A párbeszéd szereplői: Adam, a frissen szabadult neonáci skinhead, és Ivan, a tagadásba menekülő pap (a fenti képről). Disclaimer: a párbeszéd - és a film írója, rendezője - otthonában, Dániában a dán keresztény felekezetektől kitüntetést kapott a műért.
* * *
Adam: - Mi van, ha az ördög nem is tesz próbára téged?
Ivan: - Hogy érted?
- Mi van, ha nem ő üldöz téged?
- Értem. Megint itt tartunk. Ha nem az ördög, akkor ki? Egy kismanó? Lehet, hogy a madarak, a tűzhely és
a kukacok csak a véletlen műve? Ezt szoktad az embereknek mondani?
- Isten.
- Hogy?
- Isten.
- Nem értem.
- Mi van, ha mindezt Isten tette?
- Miért tette volna?
- Mert utál téged. Olvastam a könyvet. Jób könyvét.
- Igen...
- Olvastad, ugye?
- Igen. Az egy krokodilról szól. Meg más állatokról.
- Igen, egy krokodilról, és sokkal többről. Emlékszel, hogy Isten megölte Jób állatait? Hét tevéjét és tíz kölykét? Elvesz tőle mindent és leprássá teszi. Nem emlékeztet ez téged valamire?
- Sosem volt tevém...
- Nézz rám! Nézz rám, Ivan! Felfogtad, hogy e mögött Isten van, ugye? Isten nem melletted áll, Ivan.
- De igen...
- Én nem hiszek ebben a sok szarságban. Csak tudatni akartam veled, hogy Isten az. Az ördög egy percet sem
veszteget rád. Isten meg akar ölni téged. Csak annyira bezárkóztál, hogy nem veszed észre.
- Miért teszed ezt velem?
- Mert gonosz vagyok. És ezen sem tudsz változtatni.
* * *
Maga a film elképesztően fekete humorral és csak többedik végignézésre megérthető motivációkkal operál. A felütés majdhogynem bájos: az összes szereplő súlyos lelki és viselkedésbeli gondokkal küszködik - pszichózissal, ha úgy tetszik. Vagyis a világon mindenki bolond. Az alapvető szembeállításért - csak totalitarizmus és kereszténység létezik, és a közöttük sodródó, mindig az "erősebbhez" csapódó tömegek - egyeseknél biztos kiérdemel egy teliszájas szmájlit, nekem kicsit hiányérzetem volt, de jól használja a szituációt.
Két kérdés viszont bennem maradt. Az egyik pont Jób történetének olvasata, vagyis a fenti párbeszédben a skinhead épp segít-e a papnak, vagy továbbra is önös érdekből csak megtörni szeretné? A keresztény olvasat szerint segít neki, és ha épp meg is akarja törni, azt sem rosszindulatból teszi. A nem keresztény olvasat szerint inkább az számít, amit utána tesz: felelősséget érez a tetteiért, és törődni kezd a többiekkel.
A másik kérdés, hogy a film végére a pap kijött-e a tagadásból? Erre nem kapunk egyértelmű választ (vagy csak én nem). A film betétdala segíthet benne (Bee Gees: How deep is your love), annak is az a része, amit többször is bejátszanak: bolondok világában élünk, akik le akarnak minket törni, amikor inkább hagyniuk kéne, hogy azok legyünk, amik. Vagyis a többi bolond hagyjon minket meg a saját őrültségünkben.
