Városi létünk elengedhetetlen kelléke a kisállat-határozó, csak hogy tudjuk, ki-kicsoda az utca népéből. Népnemzeti reneszánszunknak úgy tűnik immáron elengedhetetlen kelléke a macskakövek 3-4 havonta elvégzendő redisztribúciója. Barikádot emelni belőlük ugyan eléggé idő- és munkaigényes, de zúzni, na, azt lehet velük.

Radikálutálatunk mocsarában szeretnénk segíteni a jobb sorsa érdemesebb járókelőknek az elmúlt két évben feltűnt új fajok leírásával. Piros betűs ünnepekkor (Március 15., Augusztus 20., Október 23., December 25-26.) ha a szembejövők között felismeri az alábbiak valamelyikét, csendben, nyugodtan álljon meg, szeme sarkából nézzen körül, nem vették-e már körbe, és nyugodtan, feltűnésmentesen hagyja el az utcát. Semmiképp se fusson! Ne is gondoljon rá! Megbasszák a rendőrök egy üres könnygázkaniszterrel!

Focidrukker

Első állatunk a focidrukker. A foci az nagyon nemzeti, bár nemhogy futballban, de még csak futballhuliganizmusban se vagyunk a világ élvonalában. Hol vagyunk mi az angoloktól, akiknél még a casual is komoly firm? Vagy a délszlávoktól, ahol egész konkrétan nehéztüzérséggel lőtték egymást a Split és a Partisan szurkolók? Viszont olyan talán még a világon nem volt, mint nálunk: a Fradi és az UTE együttes erővel elfoglalta a TeleSportot, és felgyújtott egy vízágyút, ami performansznak is elég abszurd lenne, hát még úgy, hogy nem is volt elpróbálva.
Kinézetre vegyes társaság, van némi közös szeletük a neonácikkal is. Gyakran kopaszok, és gyakran hordanak box márkákat. Amennyiben találkozik velük, próbálja megállapítani, milyen színű sál van a nyakukban - hátha tényleg focimeccsre mennek. Lopva pillantson oldalra és hátra, hogy melyik irányból közelít a rendőrsorfal, és ártatlanul mosolyogva, óvatos, kimért léptekkel hátráljon az ellenkező irányba.

Árpádcsávó

A köztudatban aránylag új jelenség, bár lappangva és csíráiban mindig is jelen voltak az igazán igazi magyarok. Ők azok, akiken kívül mindenki hazaáruló, és mindenkinél mindent jobban tudnak, ami magyar, ami meg nem az, az említésre se méltó, mert egyrészt minden dolog a világon magyar, ha meg mégsem, hát szeretne az lenni, csak nem elég jó hozzá, mert a magyar az a legkiválóbb kvalitása a dolgoknak.
Könnyű őket megismerni: baszomnagy ezüst-piros, nyolcszor szegett, alulról nyitott mintájú zászlókat lengetnek, ami köztudottan jó a magyartalanság ellen, elijeszti a hazaárulókat, és gyógyítja a diszlexiát (bár ez még nem bizonyított). Amennyiben találkozik velük, homályosítsa el tekintetét, kezét nem túl meggyőződésesen rázza az ég felé, és zombulva skandálja ön is pár percig, hogy hazaáruló, de haladásának irányán ne változtasson. Ha átért soraikon, biztonságban van.

Neonáci

Hardcore arcok. A mozgalmi kemény mag. Az igazi harcosok. Van némi értelmezési gondom a nem német származású neonácikkal: ugye a náci ideológia alapja, hogy vannak az árják, meg mindenki más, akit el kell pusztítani, vagy halálra dolgoztatni az árja faj javára. A kérdés pedig: ők mitől olyan halál biztosak benne, hogy ők árják? Nem tudják, hogy ők is rajta voltak Hitler listáján, csak a csávónak nem volt elég ideje, mert jöttek az oroszok?
Könnyű őket összetéveszteni a focihuligánokkal, mert van közös halmazuk. Az egyetlen, ami megkülönbözteti a nemzet- és fajvédőket tőlük, hogy meg se próbálják szurkolónak álcázni magukat. Lonsdale, Warrior, Harcos, az kötelező, különben kis pöcsnek néznék őket. Ha találkozik velük, egyenesítse ki kézhátát, ujjak nyújtva, katonás jobbkezes karlendítés vállmagasságnál valamivel följebb, átszellemült tekintet, közben állva szemlélje őket vonulásuk közben. Ha elvonultak, és nem kapott görcsöt a keze, megúszta.

Kis pöcs

Apu lusta, felső-középosztálybeli értelmiségi vagy vállalkozó, anyu váliumon él, ő meg 21. századi, digitális gyerek. Unatkozó balfékek, akik a gatyájukba élveznek, ha büntetlenül felszedhetik végre a macskakövet, mert... izé... mert a nagyok olyankor elismerően bólogatnak, ők meg mindennél jobban szeretnének bevágódni egy olyan authoriter figuránál, mint aki elől elszöknek otthonról. Meg különben is, másnap lehet hencegni, hogy mekkora forradalmár már.
Könnyű őket felismerni: fiatalok, vékonyak, a játszós ruhájuk is márkás, valamint sállal takarják el az arcukat, mert ha otthon apu vagy anyu meglátja őket a tévén, egy hétre elveszik a kocsikulcsot. Ha találkozik velük, ne ijedjen meg, alapjáraton teljesen ártalmatlanok, viszont ne nevessen, és ne is mosolyogjon! Az felzaklatja őket, és csúnyán tudnak harapni.

Operettes népnemzetis

A jelmezkölcsönzők réme. Mentés, molyrágta, dohos szagú ruhában indul nemzetvédeni. Mosolygós, korzózós stílusban vonul, közben körbe-körbe néz, mindenki elismeri-e, hogy ő van leginkább az alkalomhoz illően kirittyentve. A kokárda az muszály. Pocakos, 50-es, kopaszodó, de magát ellenállhatatlannak tartja a kis hacukájában. Hegedűs Lóránton kívül szónokot nem tapsol meg, mióta Csurkát ciki, legalábbis neki azt mondták a kölcsönzőben.
A fentiek alapján könnyű felismerni: aki huszárnak néz ki, de nincs lova és csákója. Teljesen ártalmatlan, hacsak beszélgetni nem kezd vele, mert akkor fenn áll a veszély, hogy önt megöli az unalom.

Sámán

Szittya ősök reneszánszát éljük, amihez a háttérzenét a kopasz Pataki Attila adja, cigányzenekarral, nemezmellényben, karján fehér, masnis pincsivel. Hátán tegez, de te magázd. Sumérul nem tud, de panelban lakik, titkon viszont szívesen kipróbálná a jurtát meg a félnomád életmódot lent a romantikus Hortobágyon, ha nem adták volna már el az egészet német turistáknak, meg ha hazajöhetne pár óra után.
Felismerni könnyű: ha még emlékszik, hogyan nézett ki Dzsingisz kán a képeskönyvekben, azt mossa össze kissé egy 40-es, gyéren borostás hobbialkesszel, és szagról fel fogja ismerni civilben is. Ha a dobosok körbeveszik, kezdje el fennhangon kántálni, hogy gyurcsánytakarodj - ettől ők transzba esnek, ön pedig végre hazamehet.

Motoros betyár

Rúzsa Sándor vs. Mad Max 2. Totális inkognitó. Simán belefér, hogy Szekeres Imre és Lendvai Ildikó lapuljon a sisakok mögött, utóbbi az előbbi derekát karolva hátulról szorosan. Ők az a csoport, aki gyakorlatilag bármilyen nemzeti éneket át tudnak írni, hogyasszongya: iiiisten áááld meg aaaa maaawrrrrrrrrr, wrrrrrrrrrr, wriiiiiiiiiii!!!!!!!! Ólmot a fülükbe.
Feltűnő csoport (aztán meg eltűnő): motoron ülnek, nagy árpádsávot tűznek a nyeregkápába, és gumit égetnek. Önre nem ártalmasak, hacsak a halláskárosodást, illetve a gumifüst-mérgezést nem számítjuk. Szimplán hagyja őket faképnél, mint mindenki más. Ha nem lesz több gumi, majd csak abbahagyják.

NBH-s agitátor

A nagy misztikum. Sajnos ez ügyben sem leírással, sem tanáccsal nem tudunk szolgálni. Az elhagyott igazolványoknak ne higgyen, az csapda.
Ha mégis találkozna egyel, ne árulja el senkinek, különben mehet Mehmet Karcsika után.

Zekkeres anyóka

A legveszélyesebb mind közül. Őszes, szemüveges, hajlott hátú, kerekes szatyrot maga után húzó kisnyugdíjas. Ne tévessze meg a látszat! Egyrészt a gurulós kosarat shaolin mestereket megszégyenítően forgatja, másrészt tuti, hogy kis hatótávolságú termonukleáris fegyvert rejteget benne, oszt ha berág, vagy nem engedik előre a buszon, odabasz vele!
Ha találkozik vele, feküdjön hassal a földre, kezeit kulcsolja össze a tarkója mögött, és várja meg, amíg vagy tovahalad, vagy kiérkezik a NATO különítmény, és hatástalanítják a mamát. Ha túléli, adjon hálát az égnek, és nézzen más szemmel a világra.

Ha kihagytunk volna valakit, akkor bocs.
Ugyanakkor a fentebb olvasottakat mindenki csak saját felelősségre próbálja ki.