-	Elnök úr, örülünk, hogy ilyen hamar ideért! A válságstáb már összeült.
-	Uraim, mi történt? Mi a vészhelyzet?
-	Elnök úr, a Népkontrollgép…
-	Elállítódott megint?
-	Nem, nem, a kapcsolóbit 0-ra van állítva.
-	Akkor mi a gond?
-	A hangulatkeltő-bit 1-re…
-	Úgy hagyták?
-	Sajnálom, elnök úr, nem gondoltuk, hogy a közeljövőben szükség lesz még rá, és ön is tudja, milyen energiaigényes átállítani.
-	De a kapcsolóbit 0-án áll, nem igaz? Akkor nem értem a riasztást.
-	Piroska.
-	… Piroska?
-	Igen uram. Visszatért. Már majdnem átjutott a tűzfalon.
-	Rendben. Mennyi idő, amíg hozzájut a jelszóhoz?
-	Attól tartok, megvan neki.
-	És csak most szólnak? Hogy lehet nála a jelszó?
-	Nos…
-	… nem változtatták meg?
-	Mi próbáltuk, de a rendszer mindig visszadobta!
-	Uramisten! Azonnal állítsák át a hangulatkeltő-bitet 0-ra! Hallják? Azonnal!
-	Nem lehet. Nincs a hálózatban elég energia.
-	Akkor hiába volt minden.
-	Még nem biztos, a biztonságiak már keresik, nem lehet messze.
-	Nem, nem kockáztathatunk. Írja a következőket:22-es számú elnöki rendelet – újraindítás.
-	Jól… jól értettem? Reboot?
-	Igen. Indítsák újra. Alapbeállítások.
-	Uram, ez egy 50-es évekbeli, szovjet modell! ’89 óta nem volt rajta egy rendes karbantartás! És nincs egyetlen programozónk se, aki értene hozzá!
-	Csinálják. És küldjék be a minisztert az irodámba, fel kell hívnunk a németeket.


 Hiába, no, elmúltak már a KISS-es évek!
Hiába, no, elmúltak már a KISS-es évek! 

 
