„Az új helyzetben új hangvételű kormányzásra s új típusú ellenzékiségre van szükség.” – Sólyom László

És új népre is. Ámen.

Kétféleképp lehet nézni: vagy azért olyanok ők, mert mi ilyenek vagyunk, vagy azért vagyunk mi ilyenek, mert ők olyanok. Ők nem mutatnak túl sok szándékot, hogy másmilyenek legyenek, és sajnos mi sem. Pedig jó lenne. Ki fog elsőként saját rövidtávú érdekei ellen tenni? És követik-e mások? Mert ha nem, akkor ugye teljesen felesleges.

Van egy anarchista iskola, ami azt állítja, hogy a módszer, a dogma, a keretek, a szabályok úgy, ahogy vannak, rosszak, mind, kivétel nélkül. Max épp nincs jobb, de ez nem jelenti sem azt, hogy a jövőben ne lehetne jobb, se azt, hogy a következő jó válasz az előzőn fog alapulni (sőt). Továbbá egy állításnak a valósághoz viszonyított igazságtartalma semmilyen korrelációban sem áll az elterjedtségével térben vagy időben.

Szóval izgi év lesz.

És boldog új évet is :-).

A zárt logikai rendszer, ahogy az értékválasztás is, hit kérdése, s mint ilyen, csak meghatározott keretek között működnek, az externáliákat nem képesek értelmezni sem. Bokros Lajos zárt rendszeréből szerintem érdemes lehet szemezgetni, de egy az egyben átvenni nem, és ez nem feltétlen – vagy inkább nem csak - az ő hibája. A magyar társadalom ugyanis eddig is zárt logikai rendszerben élt és létezett, de leginkább annak az értelmezési keretein kívül.

Semmi - annak, akinek megvan mindene.

Gratulálunk!

Ön semmit sem kapott ajándékba. Abszolút semmit. Ez a legtökéletesebb minimalizmus. A kevesebb több, többé kevésbé. Semmi se értékes. Semmi se egyszerű. Semmi se szent.

Nyissa ki a csomagolást, és essen ámulatba, hogy semmi se történik. Engedje, ahogy a semmi átjárja az elméjét és lecsendesítse a lelkét. Őrizze meg ezt a pillanatot. Hamarosan rá fog jönni, hogy a semmi sokkal több, mint valami. A semmi ajándéka az öné, hogy felfedezze…

"Magyar népdalok, röviden" - sorozat, első rész:

Elmentemén avásárba, záár-vaa-voolt.

Ugyanitt:

Általmennék énatiszán, nemmerek.

Tankezer a figyelmet.

Eleddig csak korlátozott multiplayer akciókat láthattunk a magyar politika arénájában: volt capture the flag a Fidesz és az MDF között, domination az MSZP-n belül, de az igazi war csak nem akart eljönni, de majd most!

Jön! Jön!

Bokros Lajos vs. Vona Gábor deathmatch!

Na ezt tuti megnézném, hátha látok végre valami újat.

Bajnai Gordonnak elege van a politikai cirkuszból – via MTI.

Hiába, no, elmúltak már a KISS-es évek!

(a képen a jelenlegi kormányfő a bal szélen található, míg az előző középen fent)

Patricia Tannis, a Dahl társaság tudományos tanácsadója, Pandora bolygó, első nap. A „feletteseim” azzal bíztak meg, hogy találjak bizonyítékot elveszett idegen eredetű technológia létezésre ebben a szektorban, hasonlót ahhoz, amit az Atlas társaság talált a Prométheusz romjaiban: sokan úgy gondolják, ez a felfedezés alapozta meg az Atlas hatalmának megerősödését. Ugyanakkor egy effajta kincs léte ezen a sárgolyón csillagászati mértékben valószínűtlen, de jótevőim úgy tűnik eléggé hisznek benne ahhoz, hogy erre vesztegessék a tehetségemet. Még csak három órája vagyok itt, de már most úgy rézem, ez a bolygó lesz a halálom. Tudósok nem kergetnek mítoszokat és legendákat.

43. nap a Pandorán. Legalábbis azt hiszem ez ittlétem 43. napja. A holdfényciklusokhoz nehéz hozzászokni, egy nap több, mint 90 órás. Az emberek, akik ezt a porfészket benépesítik, ugyanolyan tudatlanok, mint máshol a galaxisban. Ha tudományos kérdést teszek fel a „Vault”-ról, gyerekdalokat és bágyadt történeteket kapok válaszként egy emberről, aki ismert egy embert, aki ismert egy embert… Egészen kábák lesznek, szerintem az ital vagy agysérülés miatt, és teljesen megfeledkeznek a jelenlétemről. Ha hinnék a pokolban, Pandorához hasonlónak vélném. Ironikus módon az effajta feltételezés ezeknek az ősembereknek a szintjére süllyesztene.

76. nap. Azzal a reménnyel ébredtem, hogy mindez csak egy visszatérő rémálom. Ma több mint 36 órát töltöttünk azzal, hogy közelebb költöztessük a tábort az ásatáshoz, de a hibernációból ébredő, s ezért igencsak éhes helyi fauna csapdájába estünk. A csapatom felét élve fogyasztották el. Úgy éltem túl, hogy egy kollégám holtteste alá rejtőztem, miközben fölöttem éppen lakmároztak belőle. A neve Carl volt. Az érzelmeim kiégtek, és egyiküket sem gyászoltam. Ami azt illeti, az egyetlen, amit éreztem, az öröm volt: öröm, mert Carl széke kényelmesebb volt, mint az enyém. Úgyhogy elfoglaltam a székét.

"Vona hangsúlyozta, hogy a Jobbik lesz a következő parlament egyetlen pártja, amely nem Brüsszelből, Washingtonból, Tel-Avivból, Berlinből vagy éppen Rómából kapja az utasításokat."

Moszkva, Teherán.

Te hol laknál szivesebben?

Ritkán nézek tévét, de minden egyes alkalommal, amikor véletlenül mégis, akkor általában jó időre elmegy a kedvem tőle. Ennek oka nem csak a bugyuta műsorok és filmnek nem igazán nevezhető szörnyűségek, amiket vetítenek, hanem a reklámok. Nem reprezentatív felmérésem szerint a reklámok 90%-a egyszerűen szar.

Kel fel a család reggel, kéne inni gyümölcslevet, mert anélkül egy rendes család nem kel fel. Egyszercsak – a dramaturgia és a történetszövés nem az erősségük – beszakad a plafonon keresztül egy gyümölcsfa! De ilyen mindenfajta délvidékiből van ám rajta! Biztos szimbolikus jelentése van, hülye vagyok, nem értem. Erre mit csinál apu? Leszed egyet a fáról, kifacsarja, megissza, anyu meg mosolyog rá.

Bokros Lajos kiakadt a jövő évi költségvetést bíráló közgazdászokra. A Fideszesek azért kritizálták a jövő évi költségvetést, mert nem számol bizonyos elkerülhetetlen kiadásokkal: MÁV, BKV és kórházmentés. Oszkó Péter után szabadon sok újat ő se mondott ellenérvként: a pénzügyminiszter adu ásza is az volt, hogy de hát mennyi sok nemzetközi intézet átnézte, és rendben találta. Na ja. Ami nincs benne a könyvekben, azt nehéz nem rendben találni. Második ellenérv, hogy mert rosszul gazdálkodnak az említettek, majd a gazdasági kényszer (nem adunk több pénzt) kikényszeríti a jó gazdálkodást.

Tuvalu küldötte felszólalt a klímaváltozás ellen. Nem csoda, nekik igen rossz lesz, és most se túl jó: Tuvalu nem az a turistaparadicsom, mint sok más felkapott kis sziget, évente kevesebb, mint ezren keresik fel. De.

Éves bevételének tizedét a .tv domain licensze adja. Ez erőművek táplálta szerverek nélkül ugye nem lenne. A népesség 15%-a külföldi kereskedelmi hajókon dolgozik, és küldi haza a pénzt. A szállítóhajók égette dízel nem kicsit szennyez jobban, mint amit a kocsidba tankolsz. A maradékot Anglia, Ausztrália és Új Zéland dobták össze, többek között légszennyező ipari pénzekből.

Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila. Az MDF-é Bokros Lajos. Na de lesz-e egyáltalán az SZDSZ-nek? És melyiknek? Legfőképpen pedig: ki lesz a Fideszé? Tülkön ülök!

Mesterházy Attila ugye az az ember, aki úgy néz ki immár, mint Vona Gábor még két-három év masszív ivás után. Különleges képességei közé tartozik, hogy bármilyen akadályt el tud hárítani a politikai célok teljesülése elől, legyen az a támogatandó alapítványok listája, vagy kekeckedő riporterek.

Bokros Lajos úgy néz ki, mint a zsákos bácsi, akivel a ’94 és ’98 között felsőoktatásban tanultak a gyerekeiket ijesztgetik. Előnye, hogy tudjuk, hogy tud, hátránya, hogy hajlamos egy államtitkártól elvárni, hogy elégedjen meg egy kettes Golffal. Na meg a pártja.

A Fidesz jelöltje úgy néz ki, mint az az ember, aki egymaga legalább annyi szavazatot hoz, mint amennyit visz. Ha most kivételesen nem beszél sokat, akkor a szocik otthon maradnak, és végre megint nyerhet. Plusz adócsökkentés.

Az Állami Számvevőszéknek nem kell elnök. Igazából ÁSZ se kéne. Minek az. Átnézi a minisztériumok gazdálkodását, a költségvetést, a zárszámadást, és rendről rendre - párttól, kormánytól, klientúrától függetlenül – megfeddi az intézményeket és vezetőiket. Mert a főnökség az még hagyján, hogy nem feltétlen tud számolni, sokszor még a saját szabályaikat se tartják be. Innen is látható, hogy az ÁSZ-szal csak a gond van. Le vele!

Költségvetési tanács meg úgy kell nekünk, mint búcsúban egy pofon, de tényleg. A helyett, hogy a már meglévő – aránylag független - testület határkörét terjesztették volna ki (esetleg megfejelve némi kényszerítő jogkörrel, de ez már tényleg a fantasztikum világába visz), inkább kerestek maguknak még egy pozícióosztó testületet.

Kovács Árpád iránt érzett rokonszenvünket félretéve, aki Sólyom Lászlóhoz hasonlóan baromira nem érdemli meg azt a fajta álságos bánásmódot, amivel személyét és hivatalát kezelik a pártok, inkább brainstormingoljunk (ez egy szép magyar szó, mint a workshop, vagy a meeting) egy jót: melyik intézmény még az, ami nélkül tulajdonképpen el lehet lenni?

Szoktam volt mondani, hogy itt majd akkor kezdődhet el valami értelmes, ha majd amazok – a régi politikai kurzus maradványai, KISZ titkárastul, sógorostul és kollégiumi szobatársastul – méltóztatnak kihalni. Tévedtem.

„[Topolánszky Ákos] vallomása szerint az Ifjúsági és Sportminisztériumban, majd az utódszervezeteinél Mesterházy Attila államtitkár, az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelöltje érvényesítette a pályázatok esetén a politika érdekeit. A minisztérium által kiírt pályázatok szakmai értékelését követően a tárca politikai vezetése, jellemzően a politikai államtitkár, átnézte a nyertes listát. A politikai államtitkár ilyen alkalmakkor számon kérte, hogy meghatározott szervezetek lemaradtak a listáról, vagy hogy adott szervezetek szerepeltek rajta. Amennyiben feszült volt a viszony a politikai vezetés és a szakmai vezetés között, ez adott esetben "diktátum formáját öltötte", tehát a politikai államtitkár meghatározta, hogy mely szervezetet kell támogatni.”

Mesterházy 1989-ben 15 éves volt, kezdő gimnazista. Ennyit a generációváltásról.

„A pártelnök [Lendvai Ildikó] a - Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölttel és Simon Gábor választmányi elnökkel közösen tartott - szombati sajtótájékoztatón kiemelte: ezt bizonyítja az is, hogy soha nem volt még ennyi fiatal a lista első húsz helyén, mint most.”

Az első húsz helyezett átlagéletkora 48 év. Mágikus szám. Az 50 év felettiek tudnának mesélni róla, hogyan lehet ennyi idősen elhelyezkedni (sehogy), vagy egyes elfeledett településen lakók, milyen a közérzetük ennyi idősen (semmilyen, nem érik meg). Persze nézhetjük úgy is, hogy mennyi a nyugdíjkorhatár. Vagy úgy, hogy mennyi új arc szerepel a listán. Vagy hogy a fiatalítás éllovasát épp feketítik a Zuschlag perben.

„Alex Furlong is about to die, and enter the year 2009…”

Tudod, miért olyan drága a magyar autópálya? Megmutatjuk!

Az Alien és az Emlékmás alkotóitól:

206 milliárd legyen elég mindenkinek! – Oszkó Péter pénzügyminiszter.

Ráadásul ebből 150 milliárdot semmire se szabad elkölteni, annyira tartalék. De akkor minek szedik be?

Abban igazat adok neki, hogy nem szabad folytatni az állami cégek és költséghelyek ciklikus konszolidációját, mert azzal csak arra ösztönözzük őket, hogy tovább folytassák azt a gazdálkodást, ami miatt a konszolidációs igény fellépett. Még az is igaz, hogy egy pénzügyér szempontjából tökéletes megoldás, hogy egész egyszerűen nem adunk nekik pénzt, és kész. Majd megtanulják.

Csak egyszer mondom el...

Kicsi a terrorfenyegetettség.

Vagyis inkább közepes...

A faszt, ekkora!

Nézd már, Morzsi, de hülye ez a kavboly, a lovához beszél! – öregasszony a tacskójának western nézése közben.

Magyar médiatörténeti mérföldkőhöz érkeztünk: Benkő ujjazott, böfögött, dugott és fingott is! Bele a néző arcába bele! Szerintem ez gyönyörű. Igenis az. Mert nem Benkő fingott a néző arcába, hanem a néző maga.

„Csütörtöki értesüléseinknek megfelelően valóban fejlesztési portfóliót, a foglalkoztatási és szociális tárcát kapja az új Európai Bizottságban Andor László.”

Azért ebben van valami pikáns, nem? Egy MSZP-s közgazdász fogja felügyelni az európai foglalkoztatáspolitikát. Hátha tanul valamit, nem csak olyanokat, hogy:

„Az ezredfordulóról visszatekintve neoliberális évtizedet tudhatunk magunk mögött, mely súlyos torzulásokat is hozott, radikalizálva a jobboldali erőket. A politikai baloldalnak képesnek kell lennie a rendszerváltás korrekciójára.”

És ez még kilenc éve volt. Azóta láttuk, mit sikerült összehozni a torzulások csökkentése terén. Plusz azóta tényleg van radikális/szélső jobboldal. Megy ez, csak akarni kell.

Persze, tudom én, hogy ha fele annyit értenék a közgazdaságtanhoz, mint ő, akkor akár lehetnék is valaki, de hogyan viszonyuljak olyasvalakihez, aki a pénzügyi deficitet fejben át tudja váltani szociális deficitre? Nem az lenne a dolga, hogy fenntartható rendszert hozzon létre?

Az ember furcsa késztetést érez áldozatok még meg sem száradt vére fölött megmondani a tutit. Kinyilatkoztatás folyamatban, kérem, a valósággal ne zavarjanak! A pécsi lövöldözésről eddig két vonalat olvastam: vagy amerikanizálódunk, vagy Gyurcsány-Bajnai hibája az egész. Bumm bele a közepébe.

Amerikanizálódunk? Ja, majd ha az egy főre jutó GDP-ben is közelítünk, vagy ha a korrupciós listán javítunk vagy 30 helyet (ez úgy 50%-os javulás lenne, csak szólok), akkor, esetleg. Valahogy ezekben a kategóriákban nem sikerül amerikanizálódnunk. Gyurcsány-Bajnai hibája a lövöldözés? Nem. Elmebetegek mindig is lesznek. De hogy jutnak legálisan fegyverhez?

Ajánlással, pszichológiai vizsga nélkül, úgy. Könnyű lenne valakinek a nyakába varrni a történteket, hogy a társadalmi struktúrák felbomlása hogyan a kormány hibája (az, egyébként, mert a világválságot nálunk ez megelőzte pár évvel), hogy az ilyen esetek mennyire szolgálják a „társadalmi fejlődésünket” (ti. az amerikanizálódást) (nem, nem segítik, kurvára nem), de mi lesz az elkövetővel?

Beindul az áldozatkultusz, az lesz. Meg az ellenségkeresés. Meg a tőkekovácsolás. Meg az allergén reakciók. Meg a félelemkeltés. Meg a tuti megmondása. Lásd fentebb.

„Kóka János az országot szégyenpadra kényszerítő gazdasági bűnözésről beszélt a parlamentben: a rádiópályázatok botrányáról szólalt fel, és megint parlamenti vizsgálóbizottság felállítását javasolta. A parlament később ismét nagykoalíciós szavazással utasította el a javaslat napirendre vételét.”

A korrupció az, amiből kihagynak, ugye? A Fidesz meg az MSZP pedig ellenfelek, igaz?

Az zenéről, annak is az urbánus ágairól, de nem mindről.

Aki a gépi zenét nem érti, nem érzi, az le is nézi egyben. Jobb esetben is zsákutcának, elfajzásnak, tömegterméknek tekinti, nem az élet ünneplésének, mint ahogy a fűszál nő ki a betonlapok rései közül, nem az emberi szellem és lélek diadalának, hanem elvesztésének. Pedig az ember abból építkezik, amije van, ahogy a tegzes lárva is azt építi bele a házába, amit talál: ha autóriasztók, szirénák, ütve fúrók és sercegő vezetékek közt nő fel, akkor ezekből a hangokból fog zenét csinálni; ha összeszerelő soron születik, hát mechanikusan fogja látni és hallani a világot. Nem lesz ettől kevésbé emberi, kevésbé természetes vagy organikus - kevésbé népi, ha úgy tetszik.

Hankiss Elemér jegyzettel jelentkezett az Indexen vagy egy hete, vagyis lehetett akár a múlt évszázadban is, azóta volt már Sajóbábony, avagy polgárháború kontrollált keretek között (apa, kezdődik?), és sok minden más. De mégis. Mert hibásnak és hiányosnak érzem a megállapításait. Külön kiemelés nélkül, különben idézném a nagy részét.

Kölcsönösség

Minden egyes forint elvételét csak akkor fogadja el az, akitől a „társadalmi igazságosság” jegyében elvétetik, ha azért „kap” valamit cserébe. Nagyon jó dolog a közösségi kockázatvállalás, ha oda-vissza hat, de jelenleg ez elég egyirányú.

Igazságosság

A társadalmi igazságosságot is csak és kizárólag a közösségi kockázatvállalás szemszögéből érzem helyesnek levezetni: egy társadalom elemi érdeke, hogy a lehetőségekkel és a képességekkel rendelkezők halmazainak a lehető legnagyobb közös metszete legyen – erre érdemes áldozni.

Védtelenség

Az államnak alapvető feladata az állampolgárainak a védelme: az állampolgár védelme más államoktól, az állampolgár védelme más állampolgároktól, és – s ez talán a legfontosabb – az állampolgár védelme magától az államtól. Azt, hogy az első két kategóriában államunk az utóbbi időben elég rosszul teljesít, láthattuk, de érdekes mód a harmadikat még mindig nem nagyon kérik számon a tömegek.

Szinkron

Ha a nép gazdagodik, természetesnek veszi, hogy az uralkodó elit is gazdagodik. Ám ha egy nép szegényedik, akkor az uralkodó elitnek nem hogy nem ildomos továbbra is gazdagodnia, hanem illik élen járnia az áldozathozatalban – lásd közösségi kockázatvállalás.

Arány

Hankiss írását főleg az önkéntes jótékonyságra hegyezi ki – de mit vár ott, ahol az állam az éves megtermelt javak nagyjából 50%-át beszedi, s az átlagos háztartás bevételeinek 35%-a különböző módon az államtól származik? Milyen plusz szerepvállalást szeretne ezek mellett az arányok mellett? Egyáltalán, miért nem az állami feladatok és az állam szerkezetének átalakítását kéri számon, miért az állampolgárt szapulja tovább?

A Zeitgeist óta – amiről azóta az is kiderült, hogy még a tényszerűen visszakövethető csillagászati referenciák is hibásak voltak benne – ha lehet még nagyobb szkepszissel ülök neki a világméretű összeesküvés-elméletekről szóló filmeknek. A New World Order olyan témákat is érint, amiknél jogos az állampolgár kérdezhetnékje – Katrina (a Fema töketlenkedése), Waco (a rendvédelem töketlenkedése), a választott tisztségviselők nemtörődömsége, az információknak az éppen aktuális célnak való elferdítése, stb. -, ám mindezt leöntik vallási vagy politikai fundamentalizmussal, és esetenként egyenesen instabil, dezillúzióktól szenvedő emberekkel.

„A cigányok ugyanazt eszik, mint a magyarok. Vannak emberek, akik nem eszik a disznóhúst, de mi, cigányok, megesszük.” - Kállai Csaba országos cigányvajda Sajóbábonyban.

Erre mondhatná a főrabbi, hogy ők meg nem esznek sünbálót, ahogy a magyarok sem.

Vagyis:
- ha eszel disznót és sünt, cigány vagy.
- ha eszel disznót, de sünt nem, jobbikos vagy.
- ha nem eszel se disznót, se sünt, zsidó vagy.
- de ha nem eszel disznót, de sünt igen, akkor mi vagy?

Freddy Soto szegény ezt már nem érhette meg, ő biztos tudná.

„Az összevont adóalapba nem a munkáltató által ténylegesen fizetett társadalombiztosítási járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás összege kerül be, csupán az összevont adóalapba tartozó jövedelemnek a társadalombiztosítási járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás mértékével korrigált összege.”

Azért puha, hogy ne fájjon.

Remek találmány: az elmúlt 10 évben minden egyes alkalommal változtak az adó és járulékfizetési szabályok és számok, de eddig nem sikerült elérni, hogy egyetlen módosítással lehessen változtatni a teljes bérköltségen és a nettó fizetésen is.

Tiszteletem a bíráknak.

Kovács László? Mit tudunk róla?

Kovács László ért az energiaügyhöz. Vagy az adóügyekhez. Valamelyikhez.

Kovács László kitűnő példája az MSZP fiatalítási kísérletének.

Kovács László tesz is a népességfogyás ellen.

Kovács László Kovács Pisti barátja.

A H1N1 oltóanyagot Kovács László véréből szintetizálták.

Ezek után nyugodtan lehetne akár köztársasági elnök is.

„…a Gyurcsány Ferencéknek tulajdonított javaslatban Kóka János, Magyar Bálint vagy Horn Gábor [az MSZP országos listájába való] beemelése szerepel.”

- Szeretem a friss napalmszagot korán reggel!- nyilatkozta Magyar Bálint az esethez kapcsolódóan.

Megkerestük Retkes Attilát is, de ő csak ennyit fűzött hozzá:
- Láttam, ahogy egy csiga hosszában végigmászik egy borotvapenge élén. Ez az én álmom.

Meglepetésünkre maga Kóka János sem tudott a dologról:
- Saigon... a francba, még mindig Saigonban vagyok! - fakadt ki a frakcióvezető.

Vona Gábor kommentárja pedig kimerült annyiban, hogy szerinte Kóka János nem is tud szörfözni.

A Vatikán asztrobiológiai konferenciát tartott, hogyasszongya:

„…komoly teológiai problémát jelenthet az is, hogy az idegeneknek saját megváltójuk van, vagy Jézus az ő bűneikért is meghalt, esetleg még mindig bűnösnek számítanak, és meg kell-e őket téríteni?”

Conquistadores! Kell az a tized! De ha mondjuk kettes számrendszert használnak, akkor hányad kell?

És ők is rabjai a Földnek? A fel-fel tőlük nézve merre van?

És egyáltalán, ki volt az a Nicolo Cusano bíboros (1401-1464), és mi történt vele? Meg mi a rossebb az a tanult ignorancia dolog?

"Bazdmeg, abból, amit ennek az ossie-nak fizetünk, egy méterrel magasabbra építhettük volna a falat!"
(nyugatnémetek egymás között, 2008.)

Emlékezés és pátosz napja van: leomlott a berlini fal! Hurrá és hozsanna. Ünnepet rontani nem szabad, így ma is nembeszélünkróla-nap van. Nem beszélünk arról, hogy ha minden jól megy, akkor a 40 éves lemaradást a keleti tartományok az eddigi 20 év mellett még úgy 50 év, és behozzák. Nem beszélünk arról, hogy a rendes kommunista és neonáci pártokkal mi történik a régi határtól keletre. Horn Gyuláról meg utcát neveztek el, most mond.

Persze kell a viszonyítási pont, ezt magyarázta Adolf is Albertnek a makettek fölött, miközben tüzérségi gránátok robbantak a kancellária körül. Fotóznak, keressünk gyorsan egy határszakaszt, ahol még nem bontották le a szögesdrótot! (ugye a vasfüggönyt magyar részről már jóóóval a határnyitás előtt felszámolták, mert nem bírtuk fizetni, kleinlichkeit) Mert hogy véget ért(?) a kommunizmus(?)!

Először is kommunizmus ezidáig csak és kizárólag egy Izrael nevű államban létezett, ott is zárványokban, és ott is vége lett, mert a kommunisták megszavazták, hogy a fogyasztói társadalom az mégis jobb. Másrészt ami itt volt, az nem ért véget, semmi éles váltás nem volt, és az átmenet is szabotálódik. Bajnai mint felszámolóbiztos, ugye – már csak azt lenne jó tudni, hogy a felszámolóbiztosozók hogyan tervezik megszüntetni a mutyizmust. Ugye.

Milyen világot szeretnél?

Írd fel a falra!

Megvan?

Akkor most bontsd le.

Lesz ugye népszámlálás, azt megy a hajcihő, hogy akkor most legyen-e egyáltalán kérdés a vallási meggyőződésről, vagy ne, önkéntesen, vagy egyáltalán. Néphülyítés ezerrel, és pro és kontra asszisztancia zajlik on és offline egyszerre. Szép. Azért szép, mert már előtte is a valóságnak a sarkaiból való kimagyarázása folyik, hát még utána! Ez is csak egy azon témák közül, amiket nem akarunk hitelt érdemlően rendezni, viszont gerjesztésre – és erjesztésre – kitűnően alkalmas. Országunk és népünk és bölcs vezéreink üdvére a magam szerény képességeivel szeretnék hozzájárulni a témát övező masszív elkúráshoz, és egy magánverziót ajánlok a köz figyelmébe, hátha megjelenik az űrlapon.

Ön szeretné, ha alulírott egyház/felekezet/gyűlés nettó fizetésének 2%-át automatikusan megkapja?
a., igen.
b., fizessen a kommunisták!

Case closed. Az egyházak kaphatnának kárpótlási jegyet az elorzott ingatlanok után, mint Mari néni, akinek ugye nem életjáradékban állapították meg a kollektivizált földjeinek az értékét, a Vatikáni szerződést lehetne annulálni, és senki sem mutogathatna másra, mint a sajátjaira: lám, ennyi a keresztény/keresztyén/stb., nem több. Tessék a gyereket temploma járatni, és fizetni a tizedet önként, a más tehenét viszont…

Mert a lényeg mindenfelől az, hogy ők ott a köpködők, mi zsepibe szoktuk, amikor senki sem látja, tessék nekünk elhinni.

Arra jöttem rá, hogy szeretnék szegregálva lenni. Komolyan. Kirekesztve és elnyomva. Végre kiélhetném a mizantrópiámat. Ha ennek az az ára, hogy pár hivatását végző, a köz érdekében munkálkodó állampolgárt (orvos, tanár, rendőr, bolti eladó), vagy csak szimplán civilt (moziban néző, szórakozóhelyen táncoló, forgalmas utcán járókelő) tettleg inzultálnom kell, ám legyen.

Minden lelkiismeret furdalás nélkül hajlandó lennék pl. falhoz csapdosni a moziban azokat, akik telefonálnak, beszélgetnek, vagy zörögnek az akármikkel. Én ezt így élem meg, s mint kiderült, jogom van hozzá, hogy megélésemnek akár külön termet is követeljek.

Szeretnék különtermet, különgépet, külön autópályát, ahol csak én közlekedek. Külön szigetet nyaraláshoz, külön sort a boltban, külön műsort a tévében. Különben hangoskodni, csapkodni, csípni-rúgni-harapni fogok. Mert el vagyok nyomva. És te fizetnéd az egészet, én meg kiköpnék eléd az utcán.

"A magasabb segélyek érdekében ördögi eszközökre is képesek tudatlan és befolyásolt fiatal anyák. Olyan gyógyszert is képesek beszedni, amelyek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra"

– Szabó Éva (MSZP), 2008. Június, Balatonőszöd, Echo TV.

"Nekem ilyen beszédem biztos nem volt. Olyan elhangozhatott (...), hogy ilyen beszédtéma van az emberek között, de nekem ilyen témájú beszédem biztos, hogy nem volt"

- Szabó Éva (MSZP), 2009. November, Budapest, MTI.

„Nem, nem mondta, hogy gyógyszert szednek! Lehet, hogy hallottad, ahogy azt mondta, hogy gyógyszert szednek, de nem mondta, és ez egy tény! Jól van, írd csak meg, hogy azt mondta, hogy gyógyszert szednek! Talán nekem is el kéne mesélnem a feleségednek, mit csináltál Angela-val azon a konferencián Blackpoolban! Mi lenne rá a legjobbb módszer? Egy telefonhívás? E-mail? Vagy mi? Vagy ráírhatnám egy tortára! „Az a szemétláda férjed megcsalt Október 4-én – és gratulálunk az új babához!” Ja, lehet, tényleg jobb, ha ejted a sztorit! Csocsi baszcsi!”

– Malcolm Tucker, 2001., London, In he loop

Bolondkutya, Cicamica, Rossztanács, Kispillangó, Sosehalunkmeg Tábornok és kölyökbandájuk fantasztikus kalandjai valahol a harmadik világnak is a peremén, a második országban balra:

Avagy Alice Csodaországban találkozik a Legyek urával, egyik oldalról lapátolják beléjük az amfetamint, a másikról a lőszert, Makarenko meg valahol hangosan zokog, nem tudni, miért.

Először jöttek Galileivel. Na jó, a Föld mégiscsak nem hogy kerek, és mozog, de még az kering a Nap körül, és nem fordítva. Persze úgy is meg lehet rajzolni, éljen az izotrópia sokáig, de és amennyiben Isten szívatni szeretné az ő legtökéletesebb teremtményét (ti. minket), akkor tényleg minden mindegy.

Aztán ott volt az a kis Wilde gyerek, nagyon jó író, csak hát parázna, sőt mi több: szodomista! Aztán mégis csak neki lett igaza, bár ez rajta már nem sokat segít. A lényeg, hogy re lett habilitálva, Pelikán mehet haza.

Még Darwint is megértem, hogy tulképp az evolúció a központi érvelésnek nem mond ellent, mert az evolúció arról beszél, hogy mi van a halál előtt, holott a cél és a lényeg – mint tudjuk – nem ott van, hanem a sípszó után hagyjon üzenetet. Vagy a sípszó előtt. Vagy után. Kérem várja meg a sípszót.

Na de Marx? Marx? – kérdem én.

Vona Gábor bevonulása a választások előtt...

... és kormányrakerülés után.

Szavazz te is a(z) (Űr)Gárdistákra!

El voltam egy darabig (összezártak egy halom másik emberrel, és ilyen nagy papírlapokra kellett vastag filccel fura nyelven mindenféle mondatokat írnunk), nem volt internet se, és még csak pótolom, amit kihagytam. Pont Október 23-án.

Ami feltűnt, hogy 1989-ben a Parlament előtt volt un. tömeg, míg most az összes csicsát, huszárokat és jól megkoreografált koszorúzást nem láthatták a zemberek. Gondolom büdösek. Meg kiabálnak is, és gágognak. Nem bírnak viselkedni, na.

Oszkó Péterre meg rá akarnak dönteni egy Prinz Gábor méretű Postabank macit.

Demokrácia? Szólásszabadság? Tolerancia? Liberalizmus?

Nagyon sajnálom, becsipog rá a detektoros kapu, tessék szépen kitenni azt a demokráciát, majd kifele visszakapja. A kapun túl zártkörű rendezvényen egymást tünetik ki a résztvevők, kérem, ne zavarja őket jelenlétével.

„Nem függesztették fel az UD-ügyben érintett Dávid Ibolya […]mentelmi jogát.”

Pedig olyan szépen kérte.

A mentelmi jog kitűnő találmánya a jogrendnek. A sacrosanctity az ókori Róma hagyatéka, eredetileg arra találták ki, hogy a néptribunust ne veressék agyon valahányszor vétót, vagy provokációt alkalmazott – ti. védte a népnek a jogait.

Mai felhasználása az ittas vezetés megúszásától – bár arra éppen nem terjedne ki, hiszen tettenéréskor el lehet járni ellene – a gyorshajtáson át a súlyosabb köztörvényes bűncselekmények – zarolás pl. - megúszásáig terjed.

Aki rendet tud vágni az UD Zrt. ügyben, az mindenképpen szóljon, mert nekem nem megy, ahogy azt a részt se értem, mit akar az MSZP és a Fidesz? Ők is benne voltak, nem csak az MDF?

Ki mit nem mond el? Arra is van mentelmi joguk?

Most, hogy a technikai fejlődés elérte végre azt a bizonyos szintet, már a trolltalanítást is automatizálni lehet, persze individualista és voluntarista módon: az eszköz ott van, aki akarja, használja. Azaz: a blogadmin számára megnyílt a lehetőség, hogy saját blogján tiltott szavak jegyzékét állítson össze, melyeket soha, senki, semmilyen körülmények között nem tud majd cenzúrázatlanul bekommentelni, és még csak gombnyomás se kell mögé.

Jut eszembe, tudod, mi a rendszergazda munkaköri leírása? Disznókat megetetni, gombokhoz nem nyúlni!

Valahányszor a pénzügyminiszter nyilatkozatait olvasom, felmerül bennem a gyanú, hogy ő meg én nem ugyanarról az országról beszélünk. Lehet, hogy ennyire leköti az új elektromos garázskapu távirányítója, velem is meg szokott esni az ilyesmi, csak mivel nekem nincsen garázsom, és a gombnyomásra nyíló esernyőkkel tudom ugyanezt játszani.

Történt pedig, hogy azt mondta a szájával, hogy

„A jövedelménél megtakarított adót a magánszemély a vagyonadóval automatikusan befizeti, ezért az adóhatóságnak kevesebb vagyonosodási vizsgálatot kell lefolytatnia.”

Namármost a művelt angol ilyen esetekben a wtf betűhármast szokta kiírni, a végén sok kérdőjellel, de hasonló késztetést érezhet minden számolni tudó magyar ember, csak legföljebb a „Péterkém, elmész te a …” formát használná, a pontpontpont helyére mindenki vérmérsékletétől függően trópusi növényt vagy lámpavasat behelyettesítvén.

Lendvai Ildikó programot ad. Fogadjuk el, szerkesszünk bele, hozzuk össze, ami összetartozik.

„A program fő kérdése, hogy milyen világot, milyen országot szeretne az MSZP a válság után […] erősíteni szeretnék az állam gazdaságfejlesztő, valamint munkahelyteremtő funkcióit […]a továbbiakban nem lehet a magyar gazdaság motorja a tulajdonszerkezet változása.”

Ezek szerint nagyjából minden maradna a régiben, kivéve, hogy elfogyott az osztogatnivaló. Erre lehet megoldás, hogy elmúlik a válság, ugyanis időközben az országkockázati felár lement a válság előtti szintre.

Az idei első háromnegyed évben mintegy 300 millió eurónyi külföldi működő tőke Magyarországra hozásában működött közre a magyar befektetésösztönzési ügynökség (ITDH), míg az idei negyedik negyedévben további 500 millió eurós befektetés várható - jelezte tegnap a szervezet vezetője.

Mennyi pénz, nem? Nem?

Pozsony határában, mintegy 1.5 milliárd euró értékű befektetéssel épít kereskedelmi-, konferencia-, szabadidő- és szórakoztatóközpontot a TriGranit.

Akkor most mi van? A TriGranit egymaga közel kétszer annyi befektetést visz Szlovákiába, mint a befektetésösztönzési ügynökség Magyarországra? Ez hogy jött össze? Félreértés ne essék, nem az ITDH munkáját szeretném én becsmérelni, de nem kéne megnézni, mi az, amit a szlovákok tudnak, mi meg nem?

Kottából rasszistának lenni könnyű, improvizálni nehéz. Fehér emberre mondani, hogy idegengyűlölő, közhely, még ha pár évtizede szabályosan meg is feszül a sápadtarcú populáció, hogy ők annyira de nagyon nem idegengyűlölők, majd sérvet kapnak. De amikor mondjuk néger utál négert, faji(!) alapon, az zavarba ejtő. Arról még nincsen ábra a tankkönyvben.

Ugyanígy a kirekesztéssel. A kirekesztéshez ugye két fél kell: a kirekesztő, és a kirekesztett. Kirekesztőből – minő véletlen – valahogy mindig több van, mint kirekesztettből, ez alapszabály – kivéve, ha mégsem így lenne, de akkor a jelenséget nem lehet értelmezni, div 0, goto 20.

Nyakó István és Kósa Lajos egymásnak estek. Az embernek már fel se tűnik, hogy már kampány van, lehetne egy szimpla szürke hétköznap is. Éppen terroroznak: fideszterror, vörösterror, ahogy tetszik. Én ezennel szeretném bevezetni a rotterdamterror fogalmát is:

Középosztály, főnév. Jelentése:

The Economist: akinek a bevételéből az alapvető szükségletek – lakhatás, étkezés, oktatás, egészségügy – kielégítése után a harmada megmarad megtakarításokra, vagy rekreációs tevékenységekre.

Arisztotelész: akik nem is gazdagok, de nem is szegények, s akik által – s akikkel szövetségben – egy demokráciának léteznie és működnie kell (kéne). Más szóval egy állam politikai rendszere csak annyira erős és stabil, amennyire a középosztálya.

Szerintem: az, akinek a napi megélhetése nem függ a központi újraelosztástól.

Alcím: Ugyanolyan vagy, mint mindenki más.

Eljött az idő, hogy a blog eddigi legnépszerűbb - és legidőtállóbb - posztját folytassuk, stílusosan (ala LoPunk) némi lopott (és lefordított) anyaggal. A linkért köszönet Demo-nak :-).

A forrás az alábbi szines-szagos-animált cuccon keresztül érhető el:

Nagy levegő, szem becsuk, kattint, olvas, szitkozódik, ír! (lehet, hogy a sorrend nem jó)

A film nem rossz, sőt, tele van üdítő ötletekkel és megoldásokkal: jó volt látni, mit tesz az átlagember a nem éppen átlagos körülmények között, jó volt látni, milyen az, amikor egy számunkra különleges helyet mindennapos, jó volt végre radikális jellemfejlődést látni, de rosszak voltak a benne maradt klisék, az előzmények és a következmények nyitottsága, elnagyoltsága, és egy esetben még az ellentmondása is. Szóval ha meg akarod nézni a filmet, tedd meg bátran, feltéve, ha még nem olvastál róla kritikát.

Feladat kritikusoknak: utána nézni, mi a különbség a koncentrációs tábor és a menekülttábor között! Ha ez megvan, akkor kéretik letisztázni az alábbi állítások lehetséges kimeneteit (félelemre semmi ok, segítünk):

Orbánt itt és ma kritizálni eretnekség, a kommunizmus kívánása, gyurcsányizmus, és egyebek. Jó dolog, hogy a zembereknek szánt (ti. a Blikkben megjelent) interjúban dolgos, nehéz éveket fest fel a nagyérdemű elé, nagy lépés ez a polkommunikációban, hátha rendszerré válik, bízzunk benne. Rossz dolog viszont, hogy kihagy belőle részleteket: Ciceró után szabadon ők is használják a hármas osztatú retorikát, csak itt van egy a népnek, egy a közgazdász-fórumnak, egy meg a Bíbónak.

A hiányzó dolgok (nagy részét én adom a szájába, ez van, nem mindenki kap meghívást a zártkörűekre):
- az egymillió új munkahelyre maga is tíz évet ad.
- a 20 éve elvesztett egymillió munkavállalónak ki kell halnia.
- ha most nekiállunk, még egy 20 év (tehát nem 10), és meg is leszünk.