Tuvalu küldötte felszólalt a klímaváltozás ellen. Nem csoda, nekik igen rossz lesz, és most se túl jó: Tuvalu nem az a turistaparadicsom, mint sok más felkapott kis sziget, évente kevesebb, mint ezren keresik fel. De.

Éves bevételének tizedét a .tv domain licensze adja. Ez erőművek táplálta szerverek nélkül ugye nem lenne. A népesség 15%-a külföldi kereskedelmi hajókon dolgozik, és küldi haza a pénzt. A szállítóhajók égette dízel nem kicsit szennyez jobban, mint amit a kocsidba tankolsz. A maradékot Anglia, Ausztrália és Új Zéland dobták össze, többek között légszennyező ipari pénzekből.

Ahogy a frekventált óceáni nyaralóhelyeken sincs kint a tábla, hogy behajtani csak vitorlással vagy kenuval, légszennyező ipar építette légyszennyező repülőkkel és hatalmas turistahajókkal nem, úgy itt sincs kimondva: inkább lemondunk mi is 30%-ról, csak maradjunk meg – ne küldjetek pénzt, ne szállítsatok tengerentúlra, ne internetezzetek. Mert Tuvalunak az a 30% jobban fájhat, mint Németországnak.

A globalizmus másik példás példája szintén a klímacsúcson jön elő: a fejlett kontra a fejlődő országok parttalan vitája. Van egy nagyon egyszerű ötletem: azt a széndioxid-kvótát ne csak a gyártási hely szerint írjuk a táblázatba, hanem a végfelhasználás és a tulajdonos állampolgársága szerint is. Lehet, kicsit másként nézne ki.

Mert most úgy néz ki, hogy a klímaváltozás ellen tüntetni olyan, mint kínai cuccban Tibet szabadságáért, vagy krokodilbőr jakóban az állatok védelméért.