Bujakasa.

Megvolt egy hónap az életből, újfent közelebb kerültünk a világ végéhez, az végidők kezdetéhez, továbbá még sohase voltunk ilyen közel a nyugdíjas korhoz.

Amikor nekiálltam leírni agyam absztrakt és groteszk tartalmát és a világ általam érzékelt sovány szeletére adott reakcióit tőlem telhetően kevésbé absztrakt, de aránylag még mindig groteszk módon, nem gondoltam, hogy ennyire meg fog tetszeni.
Az első hét után úgy gondoltam, hogy a terápia egész jól működik, és tényleg: a bennem lévő frusztrációt digitálisan kiadva - s íly módon másoknak átadva - határozottan jobban érzem magam :-).