Elfogtunk egy dokumentumot.
Arról szól, hogy mi is az a kisebbségi kormány, milyen példák vannak előttünk, és hogy Magyarországon ennek jelenleg mi a realitása.
Írt róla az Index is, de ez picit más, ugyanis a Demos 2007. Decemberében írta.
Kis ízeltítő:

...
...
...
- Te János, én kirúgom az Ágit.
- Mi van, Feri, megint szívtatok a Klárival?
- Nem erről van most szó. Én kirúgom az Ágit.
- De miért?
- Sonkás. Nem tetszik.
- Ennyi? Apróság!
- Ennyi. Hogy adja el így az egészségügyet? Sonkásan?
- Még mindig azon a hülye videón rágod magad? Meg akarod mutatni, hogy de, leváltod?
- Nem erről van szó. Ki kell rúgnom.
- Miért van itt sötét? Lámpát igazán kapcsolhatnál már!
- Drága az áram. Spórolunk.
- Készülsz a kormányfői nyugdíjra, mi?
- Te, János... azok a szavazatok... drágák voltak?
- Te miről beszélsz? Mondtam már, hogy a Gabi csinálta!
- Tudom, tudom. De drágák voltak? Vagy csak elvitted őket vacsorázni?
- Még köss bele, hogy hogyan néznek ki a fogaim, jó? Tudod mit? Tőlem legalább nem félnek, hogy egy bárszékkel szétverem az első sorban ülők fejét!
- Én ki akarok szállni ebből az egészből.
- Nem teheted! Miattad adtam fel mindent! Beléptem még abba a rablópártba is a kedvedért!
- Döntöttem. Kiszállok. Elegem van.
- Hogyan szállsz ki? Arra gondoltál már?
- Itt van ez a két pirula. Beveszem a pirosat.
- Feri, ne! Köpd ki! Köpd ki!
...
...
...

Még egy kedves történet, megint személyes tapasztalat.
'96-ban, jól nevelt hazafiak lévén, gimnazista osztálykirándulás a parlamentbe.
Mivel abból a városból jöttünk, ahonnan a Fidesz akkori vezérkara is származott, csak a konkurens gimnáziumból (a miénk volt a hagyomány szerint a humán-természettudományi, az övék a reál tagozat, aztán a miénket megkapta az egyház kárpótlásul, de az egy másik történet), Viktor személyesen járult elénk, és parolázott, többek között velem is lekezelt.

Megnéztem, mert még nem láttam.
Ajánlották kommentben és azon kívül is.
Hát.
Olvasónapló.
A szösszenet három részből áll.

Viktor nyilatkozott a kameráknak:

Feri mentálisan alkalmatlan a kormányzásra. Ez tetszik. Azért alkalmatlan, mert "aki elmond 1 órás beszédet, és nem érinti az ország egyetlen fontos ügyét sem, az mentálisan alkalmatlan az ország vezetésére".

Ez szép kép. Ahhoz viszont, hogy megfessük a hátteret, szükségünk lenne a paletta többi részére is.

Tévedtem.
A végkielégítésből vennék még négy ugyanilyet, mint amim most van.

Sólymody Csabának a figyelmét ugyanakkor felhívnám pár dologra, hátha segít:
- egy nagy bank osztályvezetője profitot termel.
- egy nagy bank osztályvezetőjét nem adóból fizetik, hanem kockázati vállalkozásból.
- egy nagy bank osztályvezetője, ha használtbusztenderezik a fiával, nem ússza meg ennyivel.

A hallgatás ára?

Imádom a Clawfingert.
Jó pár szöveget lehetne citálni, amik gyakorlatilag változtatás nélkül megállják a helyüket a mai magyar politikai helyzetre vonatkoztatva: Pay the bill, Hypocrate, Don't blame me - beszédes címek :-).

Most mégis inkább a Price we pay című szerzeményt adnám. (a link ott balra a szöveg, ez itt meg a videó)
Vigyázat! Szöveggyilkolás következik!
Csak erős idegzetűeknek!

A vallás megint. A tömegek ópiuma.
Ha nem létezne, ki kéne találni.
Vagy már ki is találtuk.
Az ember saját képére teremtette istent, saját vágyaira a túlvilágot.

Ferinek székrekedés lesz a vége?

Nagyon komolyan úgy gondolom, hogy az országnak igenis szüksége van egy rakás változtatásra.
Továbbá meg vagyok róla győződve, hogy ez egy rakás politikusnak és állampolgárnak kúrvára nem áll érdekében.

A Magyar mess (Egy magyar felfordulás)

Az indexen is idézett Economist cikkének magyarítása, megjegyzésekkel.
Szóval éljen a provokáció, a demagógia és a többi szokásos:

Ez egy ilyen nap. Muszlimos poszt.
Avagy: miért robbantja fel magát a muzulmán?
És: mit tudunk mi erről, akik sose jártunk Izraelben?

Elöljáróban annyit, hogy a legtöbb öngyilkos merényletet a Tamil Tigrisek követik el, akik szekuláris, Marxista csoport, és a dinamitos mellényt is ők találták fel, azzal ölték meg Rajiv Ghandit '91-ben. Pedig Sri Lankán se jártam soha, szóval lehet, hogy nem is így volt, csak a tények állítják azt, de azok nem egy több ezer éves könyvben vannak leírva, szóval irrelevánsak a valóság tükrében, mert csak ami a mi fejünkben létezik, az az igaz.

Kinek van több ambíciója? A férfiaknak vagy a nőknek?
Szerintem a nőknek.

A nőknek annyi ambíciójuk van, ami elég maguknak, a pasijuknak, a gyerekeiknek, a hobbiklubjuknak, a szülői munkaközösségnek, és még marad is.
A pasiknak annyi ambíciójuk van, hogy nőt kapjanak. Minden más - a kocsik, a foci, a lóvé, a cuccok - csak pótcselekvés, amiről úgy hiszik, több és jobb nőt kaphatnak. És náluk a nő megkapásával véget is ér az ambíció.
A nőknél viszont pont a megkapással kezdődik csak igazán. Addig csak egymás között rivalizáltak, hogy minél jobb ambicionálandó alapanyagot kapjanak a kezeik közé, de ha megvan, beindul a nagyüzem.

Egyszer régen, egy vidéki kisvárosban...

Dúlt a választási kampány.
A kisvárosba is ellátogatott az utazó cirkusz, mobil színpaddal, kihangosítással, kordonnal, security-vel, szóval ahogy kell.

Az etika, az erkölcs, a jó szándék szép dolgok, csak szarunk rájuk, mert önző, álszent barmok vagyunk.
Elöljáróban: az írás nyomtatot verziójával lehet segget törölni, de a monitorral ne tedd.
Lazán kapcsolódik ehhez.(ez itt balra link és önreklám)

Antal Attila mégse mond le.
Nüansznyi homokszem került a szívbillentyűk közé.

Nagybetegségében azt találta ki, hogy nem megy ám ő csak úgy, fű alatt, mégsemnem. Őt kérem ki kell fizetni.
Végkielégítéssel. Gyanítom, hogy végkielégítéséből ki tudnám fizetni mellényzsebből a lakáshitelem.
Gyanítom, hogy eddigi juttatásaiból telket vettem volna, kettőt. Sőt: gyanítom, hogy a "közbeszerzésekből", azaz abból, hogy pecsétet nyomott rájuk, ami ugye ingyér van, szóval abból építettem volna egy nyaralót én is horvátban, a Demszky mellé (aztán beköltöztettem volna oda egy Józsefvárosi családot, amikor a Gábor épp monokinizik a teraszon).

Mert ha ő kinyitja a száját. Ha ő egyszer elkezd beszélni.
Én hallgatnám. Mondjad, Atesz, mondjad. Nálatok is laknak-e Zuschlagok?

Így vagy úgy: a szíve beteg - nem a pofája.

Nakérem.
Megjöttek az előzetes eredmények.
Bayer rabbi kalandjaira 6173 klikk érkezett (ez egyben új rekord).
A folytatásra már csak 65, vagyis hamar lecsengett a téma.
Ugyanakkor az eddigi csúcstartó, Lívia rendőrnő pornója a maga kis szerény 2075 kattintásával biza lecsúszott.

Következtetés: gyűlölni háromszor jobban szeretünk, mint dugni.

Vagy: gyűlölni mindenki tud.
Esetleg: az gyűlölködik, aki nem dug.
Ez mondjuk megmagyarázza, miért fogy a népesség.
(aki a fenti mondatra nekiáll cigányozni, arra esküszöm ráküldöm az embereimet! az egyik magas, szőke, hosszú haja van, a másik alacsony, köpcös, szakállas, és nem beszél. elkapnak a kisbolt előtt, és seggbedugnak egy csokor zellerrel.)

(a magyaráz és a magyar szavak miért hasonlítanak úgy egymásra?)

Honnan van ez az egész?
Gyűlölni muszáj?
Mindig kell, hogy legyen valaki, aki tehet az egészről?
Soha nem mi?
Másra kenni, mást okolni, mást utálni.

Megpróbálom az elejét nagyon egyszerűen leírni:
- az antiszemitizmus létezik, és rossz.
- az antiszemitizmusra spekulálás létezik, és rossz.
- a hergelés létezik, és működik.
Aki ezen a három egyszerű dolgon nem tud túllépni, az inkább ne.
Légyszi.

Sose gondoltam volna, hogy Bayer Zsolttól valaha is el fogok valamit olvasni.
Pláne, hogy megpróbálom végiggondolni, amit összeír.
De hajrá.

Van ugye most ez a tiltakozás. Hogy Széles Gábor határolódjon el Bayer Zsolttól (én személy szerint jobban örülnék, ha Széles Gábor a Videotontól, az Ikarusztól és hasonlóktól határolódna el, és ezért gyűjtenének inkább aláírást, de ez van). Merthogy Bayer Zsolt bevallottan antiszemita, és ezt Széles Gábor újsága vezércikkben hozta le.

Izraelt, a cionizmust, az ortodoxokat, a könyvet kritizálni náci, antiszemita dolog. Egyik fundamentalizmust a másikkal nem szembe, hanem párhuzamba állítani szellemi sötétség (mint azt a Magyar Cementgyártók Szövetségétől - röviden MaCeSz - tudjuk).

Ha pediglen egyik fundamentalizmus a másik elpusztítására törekszik, akkor bizony választanod kell oldalt. A középen maradás értelmezhetetlen, a kívül maradás úgyszintén. Miután választottál, körmöd szakadtig védd a választottadat. Komoly előnnyel indulsz, ha az egyik fundamentális törekvéssel születési viszonyban állsz, illetve, ha ugyanezen születési viszonnyal ideológiailag ellentétesben.

Azért amikor a saját ifjúsági szervezeted beszól, az azért kemény, nem?

Főleg lévén az Új Generációról szó, ami a PR-t Dávid Ibolyától, a demagógiát Gyurcsány Ferenctől, a szervezkedést Orbán Viktortól tanulta. A fenti felsorolásból Semjén Zsolt ájtatossága és Kóka János mosolya maradt talán csak ki.

Bujakasa.

Megvolt egy hónap az életből, újfent közelebb kerültünk a világ végéhez, az végidők kezdetéhez, továbbá még sohase voltunk ilyen közel a nyugdíjas korhoz.

Amikor nekiálltam leírni agyam absztrakt és groteszk tartalmát és a világ általam érzékelt sovány szeletére adott reakcióit tőlem telhetően kevésbé absztrakt, de aránylag még mindig groteszk módon, nem gondoltam, hogy ennyire meg fog tetszeni.
Az első hét után úgy gondoltam, hogy a terápia egész jól működik, és tényleg: a bennem lévő frusztrációt digitálisan kiadva - s íly módon másoknak átadva - határozottan jobban érzem magam :-).

Van a forrás. Tiszta mátrics. És vannak annak a tudói. Ők a forrástudók. Komoly emberek.
Vannak a forrástudatlanok, akik a forrástudókra figyelnek. Ök a komoly tömegek.
A forrástudók és a forrástudatlanok egy nagy közös cél érdekében dolgoznak együtt: a forrástudók kérdéseket tesznek fel a forrástudatlanoknak, és a forrástudatlanok a forrástudók által előre megadott válaszokat adják a kérdésekre. Mindenki boldog.

Húsvét van, a megbékélés ünnepe.
Jött a megváltó, és megváltotta minden bűnünket.
És különben is, minden keresztényi ünnep valahol a megbékélésről, és a szeretetről szól.
Kivéve, ha nem.

Volt egyszer egy ember, aki azt vette a fejébe, hogy elmondja a többieknek, mi sok jó dolgot csinálhatnának az életükben. Tömegek hallgatták minden szavát, gyűltek köré a tanítványok - és az irigyek.
- Istenkáromló! - mondták a papok.
- Lázadó! - mondták a rómaiak.

Ezt már régóta ki akartam adni magamból, de csak mostanra jutottam el oda, hogy nagyjából megfogalmazzam.
Azaz hogy mit is gondolok a mi nagyszerű politikusaink felém intézett, gondosan megfogalmazott kérdéseiről. Vagyis a népszavazósdiról.
És nem a mostaniról

Imádom a környezetet, de utálom a környezetvédelmet, mert tele van ignorens, békebeli, Woodstock legendáján és gazdasági fellendülésen szocializálódott hippikkel.
Ezeket az embereket nem érdekli a környezet, az állatfajok, a növények, a globális felmelegedés.

A földön valaha élt állat- és növényfajok 99.99999999999999%-a kihalt. És nem mind mi öltük meg. Egyes becslések szerint naponta 25 faj tűnik el emberi beavatkozás nélkül is - hadd távozzanak emelt fővel! Nem úgy, mint a pandák, amiket naponta seggbe szúrnak mindenféle tűkkel, azt mégis inkább egy traktorgumival játszanak, kamerák előtti kopulálás helyett.

Felvesznek az emberek hitelt mindenre, árura, nyaralásra, akármire. Olyan dolgokra fizetnek bünagy kamatot, amik már akkor se tetszettek, amikor hazavitték őket.

Ha meg elkülöníted az egyiket, és leülsz vele beszélni, racionálisan, hogy ez így nem okos intézése a dolognak, akkor egyből jönnek, az oktatás! Ez a válasz mindenre, az oktatás!

Tekivagy?
Akarsz mit?
Hiszel miben?
Fizetsz mennyit?

Tibet. Messze. Magasan. Játszódott ott két film is, az egyikben Brad Pitt.
Láma. Tibeti vallási vezető. Buddhista.
Kína. Megszállta Tibetet. Mert.

Nakérem.
Elérkeztünk az evolúcióban oda, hogy megmondjuk a frankót az un. egészségügyről.
Mert mink, akik álló nap gyilkoljuk a radikálisokat tompa ezüst mokkáskanalakkal, miket bal kezünk mutató és megsújja között tartunk, NEM értünk az egészségügyhöz.

Elvtársak!
Nagy a mi örömünk!
Szeretett vezérünk, alapító szellemünk, a német szabotőr, aki úgy loholt a forradalom után, mivel a spontán tört ki elméletével szöges ellentétben, s nem a "profi", Svájcban képzett forradalmárok által, nos ő, él!
És blogol! És kommentel! És sok neki az álneve!

A tegnapi bejegyzés mérsékelt sikerére reagálva paradigmát váltunk, és elővesszük George Carlint, és az ő radikális megoldásait, avagy hogyan szorítsuk vissza a politikai és vallási radikalizmust és a velük kéz a kézben járó populizmust?

Még végén rendes blog lesz ez itten.

Az elmúlt napokban-hetekben a kommentek között volt egy adag jó ötlet, ki mit és hogyan változtatna - merthogy vannak itt konstruktívak is.
Ne kárhoztassuk a népszavazás intézményét, éljünk vele mi is!
Szavaztassuk meg a "népet", szeretné-e, hogy:

Hagyjuk most a molotov-koktélos neanderthalokat, akiket még az egyszerű ember is leköpött. Vagy Gonda Lászlót, Budaházy Györgyöt, ifj. Hegedűs Lórándot, Vona Gábort, Toroczkai Lászlót, akik olyan megbízhatóan szállítják a napi betevő agyatlanságot, hogy órát lehetne hozzájuk igazítani.

Inkább a radikalizmusról, mint jelenségről beszéljünk. Toroczkai Lászlónak, meg kell hagyni, eseményenként van egy, azaz egy darab józan megnyilvánulása, ami azért ijesztő. Mondta volt pediglen, hogy "Nem volt győzelem népszavazás, mert az emberek a pénztárcájukkal szavaztak, nem a szívükkel, üzent Toroczkai László Orbán Viktor Fidesz-elnöknek.".

Úgy hívták fel rá a figyelmemet, én nem is tudtam róla.
Mármint a cikkről, vagy az indy-ről úgy általában.
Amit írnak, az ül.
Mit ül: üt.
Szinte szóról szóra igaz.
Egy apró, őszinte megjegyzés: azon a kádárkori értelmiségi reflexen, miszerint az értelmiségi csak kritizál, de alternatívát nem ajánl, itt sem sikerült túllépni :-(.
Továbbá - na jó, két őszinte megjegyzés - mellőzik a másik oldalt.
Pedig oldalak nincsenek, csak nevesítések.
Ettől függetlenül ajánlom mindenki kedves figyelmébe.
Mondtam én, hogy mátrics van itten, csak emelik a pirula árát.

A link a cikk erre a színesebb szövegrészre kattintva aktivizálódik tüstént, töltjük a valóságot, pohár víz készít az arcba.

Városi létünk elengedhetetlen kelléke a kisállat-határozó, csak hogy tudjuk, ki-kicsoda az utca népéből. Népnemzeti reneszánszunknak úgy tűnik immáron elengedhetetlen kelléke a macskakövek 3-4 havonta elvégzendő redisztribúciója. Barikádot emelni belőlük ugyan eléggé idő- és munkaigényes, de zúzni, na, azt lehet velük.

Radikálutálatunk mocsarában szeretnénk segíteni a jobb sorsa érdemesebb járókelőknek az elmúlt két évben feltűnt új fajok leírásával. Piros betűs ünnepekkor (Március 15., Augusztus 20., Október 23., December 25-26.) ha a szembejövők között felismeri az alábbiak valamelyikét, csendben, nyugodtan álljon meg, szeme sarkából nézzen körül, nem vették-e már körbe, és nyugodtan, feltűnésmentesen hagyja el az utcát. Semmiképp se fusson! Ne is gondoljon rá! Megbasszák a rendőrök egy üres könnygázkaniszterrel!

Mert az magyar virtus. Tele van vele a naptár. Koncepciótlan, hurráoptimista falnakrohanásokkal. Meg mártírokkal. Ennyi, amit fel tudunk mutatni.

Erre legyünk büszkék. Ünnepeljük a bukást, a kudarcot, az értelmetlen veszteséget. Igazi keresztényi erény. Arról, hogy meghalt az az ember, aki anyagilag is oroszlánrészt vállalt többek között abban, hogy a magyar nyelv modern államnyelvként egyáltalán fennmaradhatott, arról ne emlékezzünk. Az annyira nem volt látványos. A huszárroham bezzeg! Meg mit akartok már, a pasas anyanyelve nem is a magyar volt! Azt hogy adjuk már el?

Dallas reloaded.

Ezeknek hiába Guttenberg. Szegény, ha tudta volna, hogy tök fölöslegesen töri magát...

Avagy a Magyar Gárda hogyan Sturmabteilungosodik tovább. És még tovább :-).
Ja, és újabb történelmi párhuzam az arcképcsarnokból: Für Lajos, és na ki? Hát Ludendorf, ki más!

Hit: állítást tényként elfogadni az azt alátámasztó bizonyítékok hiányában.
Vak hit: állítást tényként elfogadni az azt cáfoló bizonyítékok ellenére.

Mintául szolgáljon az illegális bevándorlók sztrájkja Amerikában.

Ha hazamész, és kell a kulcs, akkor tab->inventory, vagy benyúlsz a zsebedbe?
Ha anyád hív, akkor az teamspeak?
Ha a vizsgalaphoz nincs kurzor, akkor feszült leszel?
Ha lenyomsz egy nyuggert a buszrafutásban, és ő pampog, akkor visszaszólsz-e, hogy "Alázat, mama!"?

Vehehehe :-).

Kitérő: Chaplinnek előbb volt Hitlerbajsza, mint Hitlernek. Azért az kemény lehetett, amikor bement a taggyűlésre, ott ültek Decker, Strasser, Röhm, Göring meg a többiek, és burleszkesen fel alá sétált, fintorgatva új fazonját, mire Decker megszólalt:
- De herr Hitler, ön nem vicces!

Meg azt néztétek, hogy Usztics egyre inkább hasonlít Röhmre? Különösen a szeme körül.

Antal Attila lemondott.
Egészségügyi okokra hivatkozva.
Ez engem egy régi beidegződésre emlékeztet.
Persze lehet, hogy tényleg rossz a szíve, és tényleg szívhez szólóan gondolta, amit nyilatkozott.
Az is lehet, hogy a régi idők nagy emberei, elbukván a bizottság támogatását, szintén mind szívbetegek lettek.

Folytatásosan lazán kapcsolódik ehhez.

A feszültség forrását meg itt tetszik találni.

Minden politikusnak van hisztis periódusa. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez az időszaka. Rövidíteni ezen az időszakon nem tudunk, de meghosszabbítani igen könnyű. Igazuk lehet az idősebbeknek, amikor azt mondják, hogy a hisztis politikust "át kell lépni".

Kezdjük az elején. Grafitember egy bomlott elméjű zseni. A gondolat gerillája. Aki mindennapi rajzunkat megadja, az.

Rajongója, betege vagyok. Azért nem kommentelek nála, mert néhány rajzán egész egyszerűen annyira kajánul röhögök hangosan, hogy nem tudok gépelni, és amikor a hatás elmúlik, már nem emlékszem, úgyhogy megnézem megint, és kezdődik elölről. Amelyik meg nem tetszik, arra meg minek írjam, hogy "ez most nem tetszett", nem?

Az előző posztban volt egy link (

Az Életvonat meg van?
Aki teheti, nézze meg, mielőtt ezt olvasná, különben nem érti a címet.