Egyszer régen, egy vidéki kisvárosban...

Dúlt a választási kampány.
A kisvárosba is ellátogatott az utazó cirkusz, mobil színpaddal, kihangosítással, kordonnal, security-vel, szóval ahogy kell.
Le is zárták a belváros egyik terét, mert hogy ott a szónoki emelvényt, és magát a szónokot kordonnal kellett védeni.
A kordon miatt persze kerülni kellett, nem lehetett csak úgy átvágni a belvároson. Na, ez nem tetszett mindenkinek.
Nekem se, mert - mint jól nevelt konzumidióta - a plázába menet kerülnöm kellett, amikor derült égből egy kétajtós szekrény közölte, hogy erre akkor most én ne.
Ott voltam szem- és fültanúja egy, a magyar valóságba oly szépen beleillő párbeszédnek.

Történt ugyanis, hogy egy hajlott hátú kisnyugdíjas (kerekes szatyorral, micisapival, ahogy kell) is át akart vágni a téren, de neki se szabadott, és összeveszett az egyik rendezővel:
- Mit zárogatnak le itten? Nem szégyellik magukat? Rohadt népnyúzók!
- De hölgyem, Orbán Viktor fog beszédet tartani!
A néni arca elkomolyodott, szúrós szemekkel, vékonyra húzott szájjal csak ennyit mondott:
- Mocskos kommunista!
Majd sarkon fordult, és ott hagyta az elképedt pártkatonát.

Én annyira röhögtem, hogy elfelejtettem, hova akartam menni :-).

Ja, és ez 2002-ben volt.
A mama tudhatott valamit, mint OV a 2006-os jelöltvitában :-).