Az ember mindig elismerően bólint, ha profizmussal találkozik. Az utóbbi időben kevés olyan profival találkoztam, mint Tukacs István. Bizony, a legértelmezhetetlenebb nevű kormányzati megbízottak versenyében örökös dobogós Tukacs úr vérprofi politikus. A minap készült vele egy interjú, ahol úgy csúszott ki a kérdések közül, mint a taknyos hal. Ritkán látok ilyen teljesítményt, minden elismerésem. Már ha cél az volt, hogy egy darab értékelhető választ se produkáljon, mert az brilliánsan sikerült. Innen szeretnék gratulálni neki. Engem egy régi David Copperfield interjúra emlékezetet a' la Frei Tamás, csak fordított szereposztásban.

Kérdezz - nem felelek

A nagy forradalmi hevület valahogy így működik. Kár, hogy hősiesíteni szokás :-(. Remekül megragadja a pszichológiáját és az önmaguk felmentését. Mégis csak lehet valami abban, hogy a népiesch mozgalmaknak szokás is a kontinens közepe táján zavarbaejtően hasonlónak lenniük.

Ez mekkora! Gyereket beviszik a kóterba, anyuék meg felveszik utána a segélyeket! A társadalmi igazságosság jegyében persze. Ahogy a társadalmi igazságosság jegyében aki csak teheti, ott bújik ki a szabályok alól, ahol csak teheti, és az fizeti meg, aki nem tud - vagy extrém esetben: nem akar (mi a szociopatizmus, ha nem ez, amikor szembemész a társadalmi normákkal? oszt csodálkozol, ha leköpnek). Társadalmi igazságosság!

Elmondom, mi az a társadalmi igazságosság: aki nem tesz bele a közösbe, az nem is vesz ki. Ez a rövidített verzió. A hosszabb az, hogy meg lehet indokolni pár szociális transzfert, amivel indirekt módon drágítjuk egyes olcsó termékek és szolgáltatások árát, amolyan biztosítás jelleggel, mint az egészségügy esetében, de ehhez ugyanaz az elv társul: aki kihasznál, annak nem jár. Se alanyi, se rászorultság alapon.

Egy képviselőnek nem kell értenie a szakmai - való életben előforduló - dolgokhoz. Egy képviselő az kérem szépen nem ingatlanszakértő. Ezzel még egyet is értünk. De két dologgal nem fogunk: hogy egy képviselőnek a való élettel nem kell, hogy kapcsolata legyen akár ötletszinten is, meg hogy egy képviselőnek a meghozott döntést illetően nincsen felelőssége. Szavazni jár be kérem, nem gondolkodni.

Egy képviselőnek ha azt mondják, hogy az Andrássy úton az ingatlanok négyzetméterára 20 ezer forint, akkor a képviselő - felelősségének teljes tudatában, vagyis abban a nyugodt hitben, hogy az nincs neki - elhiszi. Ha azt mondják neki, hogy egy nem túl jó állapotú, fűtéskorszerűsítés előtt álló panel négyzetméterára 150-200 ezer forint, nos, azt is elhiszi. Ilyen naiva ő. A két információ között semmilyen előjeles kapcsolatot nem lát, fejében nem gyullad ki az a kis lámpa, ami figyelmeztetné, hogy frontális ütközés van a bizottsági ülésterem falain kívül lévő világban.

A párbeszéd szereplői: Adam, a frissen szabadult neonáci skinhead, és Ivan, a tagadásba menekülő pap (a fenti képről). Disclaimer: a párbeszéd - és a film írója, rendezője - otthonában, Dániában a dán keresztény felekezetektől kitüntetést kapott a műért.

* * *

Olvasom, hogy a termékdíj miatt drágulhat a pékáru. A pékárut drágítani nem túl biztonságos dolog, mert a francia forradalom is kalácshiány miatt tört ki, de hogy a termékdíj miatt drágulna, és pont a pékárú? Termékdíj jár az eldobható csomagolóanyagok után, amit a kereskedő fizet, mintegy környezetvédelmi adót. Csomagolóanyagot adni meg kötelező. Ördögi kör. De ha jól olvasol a sorok között, rájössz ám, mi a célja a rendelkezésnek, biza.

Nekünk sose elég. Nem elég a puszta fenntartása miatt alapból is folyamatosan külső finanszírozásért síró újraelosztás, nem elég, hogy hirtelen akkora kockázati felárral hajlandók csak hitelezni nekünk, hogy még, nem elég, hogy elbocsájtások miatt eleve kevesebb lesz a bevétel és több a kiadás, vagy hogy a kereslet visszaesése és a hitelek bedőlése miatt még kevesebb pénz áramlik a költségvetésbe befele. Nekünk az is kell, hogy alultervezzük az inflációt. Ez a költségvetés szempontjából csak annyiban baj, hogy az állam kiadásai nem olyan ütemben követik a pénzromlást, mint a bevételei, vagyis marad rajta némi marzs. Százalékpontonként pár száz milliárd, nem nagy cucc.

Emlékszel még arra a karikatúrára, amin épp amerikai zászlóval kutat a kis robotjármű a Mars felszínén, két marslakó meg azt kérdezi egymástól, hogy de ugye nekünk nincs olajunk? Na, olajat még nem, de gázt már találtak. Ez azért adhat némi lökést az orosz űrprogramnak. De az egeret ki hozza vissza?