Netes kitalálós játék: a program kérdez, majd tippel, hogy kire gondolsz. Egész pofás, de az algoritmuson persze még van mit finomítani :-). Az olyanokat, mint Pinochet vagy Fujimori elég hamar kihozza, ahogy mondjuk Teréz anyát is, vagy akár magát Torgyán doktort, Gyurcsány előtt meg még megkérdezi, hogy az illető a szocialista párt tagja-e, de Johnny Rotten már nem ment neki. Cserébe vágta a Postal Dude-ot, Tommy Vercettit és a GTA 3-as csókát is, aki soha nem szólalt még meg, de Michael Jackson (mármint az öbölháborús amerikai tábornok) kifogott rajta, ahogy Patrick Fitzgerald vagy Dózsa György is.

Muhammad Yunusnak meg annyira mellé lőtt, mint állat, pedig Nobel-díjas, Marlene Dietrich-et pedig rengeteg kérdésből találta csak ki, pedig német bankár urban legend szerint a legtöbb idős német állampolgárnak ő az anyja a nyilvántartás alapján. Itt a link, jó szórakozást :-). Külön poén, amikor egyik-másik kérdésnél beugrik, hogy most éppen kire gondol a program készítője: Jézus és Fidel Castro visszatérő kérdések, ahogy Buffy, a vámpírok réme is - vagy ezek inkább a mi sekélyes gondolkodásunkról árulnak el valamit? Mindegy, mégegyszer a link, egy kattintást megér (már aki még nem találkozott vele).

Amerikában nem úgy megyen ugye a szavazás, hogy fogod a fényképes azonosítóidat (plusz lakcímkártya), és besétálsz szavazónapkor a körbe (vagy visznek szervezett keretek között, városnézésnek álcázva, és addig nem kapsz büfét, amíg be nem húzod az X-et a megfelelő rubrikába), és ragasztasz egy borítékot, hanem ott előre jelezni kell, hogy borítékolni szeretnél (vagy képernyőt tapicskolni). Arra már volt ötlet, hogy itthon is be kéne vezetni valami előzetes szűrőt, hogy az álompolgár tettrekészségét, neadjisten felkészültségét mérje, de a másodfokú egyenlet azért szerintem sok, meg igazságtalan a sztereotip bölcsészekkel és segélyezettekkel szemben. De akkor mi legyen? Van pár ötletem.

Legyen egy tök általános, témába vágó kérdés az elején. Mondjuk, hogy jelenleg mely párt(ok) van(nak) kormányon? Ha hinni lehet a közvéleménykutatásoknak, akkor a szavazati joggal rendelkező népesség 67%-a (!!!) egyből menne a levesbe, vagyis érvénytelen lenne az íve. Ez már elég nagy előny. Hátránya, hogy ha csupán az MSZP-Fidesz-SZDSZ-KDNP-MDF ötöst írjuk be, akkor nagyrészt a Jobbikosok meg a nyugdíjasok döntenék el a választást, ezért javaslom, hogy beugratós kérdésnek vegyük fel a listára a az MSZMP-t, az majd kiszűri az elvarázsolt kedves idős néniket a cenzusból, meg a kisunokáikat is. Viszont aki beírja pluszba az MKKP-t, az kapjon egy csokis kekszet.

Az ember ahol tud, segít, még ha csak kicsit is, mert kicsikből össze tud jönni akár valami értelmes dolog is. Az új bloghu-s hirdetési rendszerre válaszul volt itt eddig minden második kattintásnál egy kihasználatlan felület - ennek most vége. Mivel továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez itt nekem a hobbim, a hobbimmal meg nem akarok pénzt keresni, mert akkor azt már nem úgy és nem azért csinálnám, ahogy és amiért, ezért pro bono kap pár civil szervezet napi 50-100 kattintásnyi megjelenést. A kezdeményezés neve Bloogerunió, és kb. annyi a lényege, hogy a fennmaradó hirdetési időben civil szervezetek hirdetéseit jeleníted meg a blogodon, ingyér', mer' társadalomtudatosak vagyunk (ugyi).

Elérhetőségek:
Blogoldal: bloggerunio.blog.hu
Emil: bloggerunio(kukac)gmail(pont)com

A projekt jelenlegi státuszában a hirdetések már futnak (ahogy itt is), fícsörök még jönnek (remélhetőleg), grafikus - szintén pro bono alapon - pedig kerestetik nagy számban, ahogy kedvet érző blogger is. Aki klikkel velünk van!

Ülök a gép előtt, megy háttérzajnak a tévé, a szekrény tükréből még látom is, mi megy éppen, ha nagyon akarom. RTL Klub, Házon kívül, a gazdasági világválság magyar áldozatai, interjú. Erősen gondolkodtam, hogy leírjam-e, amit előhozott belőlem a műsor, több okból is. Lehetek lazán az altruizmus netovábbja, de lehetek demagóg is, attól függ, mit akarok kihozni belőle, amit azért könnyű megtenni, mert a meginterjúvolt két család előéletérő semmit se tudunk.

Egyes számú áltagmagyar átlagcsalád: két dolgozó szülő, átlagfizetés, két gyermek. Jelzálog, áruhitel, hitelkártya tartozás. Ebből születik az adósságrendező hitel, ám pont a krach kellős közepén, így a 10 milliós tartozásból egyik napról a másikra 12,5 milliós lesz, hozzá illő törlesztéssel. A szülők másodállást vállaltak, lemondtak mindent, amire nem volt nagyon nagy szükségük, és eladták még a gyerek számítógépét is, de még így se győzik a számlákat.

Ezt már próbáltam fejben lekövetni, hogy ki miért fegyverpárti. A közbeszéd sokszor hivatkozik az Amerikai Egyesült Államokra, akár mint pozitív, akár mint negatív példára. Ha jól értettem akkor az ottani fegyverpártiaknak két érvük van a fegyvertartás mellett: az állampolgár hagyományos védekezési joga az állammal szemben, illetve az állampolgár önvédelmének joga más állampolgárokkal szemben.

Az első érv szerintem bukik. Amikor még a királynak és a polgárnak is csak elöltöltős puskája volt, akkor ez még úgy-ahogy megállta a helyét, bár a királynak vagy az államhatalom képviselőjének picit több puskás ember állt a rendelkezésére (plusz lovasság és tüzérség), akik jobban voltak kiképezve, és jóval nagyobb tartalékokkal rendelkeztek hivatásos hadseregként, azaz nem kötötte őket a mezőgazdasági termelés munkaerőigénye, az inszurgenseket viszont igen. Ma viszont elég aránytalannak tűnik.