A hatóság aktivizálja magát. Most éppen az a baja, amit úgy hívnak ma, hogy hírközlés. Mert hatásvadász módon tolja a zemberek arcába a vért meg a beleket. Ez, mint tudjuk, nemzet és erkölcsrontó tevékenység, ellenkezik az ember természetes igényeivel. Vagy mégsem?

Régen voltak nyilvános kivégzések, most meg híradó van. Ha az autópályán baleset történik, a szembe sávokban is az lesz, mert meg kell állni a legbelsőben nézni, van-e vér. Az ember kívánja a látványt, a borzongást, s piaci alapon meg is kapja.

Mi lett volna, ha régen is van hatóság? Mi lett volna a a boszorkányperekkel, vagy Shakespeare-rel? A gladiátorviadalokkal, a Colosseummal? Ödipusz kit tutujgatott volna? Antigonét hova zárják be? Dózsa Györgyöt kik eszik meg? Jézust hogyan végzik ki? Vagy mindez mehetett volna, csak tudósítani nem szabadott róla, mint a Bibliában?

Ez a fajta emberjobbító kultúrharcos igyekezet egy másik rendszer öröksége, meg az az előttié, amikor ha nem beszélünk róla, akkor biztos meg se történt. Korlátolt és hazug. (persze minden a kommunisták hibája, az is, amikor a piramisépítők munka után pinát karcoltak a falakba)

Ha valaki bizonyos idősávokban mondjuk Ice-T számokat akar játszani a magyar éterben – hogy miért tenné, azt én se értem, de én a kereskedelmi rádiózás 99%-át se értem, hogy minek van -, az ezen túl csak figyelmeztető jelzés kiséretében teheti, hogy az amerikai fekete szlengben járatos kiskorúak (mit járatos, folyékony! – bár a hatóság a jelek szerint a nagykorúak között sem talált ilyet fordítónak) jó gyerek módjára el tudjanak kapcsolni.

Hogyasszondja. Először is felesleges itt és most ezen ügy kapcsán világvégét meg példátlan elnyomó diktatúrát vizionálni, több okból kifolyólag is: egyrészt még a régi médiaszabályozás szerint tette a hatóság, amit tett, másrészt meg nem tiltott meg a világon semmit sem: annyit mondott, hogy be kell játszani a rádióban a 12-es karikát. Tök fölöslegesen, az igaz, de hogy miért vagyok én a nemzetközi libsibolsik szekértolója mégis, az most fog csak következni.

Nézd már, Morzsi, de hülye ez a kavboly, a lovához beszél! – öregasszony a tacskójának western nézése közben.

Magyar médiatörténeti mérföldkőhöz érkeztünk: Benkő ujjazott, böfögött, dugott és fingott is! Bele a néző arcába bele! Szerintem ez gyönyörű. Igenis az. Mert nem Benkő fingott a néző arcába, hanem a néző maga.

Elfogták őket, ugye. Én ennek örülök. Lenne még pár ügy, aminek a felderítése szintén elégedettséggel töltene el – olajos ügyek például -, de ennek is örülök. És őszintén remélem, nem lesz ebből is egy móri fiaskó a bűnüldözés részéről (picit elszabadulnának az indulatok, ha igen).

Azóta viszont nem értek valamit: mi az a celebműsor, ami az ügy köré szerveződik a sajtóban? Katona volt, de önként szerelt le, szeretett motorozni, vidám gyerek volt, szeretett nevetni (ki nem, baszki?), hidegburkolónak készült, együttesben dobolt, sógora rendőr, gyerekkora óta rasszista, és sokat fórumozott.

És most hova szarjak? Ennyire nincs hír? Vagy ennyire kell az olvasottság? Kedves olvasóink, csak most, csak nálunk, megdöbbentő részletek a gyilkosokról! Két lábuk volt! Fejenként!