csinált - nevezi meg partnerként az új világ építésében, valamint melléveszi Sárközy-t is. Franciaország és Amerika, a felvilágosodás államai. Új világrend fog következni, amit már nem is kapitalizmusnak fognak talán hívni, és mi találjuk ki az egészet itt és most. Új emberek fogják azt az új világot lakni. Magyarország is régóta várt már a változásra, és most a világgal együtt, internacionalista összefogásban ez sikerülhet is. A modern technikát kell igénybe vennünk hozzá, a tudomány legújabb vívmányait, hogy az éhínséget, a környezetszennyezést és a fegyverkezést legyőzhessük, hogy mindannyiunk számára élhetőbb, biztonságosabb, békésebb és tisztább világot teremthessünk. Újra kell gondolni az államok szerepét is, akár visszaállamosítás árán is, mert nem hagyhatjuk, hogy pusztán a haszon, a megélhetés domináljon, hisz az vezetett a válsághoz is. Hogy miből fogunk enni meg ruházkodni, azt majd menet közben kitaláljuk.

Nemzeti radikális olvasat

Vége a pénztőke, a bankárok, a külföldi neoliberalisták uralmának! Nagy bajba sodorták a világot, és nekünk, a patriótáknak a kötelességünk, hogy onnan visszahozzuk. Nemzeti alapokra kell építenünk a globalizmus helyett, közbiztonság kell, kevesek országa helyett a nemzet országa. Követeljük vissza a hazánkat a rablóktól! Arról, hogy mit kezdünk az itt és most problémáival, meg azzal, hogy mindezt ha 20 éve kezdjük el, akkor mostanára végeznénk, majd később, a választások után beszélünk.

Jobboldali olvasat

A reménytelenség szüli a reményt. Voltunk már rosszabb helyzetben is, mégis talpra állunk. Apáink még azt hitték, sose mennek el az oroszok, de mi változtatni akartunk, hát változtattunk. Az ország azoké, akok küzdenek érte, nem adják fel. Atlanti orientáció, hagyományok, szuverenitás, törvényesség és rend lép a jelenlegi újraelosztó rendszer helyébe. Józan ész kell ide, nem szabad hagyni, hogy a felelőtlenség és a hedonizmus, a túlzott szabadosság tönkretegyék a világot. A hazugságokkal le kell számolni, a hazugokat felelősségre kell vonni. Az értékeket ismét a helyükre kell tenni. Az itt és most problémáival, a New Deal 2 benézett arányairól nem beszélünk.

A saját áthallásaim

Tudom, hogy a baloldali rész hosszabb lett, mint a többi, de hozott anyagból van. Nekem a beszédekkel alapból bajom van, mert a realisták csúnyábbik vállfajából származom: nem szeretem, ha a dolgok csak úgy lógnak a levegőben, ha nincs itt és most semmi, amihez kötni lehetne őket. Szerettem volna, ha némileg többet konkretizál, hogyan és merre gondolná újra az állam szerepét a gazdaságban és a társadalomban (mi kerülne ki, mi kerülne be, mi változna és milyen irányba), milyen jövőt ígér addig, amíg a hazai alapokra épülő gazdaság versenyképes állapotba kerül (10-20 év), biztos jó ötlet-e forráshiányos külső és belső környezetben állami beruházásokból építkezni, hogyan egyeztethető össze a pénzpiacok nemzeti felügyelete és az Euró bevezetésének szükségessége, és így tovább. Összeszedettebb, programszerűbb, célzatosabb előadást szerettem volna, ami felvázolja, hol vagyunk most, hova szeretnénk eljutni, és hogyan, de legfőképp kevesebb áthallást.

Őszintén, már megint sokat akarok?