Az emberi hülyeség nem ismer határokat. Azt hiszik, hogy ők aztán árják? Lószart, mama! Le volt írva a könyvben, hogy mink max. szolganépnek lennénk jók - és így is bántak velünk. Azt hiszik, hogy ők a nemzetközi kommunizmus elleni utolsó védőbástya? Jajám. Egyik erőszakos strici helyett a legjobb védelem egy másik erőszakos strici. Baszki, még az ideológiájuk sincsenek olyan messze egymástól! Vagy ez nekik ilyen családi örökség? Nagypapa villanyszerelő volt a háborúban? Na jó, az ilyennel ne tessék viccelni, mert a másik meg a koncentrációs táborban halt meg: tökrészegen kiesett az őrtoronyból.

A kedvenc részem az, hogyan lettek hithű nemzetiszocialistákból elkötelezett kommunista besúgók, most meg megint vissza alapállásba, és közben nem volt átmenet. Vagy volt egy ilyen gyűlés, amiről lemaradtam, hogy gyerekek, tessék a vörös zászlóból kihypózni a csíkokat, holnaptól várvédők vagyunk, nem munkásőrök? A bakancs maradhat, de az usankát el lehet felejteni, a karszalagra más neveket írunk! Ami nagyon kemény: Leibstandarte Adolf Hitler, azaz Hitler testőrei. Érted, a pasas öngyilkos lett 60 éve, porrá égették, ezek meg még mindig védik! Hiába, mindenkinek kell egy hobbi.

One way or another they don't give a baszdmeg.

A délszláv háborúkról fura mód nem nagyon tudunk, és nem is nagyon beszélünk. Mindenkinek van olyan imserőse, aki elmenekült a háború vagy a sorozás elől, neadjisten részt is vett benne, csak ők se nagyon beszélnek róla, milyen az, amikor elindultok az erdőbe, és aki szembe jön, arra lőni kell, még ha tudja a jelszót, akkor is. Azt, ami ott folyt, nehéz lesz történelemként bemutatni. Addig marad a művészet:

Friss híreket mondunk: Normie hazatért! Mint Lassie, csak nem ugat! Nem tudjuk mikor, meg hogyan, de most ugyanott van, ahol négy napja volt, csak a köztes időben nem. Ki is vittük gyorsan az erkélyre, úgyhogy a következő jelentlekzőnek darus kocsira lesz szüksége, az meg csak feltünőbb. Részünkről itthon öröm é bodottá :-).

***

Meg lettem lopva. Nem nagy dolog, pár ezer forint. Érzelmi kötődés az volt. Vettünk tavaly egy cserepes fenyőt. Drágám feldíszítette, gondoltuk, jaj de jó lesz, ez a fa lesz minden évben. Ünnepek után kiraktuk az előtérbe, hogy akklimatizálódjon, mielőtt az erkélyre kerülne. Egész jól is működött a dolog, kezdett megszokni, de egyik nap - kedden - eltűnt. Csak úgy. Volt némi tűlevél, jelezvén, hogy levitték a lifttel. Kerestük, nem találtuk. Megkérdeztük a portást, nem látott-e valamit. Ő nem, de vissza tudjuk nézni a kamerát (ez egy ilyen burzsuj hely, ahol a közös költség a fele egy lakásszövetkezeti panelnek, csak négyszer annyi dologra futja belőle valahogy, mi se értjük). Visszanéztük: 19:57-kor két idősebb nő ölben viszi Normie-t (mert így hívták) le a parkolóba, és berakják egy kombiba. Egyikük szépen visszamegy a házba, a másik meg majdnem kiviszi a sorompót tolatáskor. Ott volt mozgóképen, ahogy éppen meglopnak. Két ajtóval odábbról az egyik lakó, meg még valaki. Nem örültünk neki. Felmentünk a lakótárshoz - nyugdíjas, özvegy tanárnő -, tisztázandó a félreértést, hogy az a fa nem árva volt, csak fázott. Nem is tudja, miről beszélünk. Miért vinné el? Hát az övé is tönkre ment, onnantól meg semmi oka elvinni - mondta ő. Meresztettem a szemem. Nem hittem el.

Ha rss-ben esetleg megjelenik ez előtt egy poszt, akkor az sajna elveszett az éterben. Először az eleje, aztán meg a vége. Pedig sokat dolgoztam vele. Isteni gondviselés? Faszkivan. Ennyi maradt a bittemetőben:

Pillanatnyi valóságelőlmenekülés közben fel lehet fedezni a készenlevés teljesen új szintjeit :-). Az előző még valamennyire tényleg kokain okozta átmeneti dopamintúltengés számlájára írható fehérnyulatlátás, a kovetkező viszont valamiféle kőkemény agresszor-pszichedelikus gombafaj lehet:

A tegnapi nap után az elsőhöz még csak-csak lenne kedvem, a másodikat viszont nem biztos, hogy ki szeretném próbálni. Inkább peace meg chillout.

A politikai korrektség valóságtorzító, destruktív hatalmáról szeretnék írni pár sort. Előre bocsájtom, hogy le lehet rasszistázni szabadon, ám ez annyira fog érdekelni, mint amennyire az, hogy ki cigány, zsidó vagy bármi más: kurvára nem. Mert nem ez alapján ítélem meg az embereket, hanem az alapján, amit tesznek. Az előítélet és a rasszizmus közötti finom különbség, vagyis a vélemény tapasztalat általi felülírhatóságának ízlelgetését meghagynám az arra hivatottaknak, csak ne felejtsenek el támogatási pénzt kérni hozzá (extrém esetben EP listás helyet).

A politikai korrektség diszkrét bája duplán van élezve. Ha elhatározzuk, hogy bűnelkövetőkről nem gyártunk statisztikákat nemzetiségi hovatartozásuk alapján, akkor nem értem, miért lehet a védelem esetén megemlíthető körülmény a vádlott hovatartozása? Ha iskolás gyerekekről nem vezethetünk nyilvántartást etnikumuk szerint, akkor egyrészt mi az a szegregáció, hiszen nem tudjuk, létezik-e olyan, hiszen nincsenek az adatok leírva, összegyűjtve sehol se nem, másrészt ha etnikumuk szerint segélyekben, ösztöndíjakban, alapítványaikat támogatásban részesítjük, akkor hogyhogy nem számolhatjuk meg, milyen eredményeket értünk el a programokkal?