Volt egyszer egy ember, aki azt vette a fejébe, hogy elmondja a többieknek, mi sok jó dolgot csinálhatnának az életükben. Tömegek hallgatták minden szavát, gyűltek köré a tanítványok - és az irigyek.
- Istenkáromló! - mondták a papok.
- Lázadó! - mondták a rómaiak.

A gonosz papok és az elnyomó Róma tehát elfogták, megkínozták, és kivégezték.
Nem, várj, nem így volt. Beperelték! Ez az! A kegyetlen rómaiak odadobták a gonosz papoknak, hogy állítsák bíróság elé istenkáromlásért!
Úgy is lett! És elítélték istenkáromlásért, ezért halálra kövezték a papok, ahogy az az istenkáromlókra elő vagyon írva mind a mai napig.
Nem, várj - nem kövezték meg. Abban most nem vagyok biztos, hogy elítélték-e, de nem kövezték meg, az tuti. Ja, igen: azért, mert még a rómaiak is bíróság elé akarták állítani lázadásért! És elítélték, ezért keresztre feszítették, ahogy az a lázadókra elő volt írva.
Nem, nem jó - felmentették a lázadás vádja alól, és elítélték istenkáromlásért! Ezért megkövezték! Nem: keresztre feszítették! Mert lázadó! Ja, nem: mert istenkáromló! Azért feszítették keresztre!

Tudtad követni? Igen? Akkor most már tudod, hogyan ölték meg a zsidók Jézust.

Pilátus meg hátul mossa kezeit, és rajtunk röhög:
- Na, rüszük, ezt osszátok szét!

Utóirat:
Mert éppen húsvét volt, Pilátus nagy kegyesen felajánlotta, hogy egy foglyot szabadon ereszt.
- Jézust! Jézust! - skandálta a tömeg.
Pilátus tehát szabadon engedte Barabás Jézust. Názáreti Jézus meg ott állt olyan szemekkel, mint aki nem tudta előre. Majd keresztre feszítették lázadásért - a francba is, nem, istenkáromlásért, istenkáromlásért feszítették keresztre - szenvedett, odasúgott még Hofinak egy poént, és meghalt.
Harmadnap feltámadt, de be volt zárva a barlang egy böszöm nagy sziklával, úgyhogy egyszerűen odébb tolta.

Aztán meg visszazárta.